Kezdőlap Interjú Siklósról tám...

Siklósról támogatta a Trianon óta megszűnt zarándoklat újraélesztését

Forrás: Tóth János

„Mindenkinek annyi ideje van, amennyit Istentől kap” – vallja Tóth János, aki nemrég tért haza hetedik zarándoklatáról. Legutóbb Siklósról segítette az egykor Szeged-Alsóvárosából indult, de mintegy 100 évvel ezelőtt megszűnt máriaradnai (ma Radna, Partium, Arad megye) búcsújárás újraindítását. Az október 2-7. között, gyalogosan teljesített útvonalról, szervezésről és az út során szerzett tapasztalatokról beszélgetett vele a Téma Baranya oldala.

–Szeged – ahonnan a zarándoklat is indult – nem a közelben található település. Hogyan került az újraindításba?

–Az út újraszervezésének gondolata 2019-ben merült fel, amikor Reinholz Andrással a máriaradnai plébánossal és Benák Sándor, makói barátommal beszélgettünk Máriaradnán. 2020-21-ben a koronavírus-járvány miatt nem tudtunk vele foglalkozni, így az idei év volt az első, hogy nekifoghattunk a szervezésnek. Végül sikerült felvennünk a kapcsolatot Pál József Csabával, temesvári megyéspüspökkel is, aki október 8-át, a Magyarok Nagyasszonyának búcsúját határozta meg a zarándoklat időpontjának.

Mint ismeretes, a Trianon előtti Magyarországon Máriazell után Máriaradna volt a második, legnagyobb népszerűséggel rendelkező kegyhely. Vonzáskörzete Szeged-Szabadkától keletre húzódik, amely a gyakorlatban egy 150 km-es sugarú kört jelent.  A 1920-as békediktátum miatt megváltozott határok miatt mintegy 100 éve nem volt hivatalosan zarándoklat.

Kép forrása:Tóth János

–A mostani eset nem csak a kijelölt útvonal teljesítését jelentette, hanem a hivatalosan nem működő gyakorlat újratervezését. Hogyan zajlott a folyamat?

–Mivel a szervezésben résztvevők közül én jártam azon a vidéken a legtöbb zarándoklaton gyalogosan, sok segítséget nyújthattam, de természetesen mindenki kivette a részét a folyamatból. Az egész majdnem fél évet vett igénybe. Elsősorban járható útvonalat kellett kijelölni, illetve olyan szálláshelyeket, ahol ellátást is kaphat az ember.

Kis csoportban, összesen 11-en vettünk részt a zarándoklaton. Korábbi tapasztalataim ugyanis azt mutatták, hogy az útvonalakat érintő kisebb települések nem tudtak 10-15 főnél többet elszállásolni. Ez bizonyosodott be a mostani alkalommal is, de szeretnénk ezt a számot a jövőben felemelni. Ezért már novemberben elkezdjük a 2023-as zarándoklatot szervezését, de még várjuk Pál József Csaba, püspök úr írásos hozzájárulását és azt a gondolatot, amellyel elindíthatjuk következő utunkat

Mit jelentett a gyakorlatban a zarándoklat megtétele?

–A Szeged-Makó-Arad-Máriaradna útvonalon haladó, mintegy 150 km-es távolságot végig gyalogosan tettük meg. Egy állandó kísérő autónk volt, aki a nehéz csomagokat szállította, hogy azokat nem kelljen gyalogosan cipelnünk. Október 7-én érkeztünk az esti szentmise előtt, így a másnap tartott Magyarok Nagyasszonya búcsúünnepen is részt vettünk.

Forrás:Tóth János

Több zarándoklaton is részt vett már, ahol sok ember számos motivációjával, fogadalmával találkozott. Most milyen indíttatással indult el az útra?

–Az emberek nagy többsége felajánlja a zarándoklatot valamiért. Én személyesen mindig a családokért, családjainkért teszem. Meglátásom szerint mai világunkban az egyik legnagyobb gond – és ezt nem csak Magyarországra értem – a családokban van. Amikor a szülők nem értik meg egymást, s amiért maguk a gyerekek is őrlődnek. Erről mindig II. János Pál szavai jutnak eszembe: a naponta együtt imádkozó család együtt is marad. Ezzel a gondolattal és felajánlással tettem meg a mostani utat is. Szervezőtársaimat pedig arra próbáltam, illetve próbálom ösztönözni, hogy amíg lehet, tartsuk meg ezt a gondolatot.

A radnai zarándoklat tekintetében hogyan tekint a jövőre, mennyire látja sikeresnek az újraindítást?

–Ez egy teljesen új kezdeményezés volt, de reméljük, hogy fennmarad, sőt széles körben ismertté és népszerűvé válik.  Dolgozunk majd a létszám megemelésén, hogy minél többen vehessenek részt rajta, de már a mostani alkalommal is több helyről érkeztek a résztvevők. Fontos hangsúlyozni, hogy ez egy gyalogos útvonal. A modern technika adta kényelem a zarándoklatokban is megmutatkozik: a legtöbben ma már buszokkal és autóval jutnak el a kegyhelyekre, kevés a gyalogos zarándok. Mindenki arra panaszkodik, hogy kevés az ideje. Én erre csak annyit mondok: mindenkinek annyi ideje van, amennyit Istentől kap. Lehet, hogy most itt vagyok, de lehet, hogy öt perc múlva már nem. A Gondviselésre bízom, de úgy gondolom, hogy aki elmegy, annak ajándék lesz.