Cikkünk frissítése óta eltelt 3 hét, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Szorádi Ernő többszörös országos bajnok íjászról mindenki nagy tisztelettel beszélt, csodálták eredményeit, elhivatottságát és kitartását. 2024-ben nem kis célt tűzött ki, mint hogy végigcsinálja a Baranya vármegyei hétállomásos íjász versenyt. Ernő tele volt tervekkel, a sors mégis közbeszólt. 2024. február 3-án váratlanul elhunyt. A Téma Baranya készítette vele az utolsó interjút.

Hogyan és mikor kezdett el az íjászattal foglalkozni?

–Gyerekkoromban, Szigetváron. Az Almás patak mellett gyakoroltam, ott készítettem az íjakat magamnak, amelyekhez a kertünk végéből származtak az alapanyagok. A nagymamám pécsi volt, és amikor elmentünk sétálni a Pécsi Vízügyi Igazgatóság íjász pályájához, megmutatta, hogy a „nagyok” hogyan csinálják. Kedvet kaptam hozzá. Tizenkét éves koromig a patak mellett folytattam az íjászatot.

Teljesen önállóan tanult meg és fejlesztette magát?

–Autodidakta módon kezdtem el magamnak íjakat készíteni, mert a régi rendszerben nem lehetett kapni Magyarországon, csap sportkörön belül. Aztán elmentem katonának, és amikor leszereltem, egy nagy szünet következett, mert megnősültem, elkezdtem dolgozni. Majd a rendszerváltás körül, 89-ben bukkantam rá egy német íjász magazinra, eszembe jutottak a gyerekkori dolgaim, és elkezdtem újra íjakat készíteni magamnak.

Versenyeken is részt vett, méghozzá nagyon eredményesen!

– 1996 körül alapítottunk egy lovas íjász sport klubot Nagypeterden. 1998- 2000 körül ismét kezdett feléledni az íjászat. Ekkor elindultam a Baranyában megrendezésre kerülő versenyeken, melyeket megnyertem. Majd kezdett kicsi lenni a megye, és elmentem országosokra is. Közben a klub egyesületi szintre emelkedett, de a Magyar Íjász Szövetségbe nem akartak belépni, így átmentem egy olyan egyesülethez, amely tagja volt. Ott folytattam a versenyzést. Elkezdtem az ország különböző részeire járni, melyeket a szövetség szervezett. Eleinte vadászreflex íjjal. Pecabotból csináltam íjakat, ezekkel kezdtem el versenyezni, utána vettem egy tradicionális magyar íjat. Volt, amikor párhuzamosan versenyeztem mindkettővel, és 18-szoros országos bajnok lettem! Aztán elkezdtem külföldre is járni: Törökországba, Ausztriába, Németországba. Lehetőségem adódott, hogy kiutazhassak Dél-Koreába a világbajnokságra. 13 fővel mentünk ki, harminc ország 300 versenyzője közül egyéniben ezüst és bronzérmes lettem, csapatban pedig kétszeres világbajnok vagyok. Összesen öt alkalommal voltam kint. 8-szoros országos csúcstartó voltam, 4-szer az Év íjásza.

Úgy tudom, különleges ruhában állt ki a versenyek alkalmával!

–Általában IX.-ik század előtti, honfoglaláskori ruhában mentem versenyezni. Magyarországot nagyon megbecsülik a világon, mint tradicionális íjász nemzetet.

A mai napig aktív, mind edzőként, mind pedig versenyzőként!

–Letettem az íjászedzőit, most is oktatom a gyerekeket Szigetváron. Nagypeterden az iskolában szakkört tartottam. Idén szándékozom a baranyai hét állomásos versenysorozatot végigvinni…