Péter Kata tavaly nyár óta tart csoportos tréningeket, amelyek alkalmával a kutyusok és a gazdik különböző tevékenységek kapcsán jobban megismerhetik egymást. Kata mesélt lapunknak a tréningekről és arról, hogy miért hozta létre a Kata Kutyázóját.
–Miért döntöttél úgy, hogy kutyusokkal szeretnél foglalkozni?
-Kislány koromban is szerettem volna mindig kutyát, de édesanyám igen okos asszony volt, és nagy állatbarát: ő pontosan tudta, hogy nálunk nem lett volna elég jó helye, mert senkinek nem lett volna rá elég ideje. Aztán amikor úgy alakult az élet, hogy abba már belefért egy kutya, azonnal „megkutyásodtam”. Ez Hollandiában történt, ahol evidens volt, hogy eljárunk kutyaiskolába. Ott fertőződtem meg ezzel az egésszel, és hazaköltözve egy kisebb szünet után lecsaptam az első lehetőségre, ahol tanulni lehetett a kutyakiképzésről.
–Hogyan sikerült elsajátítani ezt a képzési formát, mi motivált abban, hogy létrehozd a Kata Kutyázóját?
-Elvégeztem egy habilitációs kutya kiképző tanfolyamot, ahol terápiás kutyák képzéséről tanultam. Ezután is próbáltam megtanulni mindent amit lehetett, legutóbb a norvégiai Nordic Education Centre for Dog Trainers iskola alapképzését végeztem el, jelenleg pedig a budapesti SciDog-nál tanulok etológusoktól, biológusoktól, pszichológusoktól egy csomó-csomó izgalmas dolgot. Az eredeti célom az volt, hogy segítsek egy kicsit meghonosítani egy olyan fajta kutyázást, amit Nyugat-Európában láttam: nincs láncon tartás, a kutya igazi társ, üresek a menhelyek.
–Miért tartod fontosnak és kinek ajánlod a kutyás tréningeket?
-A Kata Kutyázójában a jelenlegi formában tavaly nyár óta tartok csoportos tréningeket. A csoportok mellett egyéni foglalkozásokra is van lehetőség, mindkét verziónak megvannak az előnyei. A célom alapvetően családi kutyák tréningezése: a gazdiknak mutatok utat abban, hogy jobban megértsék az igényeit, viselkedését, és segíteni tudjanak nekik abban, hogy a mai világban kiegyensúlyozott, nyugodt és boldog életet élhessenek a kutyájuk. Az én világomban abszolút társállatról van szó, a legjobb barátom, ennek megfelelően a tréningek alapja az együttműködés, az együtt végzett munka, az együtt megélt sikerélmények úgy, hogy az mindkét félnek öröm legyen. Ajánlom minden olyan gazdinak, aki szeretne jó kapcsolatot kialakítani a kutyájával.
–Mesélj a tréningekről, mit tanulhatnak itt meg a kutyusok és a gazdik?
-Elméletben tanulnak a gazdik a kedvenceikről és kutyául, a gyakorlatban pedig egy csomó olyasmit csinálunk, ami a kettejük közös életét könnyíti meg. Nem csak azt tanítom meg, hogy az eb hogyan figyeljen a gazdira, hanem azt is, hogy a gazdi hogyan figyelje a társát. Tanulunk szépen sétálni, nyugiban maradni, játszani. Mutatok olyan játékokat, feladatokat és gyakorlatokat, amiken keresztül a gazdi egyre jobban megismerheti a kutyáját, aki ilyenkor igazi kutya lehet: használhatja az orrát, gondolkodhat.
–Versenyekre is készítesz fel kutyusokat?
-Kifejezetten versenyekre felkészítés nem történik. A „kutyázó” elnevezés tudatos: nem iskola, nincs vizsga, nincs verseny. Kutyás életről szól. Korábban belekóstoltam a kutyás sportok világába: frizbi versenyeken vettem részt Luna kutyámmal Hollandiában, ahol szép eredményeink voltak – bár ez leginkább a kutyának volt köszönhető: ő erre született.
– Mennyire népszerű a kutyás tréning a környéken?
– Azt tapasztalom, hogy egyre többen kezdenek tudatosan kutyás életbe: egyre nagyobb igény van az én tréningjeimhez hasonló lehetőségekre. Az emberek szeretnének tulajdonos helyett jó gazdivá válni.
Fotók: Primon Annamária, NanonArt Photography
