Csendes Istvánné: Szentlőrinc sokra hivatott és jobb sorsra érdemes

Cikkünk frissítése óta eltelt 5 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Csendes Istvánné Andrea több mint 30 éve dolgozik a szentlőrinci településvezetés első vonalában: a nagyközségi tanácson kezdte a közigazgatási pályát, jelenleg pedig a Szentlőrinci Járási Hivatal vezető-helyettese. Néhány hónapja a kormányzó pártok felkérték arra, hogy induljon Szentlőrinc polgármesteri székéért. A közéleti szerepvállalása miértjéről, tervekről, célokról, családról kérdeztük.

– Harminckét évet eltölteni egyetlen szakmában – nem túl gyakori dolog. Hogy érzi: jól választott annak idején, amikor az egyetemen a közigazgatás, a foglalkoztatáspolitika mellett kötelezte el magát?
– Ennyi év távlatából magabiztosan kijelenthetem, hogy nagyon szeretem a szakmámat, ami – bár kívülről biztosan nem tűnik túl érdekesnek – rendkívül színes, szerteágazó, és nagy lehetőségeket rejt. Szeretem azért is, mert az ember, a közösségek állnak a mindennapi munkám központjában, most hivatalvezető-helyettesként, és korábban, a foglalkoztatáspolitikai vonalon is így volt ez. Ráadásul sok előnye is van a „szakmahűségemnek”, az egyik például az, hogy elmondhatom: az elmúlt 32 évben nem csak a kilóim száma gyarapodott, hanem komoly szakmai-vezetői tapasztalatra tettem szert… Jól ismerem nem csak Szentlőrincet, de az egész térséget, annak gazdasági szereplőivel együtt, ezen kívül évek óta nagy rálátásom van a térség nehézségeire, problémáira – és ami talán még fontosabb, a lehetőségeit is tisztán látom.

– Hisz abban, hogy az egyén boldogulását képes az állam segíteni?
– Az állam és a közösség együtt. Ezek a fórumok szorosan együtt mozognak, hatnak egymásra. Egy közösség attól erős, ha minél több elégedett ember alkotja. Az emberi megelégedettség feltétele a boldog családi háttér, az, ha biztosított a számára az anyagi biztonság, illetve ha a lakóhelye szép és jól prosperál. Ha sok elégedett ember által lakott, jól működő település van a járásokban, az erős megyét eredményez, az erős megyék erős államot. És ugyanez működik visszafelé is. Hiszek a közösségek erejében és az élhető, erős városok jelentőségében. Mindkettő terén van hova fejlődnünk, ezért is indítottam el az alapítványomat néhány hónapja.

– Megvannak az adottságok ehhez Szentlőrincen?
– Maximálisan! A mi városunk sokra hivatott és jobb sorsra érdemes, igazán különleges. Ezért is döntöttem úgy, hogy belevágok, indulok a polgármesterségért. Ehhez az még nem volt elegendő, hogy a kormánypártok megkerestek a támogatásukkal, sőt, az is kevés lett volna, hogy ráadásul rengetegen biztattak és a családom is mellém állt. Az elhatározásomhoz az kellett, hogy lássam a jövőjét a városnak, tudjam, hogy van hova fejlődnie, és higgyek abban, hogy ha kitartóan, következetesen dolgozunk ezért, akkor annak meglesz a gyümölcse.

– Ha bizalmat szavaznak önnek a szentlőrinciek, akkor hogyan folytatja, miként lát hozzá a célok eléréséhez?
– Nagy bajban van ez a város, súlyos anyagi problémákkal küzd. Ha el is nyert pályázatokat, akkor nem tudta megkezdeni, ha meg tudta kezdeni, hát nem tudta befejezni… Öt évvel ezelőtt a polgármester pozitív mérleggel vette át a várost, s mostanra oda jutottunk, hogy mínuszban van. Szentlőrinc hitelre szorul, kérelemmel fordult ez ügyben a kormányhoz. Az alapoknál kell kezdenünk, mindenekelőtt gazdaságilag kell megerősíteni a várost. Szárnyalhat a képzeletünk, álmodozhatunk arról, hogy milyen fejlesztéseket szeretnénk, hogy mit akarunk elérni, de az odáig vezető úthoz biztos pénzügyi alapok kellenek, ahhoz pedig nyilvánvalóan óriási segítséget és biztonságot ad a kormányzati támogatás, amelyet mi magunk mögött tudhatunk. Nagyon bízom abban, hogy az előttünk álló feladatok könnyebbik része az lesz, hogy a gazdasági problémákon ezzel a háttérrel felül tudunk kerekedni. Egy orvosi hasonlattal élve: amikor a haldokló beteg kezelését megkezdik, akkor ha kell, mindenekelőtt stabilizálják az állapotát, aztán kiderítik, hogy hol vannak a nagyobb, beavatkozásra váró problémák, és csak ezután döntenek a terápiáról. Meg kell teremteni az alapokat, aztán el kell kezdeni menetelni, és a kitűzött célokat folyamatosan, lépésről lépésre ki kell jelölni és teljesíteni.

– Ha már gazdasági alapok: milyen a munkaerőpiaci helyzet a városban?
– Talán pesszimistának tűnhet, amit mondok, de az a helyzet, hogy kezdetben annak is örülnünk kell, ha tucatnyi embert el tudunk helyezni. Ez azért van, mert a probléma szerteágazó, és a legnagyobb gond a szakképzettség hiányában keresendő. Éppen emiatt fontos, hogy az új vállalkozások idecsábításán túl a helyi , kiváló, lelkes és szorgalmas vállalkozásokat – mert van ilyen több is – tudjuk úgy megerősíteni, hogy képesek legyenek pluszlétszámot foglalkoztatni. És ha úgy alakul, hogy akit felvesznek, az ráadásul szentlőrinci is – az külön öröm. Helyi vállalkozó helyi munkaerővel – azt gondolom, ez a legtöbb, amire ezen a téren csak vágyhatunk! Ideális felállás lenne, és ezért hajlandó leszek sokat dolgozni. A vállalkozóink nagyon megérdemelnénk, hogy – ahogy mondani szokás – helyzetbe hozzuk őket a saját városukban.

– Nyilván nem egyedül vállalkozik minderre.
– Mindig hittem a csapatmunkában, csapatjátékos vagyok. Nem árulok el titkot: összeállt a képviselő-jelölti stáb. Az összeállításában fontos szempont volt, hogy fiatalok legyenek – a szentlőrinci képviselő-testület ugyanis fiatalításra szorul, és szakmailag is színesebbé kell tenni. Elengedhetetlen, hogy a település külterületi részéről, Tarcsáról is kerüljön be ember a testületbe.

– Milyenek az ön által kiküldött konzultációra a visszajelzések?
– Nagyon sok kérdőívet küldtek vissza eddig, és csupán egyetlen kritikus visszajelzést kaptam, az összes többi vélemény megerősítette, hogy valóban nem él a város megfelelő módon a lehetőségeivel, és hogy nem jó irányba változott az elmúlt öt évben. A válaszokból leszűrhető, hogy a lakosság szerint a fejlesztéseket a városvezetés nem hozzáértő módon menedzselte. Azt már csak én teszem hozzá, hogy a polgármester úr időnként mintha hárítaná a felelősséget a képviselő-testületet okolva, merthogy őt mindig leszavazza. Ez a hozzáállás a számomra teljesen idegen és érthetetlen.

– A polgármestert a legkülönfélébb színezetű pártok támogatják, mint az nemrég kiderült: a Jobbiktól a Momentumig. Hogy mennyire hiteles egy olyan összefogás, amelyben a szélsőjobboldal és a liberálisok képviselői is kezet ráznak, arról egyelőre legfeljebb politológus mondhat véleményt. De a polgármester mindezt az ellenzéki összefogást önre hivatkozva jelentette be, mondván: Csendes Istvánné behozta a pártpolitikát Szentlőrincre. Erről mi a véleménye?
– Ez talán jól hangzik, ha feltételezzük, hogy a szentlőrinciek tájékozatlanok. De ez szerencsére nem így van. Én nem hoztam be pártpolitikát a városba, hiszen a Fidesz itt van már 20 éve, teszi a dolgát, és ezt sosem tolja az itt élők arcába. Mindeközben a jelenlegi polgármester öt párt támogatásával indul a választáson, és ezek közül a Momentum az elmúlt hétvégén már meg is jelent a város utcáin. Egyrészt kíváncsian várjuk, hogy a többi párt is sátrat ver-e a járókelők között, másfelől feltehetjük a kérdést: akkor most ki hozta be a pártpolitikát a városba?

– Így, hogy polgármester-jelöltként kvázi megszólította nagy nyilvánosság előtt a regnáló polgármester, számítani lehet folytatásra. A családja mit szól a várható kampányhangulathoz?
– Mellettem állnak, ami számomra nagyon fontos – e nélkül nem is indultam volna. Tudjuk, hogy a közéleti szerepvállalásnak sajnos ez is része. Felkészültünk rá a férjemmel és a 26 éves lányunkkal együtt. Barbara az idén végzett az orvosi egyetemen, és most kíváncsian várjuk, hogy hol folytatja pályafutását mint rezidens orvos. A férjem a bükkösdi kőbánya műszaki vezetője, 32 éve élünk házasságban. Szerencsére összetartó család vagyunk, ha kell, ez sok nehézségen átsegít.

– Közhelyszerű a kérdés, ennek ellenére feltesszük: egy nő számára nem túl nagy teher a politika?
– Kaptam már burkolt támadást és jószándékba csomagolt rosszindulatú megjegyzést is amiatt, mert nőként indulok a polgármesteri tisztségért. Bennem ez a kérdés nem is merült fel mindaddig, amíg nem szembesültem azzal, hogy ez is „szempont” egyesek számára. Már csak azért sem érzem központi kérdésnek, mert Szentlőrincen szinte minden intézmény élén nő áll: női vezetője van a postának, az egészségügyi központnak, az óvodának, az iskolának, a járási hivatalnak… A közüzemi társaság élén ugyan férfi áll, de annak a magunk részéről nagyon örülünk. A helyi példa tehát azt mutatja, hogy a nők megállják a helyüket vezetőként, és óvatosan kérdem csak: mi ezzel a probléma?

Névjegy • Csendes Istvánné Andrea jelenleg a Kormányhivatal Szentlőrinci Járási Hivatalának vezető-helyettese. Az általános iskolát Szentlőrincen végezte, majd a pécsi Komarov gimnáziumban (a mai Babits gimnázium) érettségizett. A Gödöllői Egyetem gazdaság- és társadalomtnudományi karán szerezte a diplomát pálya- és munkavállalási tanácsadóként, idén pedig a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kormányzati tanulmányok szakán vehette át újabb diplomáját. A harminckét, közigazgatásban eltöltött évből tizennégyet vezető beosztásban dolgozott.

Mészáros Erika