Kis- és nagyvárosi. Tud másokat dicsérni és önmagát kritizálni. Tudja honnan jött és hová tart. Jól érzi magát a háttérben és a kamera előtt is. Kettőség és harmónia egyaránt jellemzi. Olyan férfi, aki értékeli, akije, amije van, és hálát ad azért, hogy azt csinálhatja, amit mindennél jobban szeret. Ahogyan azért is, hogy gyermekeinek megadhatja azt a lehetőséget, ami az ő életéből kimaradt! Ő a siklósi születésű Polgár Tamás színész.
– Polgár Tamás öt szóban!
– Huh, nagyot kérdeztél! Befejező csatár, így konfigurálom magamat. A legvégén tudok mindig foglalkozni a dolgaimmal, kevés időt hagyok rájuk, és a végén kell nagyon megnyomnom bármit is!
– Melyek voltak életed nagy kudarcai és mit tanultál belőlük?
– Nem nagyon voltak kudarcaim, úgy hiszem. Nagyon rázós és nehéz helyzetek voltak az életemben, de mind-mind feladat volt, amiből lehetett tanulni, továbblépni és fejlődni. Ha a mai napon visszanézek, akkor azt mondom, hogy tök jó íve van a dolognak. Mindennel együtt jó visszatekinteni, nem kell szégyenkeznem semmi miatt.
– Úgy érzed, minden, ami az életedben történt, okkal történt? Hogy tanulj belőle? Jobban értékelj dolgokat, akár a szabadságot?
– Nem vagyok spirituális alkat, de nagyon hiszek a sorsszerűségben. Úgy látom, egy jelentős hányada a sorsnak a kezünkben van, és hiszek a gondolatok erejében! Nagyon mélyről indult az életem, ami azért jó, mert olyan dolgokat tudtam megtapasztalni, melyekből, mikor túlmentem rajtuk, lehetett építkezni. Ha valaki elveszíti a szabadságát tizenöt éves fejjel…., bár szerintem felnőtt fejjel sem állnak le sokan azon agonizálni, mi az a szabadság? Mert hogy természetes. Volt az akkori fejemmel egy kis értékrendem, és a top 1-et bármikor lecseréltem volna arra, hogy sétálhassak egyet Siklóson! Ha ötven-hatvan napja valaki be van zárva a fogdába, az megeszi az embert! De kibírtam, szívós voltam!
– Mi adott erőt ahhoz, hogy kibírd?
– Nagyon sokat segített nekem ebben, hogy milyen kicsi városból származom. Eléggé negatív volt a vélemény rólam, és bizonyítani akartam, nem másoknak, hanem édesanyámnak, magamnak. Akkori életem legtartalmasabb része az általános iskola volt. Soha nem voltam sportversenyen, semmilyen tanulmányi versenyen, vagy osztálykiránduláson. Nagyon sok igazságtalanságot éltem meg, nekem pedig nagy az igazságérzetem, és nagyon fáj az őszintétlenség. Ha ilyen helyzet alakult ki körülöttem, akkor abból duplán rosszul jöttem ki, mint bárki más. Sokszor túl lett reagálva a viselkedésem, persze eléggé megnehezítettem a tanárok életét, de ok-okozati összefüggés volt. Egyre szabadabb akartam lenni, és volt bennem egy olyan típusú jellemvonás, hogy könnyen elcsábulok, ha hülyeségről van szó. Nem mértem föl a következményeket. Mikor elkerültem Aszódra, az nagyon nagy pofára esés volt, hogy amit én gondolok magamról, annak csak a töredéke vagyok, mind fizikálisan, mind lelkileg, mentálisan. Amikor szabad lettem, bőgtem! Én ott tapasztaltam meg, hogy milyen az, amikor valaki barátként kiáll melletted! Senkitől nem kaptam levelet a régiek közül! Akkor döbbentem rá arra, hogy az életem, ami volt, vakvágány!
– Önállóan teremtetted meg mindazt, amid van. Mára mennyire változott ez az önállóság?
– Fél év után mikor szabadultam, leléptünk a bátyámmal, és Pestre jöttünk! Ha bármi volt, mindig egyedül kellett megoldanom! Most pár éve nem érzem ezt, van feleségem, aki egy elképesztően magas minőségű ember, gyönyörű nő! Mindent magamnak kellett megteremtenem, ez nagyfokú önállóságra nevelte az embert. Ha megvan az önállóság mind szakmailag, mind a magánéletben, akkor az ember sikeres! Szétdolgozom magam, de megérkezem a melóba, és eltűnik a fáradtság! Imádom a munkámat, ami nagyon nagy dolog!
– Ki az, akiben száz százalékig megbízol? Említetted, hogy nagyok sokat csalódtál a barátokban!
– Most már szerencsére gyűlik a tárház! Kosztics Robika a legjobb barátom, testvéremnek tekintem, ő is engem! Minden találkozásnál ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, pedig mindegyik között évek telnek el. Ha nem a feleségemről és a családi körömről van szó, akkor ő az! A vele való viszonyomból tanultam meg, mi az a barátság.
– Mit érzel filmezés közben, amit semmilyen másik tevékenység során nem?
– Ez nagyon sokrétű. Mindig projekt alapon gondolkodunk a szakmánkról. Ez egy részleteire lebontott alkotói folyamat, ami megalapozza a munkánkat! Nagyon drága egy forgatás, ha a napi büdzsét leosztod percekre, súlyos összegek jönnek ki! Nem azt jelenti, hogy nem hibázhatunk, de láncreakciót indíthat el, és hatással van mindenre. Könnyen bele lehet futni „pofonokba”, ettől izgalmas. És amikor a rendező bejön a díszletbe, és tetszik neki, jó érzés. A kellékes eléggé intim viszonyban van a színészekkel, mert a karakter megformáláshoz kellenek az eszközök is! Van, hogy hozott anyagból dolgozom, máskor pedig meg kell álmodnom a tárgyakat! Bele kell illeszkednie a sztoriba, ugyanakkor funkcionálisnak kell lennie, könnyen használhatónak. Elég elképesztő, hogy milyen helyekre jutok el! Forgattam légi irányító központban, atombunkerben, a 3-as metró vonalon, ahol a metrók járnak, víztározóban! Ezektől olyan nagyon szép, amit csinálok! Magas fokú koncentrációt igényel! Én még nem forgattam úgy filmet, hogy a forgatókönyv első oldalának első jelenetétől megyünk az utolsó felé. Csörög a telefonom, és megyek!
– Színészként melyik szerepedre vagy a legbüszkébb?
– Az egóm is behatárolja ezt, és hiú is vagyok, így egyikre sem! Nagyon rossz magamat a moziban látnom! Zavarba tudok jönni attól, ha tudom, hogy valaki megnézte egyiket. A legjobb élmény a Szép napok, amikor teljesen outsiderként álltam be! Negyven napos forgatás volt, és mindegyiken ott voltam. Nagyon vágytam arra, hogy ez újra megismétlődjön! Mundruczó Kornél és Petrányi Viki- nagyon durva, hogy ilyen emberek közé kerültem! Végtelenül intelligensek, műveltek, tehetségesek! Marha nagy szerencsém volt, hogy ide csöppentem bele! Az elmúlt tíz év legmeghatározóbb rendezői szerintem. Folyamatosan kapom a lehetőségeket! A következő évben a Deltával színészként filmes fesztiválokra is eljutottam, miközben én nem vagyok színész! A Szép napokat beválogatták Rotterdamban is, miközben Cannes-ban egy amszterdami hölgy a nevemen szólított! Egy jó részt kaptam az élettől! Szakmailag is, stábtagként és színészként is! Nálam húsz éve tart ez a dolog! Szerepeltem olyan filmben, mely versenyben volt az Aranypálmáért, és olyanban is, amelyik Oscar díjat nyert! Igen, ilyen filmek vannak mögöttem
