Németh Sára kezei alatt öt évtizede formálódik az agyag. A fazekasként indult siklósi művészt kezdetben a funkció és a forma egységének keresése határozta meg. A tanulással, kísérletezéssel eltöltött évek alatt azonban maga a művész is formálódik. Ma már a forma, a textúra és a szín együttes játéka mellett a mögöttes tartalom jelent számára kihívást. Ahogy ő mondja: „most már másról szeretnék mesélni.” Legújabb alkotásait jelenleg a budapesti Párisi Galériában tekintheti meg a nagyközönség június 16-ig. Ennek alkalmából beszélgetett a Téma Baranya a képzőművésszel.
–A június közepéig látható kiállítása címe: „Tűzben edzett”. Milyen ihletettségű darabokkal készült?
–A jelenlegi bemutatómra úgynevezett ready-made-eket alkottam, ami azt jelenti, hogy talált tárgyakból építettem valami újat. Sokszor van úgy, hogy az ember nem kitalál, hanem rátalál valamire. Én olyan porcelán figurákat találtam, amik még gyermekkoromban nagymamám és édesanyám vitrinjében őrizték a múltat. Majd elgondolkodtam…Számomra milyen jelentést hordoznak? Mondanak-e valamit egyáltalán negédes megjelenésükkel? Kinek, mit? Hiszen ha más kontextusba helyezzük őket egészen új jelentést hordozhatnak. Végül úgy éreztem új életet kell adnom nekik, hogy számunkra is új történeteket meséljenek.
–A mostani tárlata különlegességét emeli, hogy egy verspályázat is kapcsolódik hozzá. Két művészeti ág összefonódása elevenedik meg. Mennyire helyezi ez új megvilágításba az alkotásait?
–Még a kiállítás előtt megtekintette a munkáimat dr. Kiss Georgina, költő, kritikus, irodalomtörténész. Tulajdonképpen ő vetette fel a verspályázat meghirdetését, mivel izgalmasnak találta a szobrokat. A műveket május végéig várják, amiket Simon Márton költő bírál el. Már eddig is szép számmal érkeztek, még külföldről is van jelentkező. Nagyon megtisztelő a lehetőség és kíváncsian várom milyen ihletett adnak a munkáim más személyek számára.
–A siklósi képzőművészeti kör tagjaként évtizedek óta él az agyag bűvöletében. Milyen forrásokból inspirálódik, vagy – a címre reflektálva – azt is kérdezhetném, hogyan tudja fenntartani az ember magában az alkotás tüzét?
–Fazekasként kezdtem, így mindig is a funkció, illetve a funkció és a forma egységének keresése határozta meg a munkáimat. Pályafutásom elején a tanulás, a kísérletezés, a különböző alapanyagok és technikák megismerése ösztönzött. Később egyre inkább érdekelt a mögöttes tartalom. Már nem volt elég számomra csupán a szín, a forma és a textúra együttes játéka, többről szerettem volna „mesélni”. A jelenlegi kiállításomra készült daraboknál is próbáltam az agyag, a samott, a porcelánfigurák és az üveg adta lehetőségeket fel-, illetve kihasználni. Tulajdonképpen ez ad esélyt arra, hogy a forma, a szín és a textúra különös, egyedi játéka jöjjön létre, amely folyamatosan arra ösztönöz, hogy újabb és újabb gondoltatok köré építsem az alkotásaimat.
–Jelenleg a Pécsi Református Kollégium nagyharsányi Alapfokú Művészeti Általános Iskolájában képzőművészeti tanszakon oktat vizuális kommunikációs valamint a grafikafestés alapjait. Ez mellett a Siklóson élő képzőművészekkel közösen szervez művészeti táborokat gyerekeknek. Hogy látja, mai felgyorsult, digitalizált világunkban mennyire elengedhetetlen a művészeti oktatás?
–Létfontosságú dolognak tartom, ugyanis a képzőművészeti órákon a gyerekek megtanulják, hogyan dolgozzanak önállóan és hogyan keressék meg a saját megoldásaikat. Az önkifejezés, az ötletelés és az alkotás folyamata arra ösztönzi a őket, hogy kitalálják és kivitelezzék a saját elgondolásaikat. Elősegíti a személyes fejlődésüket, de abban is segít nekik, hogy megértsék az érzelmeket, az önreflexiót, az önbecsülést és az empátiát.
