Kezdőlap Sport Sakkozó, aki ...

Sakkozó, aki tudja, hogy a vereségből lehet legjobban tanulni!

A siklósi születésű Jeszenszky József sakkozó számos kiemelkedő eredményt ért el, mégis azt mondja, a legjobban a vereségekből lehet tanulni. Véleménye szerint a sakk az a játék, amit mindenki ismer, és korosztályra való tekintet nélkül, bárki űzhet, a kisgyerektől a száztíz évesig. Megunhatatlan, színes, érdekes, szórakoztató – ez József minden egyes szaván érződik.

Hogyan kezdett el sakkozni?

-Ez egy jó kérdés, arra emlékszem, hogy apu mutatta meg a lépéseket az elején. Annyira nem érdekelt, időről időre elővettük a táblát, játszottunk, a nagypapámmal is sokat sakkoztam. Viszonylag későn kezdtem komolyabban sakkozni, a gimnáziumban, Mikola Lajos bácsi mondta, hogy menjek el az akkori rendőrklubba edzeni. Így kezdődött, aztán jöttek a meccsek, ahol eleinte a végére voltam beültetve, de folyamatosan tanultam a játszmákból, sikerélményeim voltak.

Mikor jöttek az első sikerélmények? Mert szükség van a visszacsatolásra, hogy az ember úgy érezze, jó úton jár!

-Jártam a megyebajnoki meccsekre, a Tenkes Kupára, és azt vettem észre, hogy minden versenyen jobb vagyok. Az elsőn két pontom volt, a következőn négy, majd öt-hat. Nem mondom, hogy olyan gyorsan jöttek a sikerek, fél év kellett hozzá. Amikor megszereztem a jogosítványt, eljártam messzebbre is, eljutottam sok-sok helyre. Minden verseny után éreztem a fejlődést, egyre jobban teljesítettem a megyebajnok versenyeken is.

Mi a véleménye: a sakk logika, figyelem vagy tapasztalat játéka?

-Sok képességet kíván meg, nem tudnék köztük különbséget tenni. Amit kiemelnék, hogy a sakk olyan, mint az élet? Van megnyitás, középjáték és végjáték. Figyelemre, fegyelemre és összpontosításra tanít. Fejleszti a döntéshozó képességet, ez nagyon kiemelkedő a sakkban. Sokan azt gondolják, hogy közel áll a matekhoz, de higgye el, csak minimálisan. Bár volt olyan tanulóm, aki egy jegyet javított matematikából, mert folyamatosan feladványoztunk. A sakk az a játék, amelyik a legtöbb képességet adja, mert bonyolult. Nem véletlenül mondják, hogy a királyok játéka. Nem létezik két ugyanolyan játszma, kimondhatatlan mennyiségű kombináció létezik a sakkban! Ez az a játék, amelyiket mindenki ismer, lehet, hogy nem tudják a lépéseket, de azt igen, hogy van bástya, és milyen a tábla.

Akkor pont az adja meg a szépségét is, hogy nincsen két ugyanolyan játék!

-Pontosan! Nagyon szeretem a megnyitásokat: például, az is fontos, főleg a szimultánoknál, hogy ne ugyanúgy kezdjek! A sakknak vannak olyan pillanatai, amelyek megmosolyogtatják az embert. Izgalmas, és minden korosztálynak szól Három- négyéves korban már érdemes elkezdeni, de sokan játsszák idős korukban is.

A szimultánoknál van kimondott stratégia azzal kapcsolatban, hogy honnan hova szeretne eljutni, vagy nem?

-A Siklósi Várban volt a húsztáblás szimultán játékomnál, hogy mindig másként nyitottam. Kezdtem egy lépéssel, és figyeltem, hogyan reagál rá az ellenfelem. Aztán úgy állok fel, hogy tudjak támadni. A szimultánnak van egy varázsa! A csúcsom ötvenegy tábla, nyolc órán keresztül. A kezdés mindig változó, vagy éles játékot játszik valaki, vagy pozíciós játékot. Általában a közép- és végjátékban dől el egy játék. Több táblát kell a fejemben tartani, több tervet kell készítenem.

Mit tart a legnagyobb eredményének?

-Vannak országos bajnok tanítványaim: Kresz Ádám, Csőszi Csenge, Gyenis Dénes. Egyéni eredményeimet tekintve, több belföldi versenyt nyertem már meg, voltam világbajnokságon, ahol százötvenből huszonnegyedik lettem. Romániában kettőszázötvenből voltam tizennegyedik. Több mint kétezer-hétszáz szimultán játszottam már! Nemsokára Klagenfurtba megyek szimultán sakkozni, jó lenne, ha az osztrák bajnok is beülne! Hatalmas élmények ezek!

Milyen a siklósi sakkélet?

Van egy megyebajnokságunk, azon szoktunk elindulni. Az önkormányzattól kapunk támogatást, amit köszönünk szépen! Nagyon nehéz a gyerekeket a számítógépes világból kiszakítani, de úgy gondolom, megbecsülnek minket. Egy szűkebb réteggel számolhatunk.

Miből tanul inkább: ha nyer, vagy ha veszít?

-Erre nagyon egyszerű a válasz. A gyerekeknek is mindig a vereséget szoktam emlegetni. Sokat lehet ugyanis tanulni belőle: egyrészt nem követem el azt a hibát még egyszer, másrészt le lehet szűrni belőle a tapasztalatokat, és így kivédeni, hogy a következő alkalommal előforduljon.