Hat éve zenél, és mindig egyértelmű volt számára, hogy hegedülni fog. Alázatos, szorgalmas, céltudatos tinédzser, aki már egy komoly karriert lát maga előtt. Szeretne nagy zenekar tagjaként, és egy koncert szólistájaként is fellépni, miközben a zeneszerzéssel kacérkodik. A siklósi Polovi Gréta még csak tizenhárom éves, mégis a 24. Nemzetközi Bohdan Warchal „Talents for Europe” Vonós Versenyen megosztott I. helyezést ért el.
–Miért pont a hegedűt választottad?
-Az én ötletem volt, hogy hegedülni szeretnék. Már kiskoromban elkezdtem gyűjtögetni a pénzt, és amikor a nagyszüleim megkérdezték, hogy mire, én pedig azt mondtam, hegedűre, nagyon meglepődtek. Mindig is tetszett ez a hangszer, úgy gondolom, a legszebb az összes közül.
–Hány éves korodban kezdtél el zenét tanulni?
-A szüleim másodikos koromban írattak be a zeneiskolába, 7-8 éves lehettem. Már az elején megértettem, hogy ez nem megy magától, és nagyon sokat kell gyakorolni ahhoz, hogy egyre jobb legyen!
-Mit tanultál a tanárnődtől, Zavagyákné Dolgos Évától?
-Az alázatosságot, azt, hogy lelkiismeretesen gyakoroljak, alapos és türelmes legyek. Ezek mind fontosak a zenéléshez. Az első versenyemnél nagyon örültem, hogy valamit elértem, hogy valamiben jó vagyok! Aztán egyre több verseny jött, és ráeszméltem, hogy érdemes ezt csinálnom! Nagy örömet okoz nekem!
Izgulsz a versenyek előtt, vagy minél többön veszel részt, annál könnyebben megy?
-Amikor még nem vagyok a színpadon, akkor izgulok, de amint kimegyek, megszűnik minden, és élvezem, hogy ott vagyok! Szeretnék egyszer szólistaként egy nagy zenekarral játszani, de azt is élvezném, ha zenekarban játszhatnék, például a Nemzeti Filharmonikusoknál.
–Mennyit gyakorolsz?
-Ez változó, próbálok minél többet, hogy egyre jobban menjen a darab. Persze nem lehet tökéletesre, mert mindig lehet valami még jobb. Idén voltam hetedikes, ami picit megnehezítette a dolgaimat, mert új tantárgyak jöttek. De így is minden nap bejártam a zeneiskolába, mert ott szeretek a legjobban gyakorolni. Olyan a hangulata, hogy kedvet kapok a zenéléshez.
–Hogyan tovább az általános iskola befejezése után?
-A budapesti Bartók Béla Konzervatóriumba szeretnék továbbtanulni. Éva néni növendékei oda mennek tovább, ismerek már egy tanárt is, ezért oda szeretnék én is jelentkezni. Anyának biztosan nehéz lesz elengedni, de a szüleim mindenben támogatnak, ezért örülni fognak, hogy olyan helyen leszek, ahol jól érzem magam, és olyan tanároktól tudok tanulni, akiktől szeretnék! Itt Siklóson játszom a Dolce Hegedűegyüttesben, úgy tervezem, hétvégenként majd hazajövök, hogy benne maradjak a zenekarban, mert nagyon élvezem, jó a társaság! Szeretem Siklóst, azt, hogy kisváros, mindenki ismer mindenkit, sok helyre el lehet menni, itt vannak a barátaim, nagyon sok minden ideköt!
–Milyen a te stílusod?
-Minden hegedűsnek van egy saját játéka, ami rá jellemző. Mindig hozzá kell tenni magam a darabhoz, de természetesen tartani kell annak a stílusát is. Mindegyikben, amit kapok a tanárnőmtől, kicsit megtalálom önmagam, így nincs kedvencem. Mindegyiket másért szeretem játszani.
–Kipróbálnád magad más stílusban is a klasszikuson kívül?
Sokan azt hiszik, hogy hegedűn csak komolyzenét lehet játszani, pedig ez nem igaz! Igen, el tudnám magamat képzelni más vonalon is. A zeneszerzésen is gondolkodtam már, érdekel, de nyilván ahhoz több dolgot kell tanulni, például a szolfézs terén. Egyszer mindenképpen kipróbálom!
