Beregszászon végezte zenetanulmányait és 12 évig tanított Kárpátalján. 1990-től Siklóson folytatta pályafutását a városi zeneiskolában. Az intézményben eltöltött évek alatt számos diákja szerepelt országos és nemzetközi versenyek első helyén. Többen közülük a budapesti Bartók Béla Konzervatórium tanítványai lettek. Három évvel ezelőtt a Zeneakadémián megrendezett országos versenyen zsűrizhetett. Kezdésről, otthonváltásról, tehetségről és kitüntetésekről beszélgettünk Zavagyákné Dolgos Éva hegedűtanárral.
–Állítólag zongorán akart tanulni gyerekként. Hogyan került kapcsolatba mégis a hegedűvel?
-Óvodás koromban figyeltek fel nagyon jó zenei képességeimre és javasolták édesanyámnak, hogy írassanak be zenét tanulni. Így kerültem be a beregszászi zeneiskolába, ami aztán végül elindított és kezdete lett ennek a pályának. Mint minden kisgyerek, én is zongorázni szerettem volna, de a család anyagi lehetőségei nem tették lehetővé, hogy vegyünk otthonra egy zongorát. Így a hegedű lett a „befutó”, aminek akkoriban én természetesen nem örültem. Évekkel később hálás lettem a sorsnak, hogy ez így alakult.
–A tanulmányaimat kint, az akkori Szovjetunióban végeztem, a diplomámat is ott kaptam meg, majd Váriban (ma Mezővári) kezdtem el tanítani.
-Nyolc évig oktattam itt, majd férjhez mentem és Ungvárra költöztem. Összesen tizenkét évig tanítottam odahaza, Kárpátalján.
– Beregszász, Mezővári majd Ungvár. Ezek után hogy került Siklósra?
-Már lánykoromban is sokat álmodoztam arról, hogy átjövök Magyarországra. Szerencsére ez a vágy a férjemben is megvolt. Amikor 1989-ben, a nagy peresztrojka idején megadatott a lehetőség, azonnal léptünk. Számos pályázatot küldtem otthonról magyarországi zeneiskolákba. Egy kérésem volt, hogy az állás mellé szolgálati lakást is biztosítsanak. Végül két helyről kaptam visszajelzést: Siklósról és Őriszentpéterről. Utóbbi, mint mézesmadzag lebegett a szemem előtt: osztrák határ, kéthetente Ausztriában zenekari próba. Micsoda lehetőség ez egy vasfüggöny mögött élő fiatalnak! Viszont az unokatestvérem Pécsen lakott, és a józan ész szavára hallgatva végül Siklósra esett a választás. 1990. szeptember elsejével kezdtem el tanítani itt a zeneiskolában és 2020. október elsejével mentem nyugdíjba, azóta óraadóként tanítok.
– Az elmúlt évek alatt sorra kerültek ki kezei alól tehetséges tanítványok, akik ma már a magyarországi versenyek élmezőnyeiben vannak. Hogyan indultak a versenyek?
-Három éve dolgoztam már a zeneiskolában, amikor az akkori igazgató azzal keresett fel, hogy menjek el a megyei találkozóra. Szinte semmit nem tudtam arról, mit is jelent egy ilyen esemény, meg egyáltalán a versenyekről sem. Végül elvittem három növendékemet, akik elhozták a legmagasabb díjakat. Tulajdonképpen velük indult el ez a folyamat.
A következő nagy lépést Falb Bence tanítványom jelentette. A nyári szünidőben rendszeresen eljártak hozzám a diákok gyakorolni. Egyszer csak kiderült, hogy a szomszéd lakásban lakó kisfiú rendszeresen kiül a folyosóra és hallgatózik. Később beszéltem az édesanyjával, aki elmondta, hogy ugyan ő nem rajong érte, de a gyerek minden áron hegedülni szeretne. Több mint fél éves tanakodás után végül is Bence elkezdhette a hegedűt. Amit más gyerek egy év alatt tanul meg, ő három hónap alatt teljesítette. Márciusban kezdte meg a tanulmányait és májusban már vizsgázott. Akkor először futott át a fejemben, hogy ez valami nagyon jónak ígérkezik. Ő lett az első olyan tanítványom, akivel bekerültünk az országos versenyre, és akit már hetedikes korában javasoltam, hogy Budapesten a Bartók Béla Konzervatórium előkészítőjében tökéletesítse hegedű játékát. A tanulmányait végül Baselban fejezte be. Bence hatalmas példakép volt a többi növendék számára is, mindenki a nyomdokába szeretett volna lépni. Így egymás után, egymást segítve tűntek ki a tehetséges és ügyes gyerekek.
-Biztos alapok nélkül nincs eredmény. Mik azok az alappillérek, melyek szükségesek ahhoz, hogy a tehetséges gyerek később sikeres is legyen?
-Kitartás, szorgalom. Hatalmas akaraterőre van szükség ahhoz, hogy valaki végig tudja csinálni a kitűzött célt. Nem feltétlenül csak a tehetségre van szükség. Hangyaszorgalom, hogy ha kell századszorra is megcsinálom azt, ami nem sikerült kilencvenkilencszer. Ez egy kemény munka, s pont ezért minden elismerésem azoké a gyerekeké, akik ezt kitartóan végigcsinálják.
– A tehetséggel kapcsolatban sokszor teszik fel a kérdést: pótolható-e a tehetség szorgalommal és kitartással? Hogy látja ezt a hegedűoktatásban?
-Tapasztalataim szerint a tehetség nem pótolható. Valamilyen szintet elérhetünk szorgalommal, de az elképzelt, vágyott karriert nem. A hegedű nem olyan temperált hangszer, mint a zongora, hogy leülök és ott vannak a hangok. Nekünk minden egyes hangot képeznünk kell.
– Említette, hogy tavaly októberben ment nyugdíjba. A jól megérdemelt pihenés helyett továbbra is a hegedűt oktatja.
-Jelenleg két reményteli tanítványom van. Stejer Friderika az idén, Polovi Gréta diákom pedig jövőre megy a Bartók Konzervatóriumba. Közben ott vannak a kicsinyeim, akik szintén nagyon ígéretesek. Nem akarom őket magukra hagyni. Ez egy olyan munka, amit örömmel csinálok. A gyerekekkel mindig öröm foglalkozni. Nagyon sokat adok, de nagyon sokat kapok is. Mellettük örök fiatalnak érzi magát az ember.
– A versenyeken elért eredményekkel érkeztek az elismerések is. Melyikre a legbüszkébb?
– Számos oklevelet kaptam országos és nemzetközi hangversenyeken. A Zeneakadémián egy gála keretében vehettem át a hegedűs társadalom rangos kitüntetését, a Halász Ferenc-díjat. Nagyon megtisztelő volt a hegedűs társadalomtól. Érdekes módon mégis az hatott meg a legjobban, amikor munkásságom elismeréseként Rédei Károly Közművelődési Díjat kaptam a várostól. Az ember általában soha nem lehet próféta a saját hazájában. Viszont nagyon jól esett, hogy megtapasztalhattam ennek az ellenkezőjét.
A tehetséges diákok kinevelése mellett Dolce Hegedűegyüttes néven alapított együttest. Az egykori és jelenlegi tanítványaiból álló csapattal immár 26 éve viszik el a város és a zeneiskola hírnevét itthon és külföldön egyaránt. Az együttes augusztus 29-én tartja a pandémia miatt tavaly elmaradt jubileumi koncertjét a Siklósi Várban.
