110 éve Siklós emblematikus étterme a Vasúti Vendéglő, ahol rengeteg elégedett vendég fordult már meg, és vitték jó hírét szerte az országban. Az idők változnak, az étterem külső megjelenése azonban nem, ahogyan a hitvallása sem. Hű maradt régi értékeihez, ahhoz, hogy aki ide betér, az hagyományos magyar ételeket fogyaszthat. Tankó Ferenccel, a Vasúti Vendéglő tulajdonosával beszélgettünk múltról, jelenről, tervekről.
–Meséljen kicsit az étterem történetéről! 110 év nagy idő. Hogy sikerült a különböző időszakokban fennmaradni, fejlődni?
-A kezdetekről annyit tudok, hogy 1911-ben nyílt meg a Vasúti Vendéglő, egy Mauzer Jakab nevű úriember építtette, és az ő tulajdona volt egészen 1946-ig. Akkor államosították, őt pedig kitelepítették a Hortobágyra. Én érdemben az elmúlt 34 évről tudok nyilatkozni, hiszen 1987. március 2-ától vezetem a vendéglőt. Nem volt egyszerű időszak: rendszerváltás, és a vendéglátásban is komoly átalakulás ment végbe. Nagy foglalkoztatók, munkahelyek szűntek meg, nagyon nehéz volt ezt átvészelni. Mi először a Megyei Vendéglátó Vállalattól béreltük a vendéglőt, majd a privatizáció során sikerült jó áron megvenni banki hitelből, melyet öt év alatt kifizettünk. Azóta itt dolgozunk a családdal: a lányom, unokám, nejem és jómagam. És még tizenkét dolgozónak tudunk munkát adni. Az utóbbi időkben elég jól felfutott a turizmus, a bel-és külföldi egyaránt, ennek köszönhetően elegendő számú vendégünk van.
–Miért vásárolták meg a vendéglőt?
-1968-tól voltam szakácstanuló, az Olimpia Étteremben kezdtem. A szakvizsga után négy évig szakközépiskolába jártam, leérettségiztem, majd szakácsként, konyhafőnökként dolgoztam Pécsett és Harkányban. Később üzletvezető-helyettesként is kipróbálhattam magam. Több éttermet is megnéztem. Megtetszett ez a hely, láttam benne fantáziát, és úgy gondoltam, hogy szakács gyakorlattal, tapasztalattal könnyebben megy majd a dolog.
–Ki segített Önnek a kezdeteknél? Mi volt a legnehezebb az elején?
-A nejem, aki szintén szakács, a sógorom és a sógornőm. A gyerekek akkor még kicsik voltak, azóta felnőttek. Két lányom van és egy fiam. Üzletvezető-helyettesként nem kellett mindenről nekem gondoskodnom, adminisztrációs és egyéb feladatokat ellátnom. Itt viszont én lettem a főnök, ezeket is meg kellett tanulnom, a pénzügyi dolgokat például. Abban az időben sok német vendégünk volt, az amatőr rádiós hobbim miatt angolul elég jól beszéltem, így eleinte ezen a nyelven társalogtam velük. Később kis segítséggel elég jól megtanultam a német nyelvet. Ezek voltak a kicsit rázósabbak dolgok.
–Volt olyan időszak az életében, mikor úgy gondolta, feladja, mert annyira nehéz, vagy mert belefáradt?
-Életemben egyszer volt ilyen, mikor a szakközépiskola felénél majdnem abbahagytam, mert borzasztó nehéz volt. Szerves kémia, másodfokú egyenletek, matematika. Olyan dolgok voltak, amelyekkel korábban nem találkoztam. Körülbelül száztízen indultunk, és összesen nyolcan érettségiztünk. Példaképem a bátyám volt, aki szakácsként mestereket képzett, nagyon jó híre volt. A gyerekeim is ezt a példát látták, ahogyan azt is, hogy időnként nagyon nehéz. Most már csak ebédeltetünk. Nyáron délután négykor bezárunk, télen pedig háromkor.
–Könnyebb vagy nehezebb családtagokkal együtt dolgozni?
-Is-is. Az előforduló problémákat közösen oldjuk meg. Összefogással nagyon jól megy a dolog. Dolgozóink közül többen nálunk voltak tanulók, szereztek szakács vagy pincér szakmunkás bizonyítványt, és azóta is itt dolgoznak. Érdekes visszagondolni arra, hogy általános iskolás koromban még vonattal jöttünk ide Szentlőrincről, megnézni a várat, nem gondoltam volna, hogy egyszer még a családunké lesz a vendéglő.
–Mi volt a legnagyobb elismerés vendégtől, amelyik megmaradt, mert annyira jól esett?
-Sok dicséretet kaptunk már, régebben nagy rendezvényeken, állófogadásokon mi szolgáltattuk a hideg- meleg ételeket. A várban is sokszor ott voltunk, 250 fős lakodalmat is lebonyolítottunk. Számos elismerést kaptunk. Rengeteg híres ember megfordult nálunk, a Tenkes kapitánya szereplői, alkotói is. Örsi Ferenc írónak, a film forgatókönyvírójának ez a törzshelye volt. Sok pozitív élményünk volt. Manapság az online térben kapjuk az értékeléseket. Arra büszke vagyok, hogy több mint 90 százalékban öt csillagot kap a vendéglő. Sokan mondják, hogy a környéken ez a legjobb étterem, és azt kívánják, hogy még sokáig fennmaradjon!
–Van saját egyedi recept, speciális étel, melyet önök találtak ki?
-Az a különlegességünk, hogy hagyományos magyar ételeket készítünk. Békacombot, harcsát, pontyot, bárányt kaphatnak nálunk, különböző módon elkészítve. A kakaspörköltünk nagyon híres, több versenyen voltunk vele. Aztán ott a Tenkes kedvence, ami egy sertésszelet, csirkemájas, zöldborsós ragúval. Sok finom ételünk van, ezért is vagyunk ilyen népszerűek.
–Mik a jövőbeni tervek?
-Hűek maradunk a hagyományokhoz. Az épületnek most készült el a külső tatarozása, régi fényében pompázik. Belül, műszakilag is állandóan fejlesztünk, szerzünk be új eszközöket. Tányérokat, evőeszközöket, munkaruhát a dolgozóknak, mindent, ami az üzlethez tartozik, hogy rendben legyen, és a vendégek is jól érezzék magukat!
