De a legendás filmrendező thrillerjéhez képest sokkal barátságosabb és kézenfekvőbb okból gyűlhettek össze a madarak baranyai kisvárosban.
Jusztinger János sásdi polgármester osztott meg egy felvételt arról a közösségi oldalán, ahogyan gólyák gyülekeznek a kisvároska társasházainak a tetején. A jelenség csupán azért nevezhető szokatlannak, mert a gólyák általában inkább a természetes környezetükben, mezőkön, réteken gyülekeznek, nem pedig házak tetején – igaz, ez sem teljesen példa nélküli.
Csapatokban repülnek
A gólyák már augusztus elején készülődnek az afrikai hosszú útra, általában a fiatal egyedek augusztusban kisebb-nagyobb csapatokba verődve, egy-egy idősebb társuk irányításával rajtolnak el és veszik célba a forró kontinenst, hogy ott teleljenek át, vagyis mi telelünk, ők maximum hűsölnek.
A szorosoknál kelnek át
Nem direktben, toronyiránt repülnek a gólyák, hanem a partvidéket követve jutnak el Afrikában. A nyugatiak Gibraltárnál szelik át a tengert, kelet-európai társaik viszont a Buszporusznál poroszkálnak le délre.
Nemzeti madarak
Külön érdekesség, hogy az Államalapítás ünnepének napján, augusztus 20-án indulnak el, valamint egy másik, szintén fontos ünnepünkkor, március 15-én érkeznek vissza hozzánk általában.
Családjaink őrzik a gólyákat
Több népies elnevezése ismert, így például A gólya, gólya, gilice, mitől véres a lábad? kezdetű mondókában is a gilice szintén a madarat jelöli. De teljesen kikopott már a cakó, a koszta, a gagó és az eszterág is elnevezés. Ez utóbbiak pedig több családnevet is rejtenek.
