Szelíden megbújik a Várkert fái, bokrai között. Tényleg csak az tudja, hogy ott van, aki rendszeresen sétálgat arrafelé, és minden apró részletre figyel. Egy erkély, kilépő, csodás boltívvel körülvéve. Hogy miért készült, nem tudni, csak azt, hogy szimbólum: a világot lehet látni rajta keresztül.
Egy rejtekhely, mely csak azok előtt tárul fel, akik nyugodtan sétálgatnak, akik nem csak le akarják tudni a kirándulást, a várat és a látnivalókat, hanem időt hagynak arra, hogy a természet és az épített örökség meglepje őket. A régi lépcsők minden egyes foka újabb kérdést vet fel bennünk, miközben élvezzük a nyugalmat, amit a hely áraszt magából. Ott van, de mégsem hivalkodó. Ahogy a lépcsőfokok fogyatkoznak, mikor kilépünk a hatalmas kődarabokkal körülvett nyíláson, a táj kinyílik. Jó időben átláthatunk egészen a szomszédos ország hegyvidékéig. A tér csodás végtelensége érezhetővé és láthatóvá válik.
Ősszel vörös és narancssárga színben pompázó levelekkel gazdagodik a táj, télen pedig a behavazott háztetőket tekinthetjük meg. Nyáron a nagy melegben, a boltív árnyékában pihenhetünk. Mindkét irányban csodát mutat: egyikben a magas fák koronáját érinthetjük, megfordulva pedig a lépcsőkre omló borostyánok és a Siklósi Vár fantasztikus látványa fogad minket. De vajon miért áll itt ez a kis búvóhely? Mi célt szolgált több száz évvel ezelőtt? Milyen beszélgetések folytak itt, és milyen emlékek születtek?
Ez a várhoz kapcsolódó kis részlet is azt mutatja, hogy Siklós újra és újra meglep minket, mert rengeteg felfedezni való csodát rejt magában. Nemcsak a turistáknak, hanem az itt élőknek is. Mert ezerféle és megunhatatlan.
