Kevés fiatal rendelkezik olyan határozott elképzeléssel a jövőjéről, mint Lukács S. Botond. A harkányi, musical színész pályára készülő gimnazista elszántan dolgozik az eredményekért. Kitartóságának köszönhetően most komoly lehetőség előtt áll: december 12-én mutatják be a pécsi Karácsonyi Gyertyagyújtás műsorában a Remény Tüze című musicalt, amelyben Józsefet, Jézus apját játssza.
– Mikor és kinek tűnt fel először a tehetséged? Minek köszönhetően döntöttél az előadó-művészeti pálya mellett?
– A legtöbbet volt tanáraimnak köszönhetem: Somfai Krisztinának, illetve Urbánné Sümegi Krisztinának, akik az általános iskolai színjátszó kört vezették; Nárai Eszternek volt ének-zene oktatómnak, aki erre az útra terelgetett és adott tanácsokat, hogy kihez forduljak. Szinte állandó szereplője voltam az általános iskolai ünnepségeknek, versmondó versenyeknek, de akkor még nem fordult meg a fejemben a színészet, mint hivatás. Végül nagypapám hívta fel a figyelmemet három évvel ezelőtt a Pécsi Nemzeti Színház hirdetésére, miszerint gyerek színészeket keresnek egy darabba. Azt gondoltam, nincs mit vesztenem, így elmentem a válogatásra és bekerültem. A színházi próbák alatt tudatosult bennem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni a jövőben.
– Milyen változást hozott a színház?
– A bejutás óta a Valahol Európában című musicalben játszok bandatagot, illetve elkezdtem magán úton képezni magam az éneklésben. Nárai Eszter segítségével kerültem Tillai Tímea stúdiójához és fordultam tudatosan a musical éneklés irányába.
– Kiemelkedő lehetőség előtt állsz, december 12-én lesz a bemutatója a Remény Tüze című musicalnek, amelyben Józsefet, Jézus édesapját játszod. Hogyan fogadtad a felkérést?
– Fontos részét képezi az életemnek a segítségnyújtás. A Karácsonyi Gyertyagyújtás idei jótékonysági koncertjének bevétele az Éltes Mátyás Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Óvoda, Általános Iskola, Fejlesztő Nevelés-Oktatást Végző Iskola, Készségfejlesztő Iskola és Kollégiumhoz (EGYMI) kerül, ezért nem is volt kérdés, hogy elvállalom a felkérést. Ráadásul ezzel komolyabb szerepben is kipróbálhatom magam, amelyből sokat építkezhetek a jövőben. A szereplők szinte mindegyike önként jelentkezett fiatal, akik nem a profi színészi pályáról érkeztek, ezért mindannyiunknak kivételes lehetőség a musical. Három hónapja próbálunk, ami elsőre lehet hosszúnak hangzik, de számunkra valójában gyorsan telt.
– Jelenleg a pécsi Babits Mihály Gimnázium 10. évfolyamának vagy tanulója. Hogyan egyeztethető össze a felkészülés és az éneklés a tanulással? Jut időd kikapcsolódásra?
– Néha nehezen, hiszen többször előfordul, hogy este érek haza és állok neki fáradtan a tanulásnak. Ugyanakkor szerencsés helyzetben vagyok, mert az iskolám mindenben támogat. Balásy Szabolcs ének-zene tanárom sokat segít a felkészülésekben, zeneszerzőként és kulturális menedzserként rengeteg tapasztalata van ezen a területen. Az osztályomat tekintve is példa nélkülinek mondhatom magam, hiszen ők is velem együtt örülnek a sikereimnek. Sportágismereti tagozatra járok, ahol sok a csapatsportoló, tudják, mit jelent az összetartás.
– Ki a legnagyobb kritikusod?
– Édesanyám és édesapám. Nekik is mindent előadok, amin először meghatódnak, aztán megbeszéljük mit és hol kell javítani. Nem elfogultak, valóban elmondják a véleményüket, amiből rengeteget tanulok.
– Már korábban is említetted, hogy a pécsi színházhoz való kerülés után tudatosult benned, hogy a színészi pályán folytatnád. Mennyire vagy céltudatos?
– Mindenképpen ezzel szeretnék foglalkozni. Annyira elköteleztem és ásom magam bele folyamatosan, hogy jelenleg nem tudok elképzelni más irányt. Akár az éneklés, akár a színészkedés területén, de mindenképpen az előadó-művészetben látom a jövőmet. Nemsokára el is kezdjük a felkészülést az egyetemi felvételire Tillai Tímeával az énekstúdióban. Természetesen még sok a tennivaló, sokat kell fejlődnöm, de minden tőlem telhetőt megteszek, hogy elérjem a céljaimat.
Címlapkép: Lukács S. Botond (Fotó: Polonkai Mária Lujza/Maria Lujza Polonkai Photography )
