Kezdőlap Turizmus Mindig csak e...

Mindig csak egy hátizsákkal utazik, de néhány év alatt már 30 országban járt

Cikkünk frissítése óta eltelt 3 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Majdnem harminc országban járt az elmúlt három évben. Azt vallja, hogy aki utazni szeretne, bármelyik életszakaszban megteheti, függetlenül attól, mire gyűjt, vagy milyen tervei vannak. Csak el kell döntenie, hogy mit szeretne, mi a legfontosabb számára? Aztán irány, bármelyik égtáj felé! A siklósi származású Mogyorósi Renátó földrajz-történelem szakos tanár, aki az utazásban lelte meg mindazt, ami fontos számára: kikapcsolódást, feltöltődést, tapasztalást és jó társaságot.

Mikor született meg az a döntésed, hogy rövid idő alatt, minél több helyre szeretnél utazni?

-Gyerekkoromban a családommal utaztam, Egyiptom és Tunézia maradt meg bennem a legjobban. Gyakorlatilag ott szerettem bele ebbe a tevékenységbe, bár utána elég sokáig nem voltam külföldön. 2018-ban fogalmazódott meg bennem az, hogy jó lenne újra elutazni. Akkor Szlovákiába és Ausztriába mentünk el az egyik barátommal, egy-egy gyors városlátogatásra. Ettől kezdve egyik utazás követte a másikat, mert szerettem volna minél több helyre eljutni. Annyira kikapcsolt, jó volt elszakadni a hétköznapi problémáktól, gondoktól, egysíkúságtól! Ebben találtam meg azt az örömöt, amit semmi másban. Nem mellesleg persze az is hozzátartozik, hogy én történelem-földrajz szakon végeztem, ezért minél több helyre el szeretnék menni: tengerpartokra, hegyekbe, tavakhoz. Két típusú utazást szoktam szervezni: az egyik a természeti látnivalók megtekintése, a másik városlátogatás, nevezetességek megnézése.

Akkor te is osztod azt a véleményt, hogy távolra kell utazni ahhoz, hogy igazán kikapcsolódhass?

-A pandémia idején nem utaztam sehova, akkor fedeztem fel Magyarországot, augusztus 20-a után kezdtem el az egynapos kirándulásokat. De ezeknél egyértelműen érződött, hogy nagyon rövid időről van szó, másrészt csak magyar szavakat hall az ember, és ez mégsem olyan, mint valahova elutazni. Úgy gondolom, igazán kikapcsolódni, feltöltődni csak úgy lehet, ha az ember elmegy messzire. Azt azért hozzá kell tennem, hogy olyan helyen nem voltam még külföldön sem, hogy ne találkoztam volna magyarokkal.

Miért pont azokat a helyeket szeretnéd látni?

-Az elmúlt három évben huszonnégy helyen jártam. Nagy részük Európában volt, de Ázsiában is voltam, Amerika és a Távol-Kelet pedig tervben van. Az Interrail bérletekkel és a fapados repülőjáratokkal olcsón és könnyen eljuthat az ember Európán belül sok helyre. Bulgáriába például ötezer forintért repültem oda-vissza, ami gyakorlatilag Pécs és Budapest között a diákjegy ára. Egy-egy utazás nagy szervezést igényel. Mindennek utána kell járni, hogyan lehet a legjobban kihozni anyagilag és időben is.

A legtöbben prioritásokat állítanak fel: lakás, autó, ezek a rendelkezésre álló pénztől függnek. Jól értem, hogy lehet olyan olcsó utakat szervezni, hogy közben nem kell ezeket a célokat sem feladni?

-Igen, abszolút így van! Sokan gondolkodnak úgy, hogy először legyen meg a lakás, az autó, a megfelelő egzisztencia, és majd évekkel, évtizedekkel később elkezdhetnek utazni. Mindig lehet kifogást találni a halogatásra. Tavaly Budapestre költöztem, mivel ott van a munkahelyem, ott pedig olyan lakás árak vannak, hogy kizárt, hogy én egy sajátot vásároljak az elkövetkező húsz-harminc évben. Erről a célról eleve lemondtam, a fővárosban felesleges az autó, nincs jogosítványom, nem is szeretnék kocsit vásárolni, elvagyok a villamossal, metróval. Meg ott van a vonat, ha messzebbre akarok menni. Úgyhogy az első kettő ezzel ki is lett lőve, így maradt az utazás. A tanulás mellett nagyon sokat dolgoztam, pályázatokat nyertem kutatásokra, addigra beérett a dolog, és tartalékot tudtam képezni erre.

Mostanában nem voltál szervezett utakon! Az áruk miatt, vagy más szempontok is fontosak?

-Utoljára a családdal voltam ilyenen, azóta viszont mindent saját magam szervezek. Teljesen feleslegesnek tartom, hogy elmenjek egy utazási irodába. Földrajzosként ismerem azt a helyet, ahova megyek, az okostelefonon megnézem, hogy az adott épületről, templomról mit kell tudni. Egy idegenvezetővel nagyon be van szabályozva az ember, hogy hova kell menni, hány percet lehet ott tölteni, aztán csoportosan továbbvonulni. Folyamatosan nézem a repjegy árakat, az akciókat, mindig van nyolc-tíz lehetőség a kalapban, hogy hova érdemes éppen menni. Ami még megdobná a költségeket, ha hotelben szállnék meg. De amikor egy túrázós napot tervezek a hegyekbe, reggel elindulok, és este jövök meg, miért aludjak négy-ötcsillagos szállodában? Vannak olcsó apartmanok, vagy meg lehet osztani a helyet a szállásadóval. Nyilván van egy alapvető elvárás a részemről, hogy azért ne a legolcsóbbat vegyem mindenből. Nem kell, hogy feltétlenül a központban legyen a szállás, vagy a tenger mellett, és az értékeléseket is el szoktam olvasni. A szervezett utaknál benne van a transzfer is, ennek utána kell járni. A saját szervezésnél plusz stressz faktor lehet, de egyben jó tapasztalat is. Hogy képes vagy rá, meg tudod szervezni, feltalálod magad az adott helyen.

Mekkora bőrönddel utazol?

-Mindig hátizsákkal utazom, még soha nem adtam fel poggyászt, nem tudom, miért kellene bőrönd öt-hat-hét napra. A ruha belefér, mást meg nem nagyon kell vinni, mert az apartmanban vannak tisztálkodási szerek, törölköző. Így máris felszabadul a hely, mondjuk három ingnek.

Számodra mikor jó egy út?

-Ha az van, amit én akarok! Számomra ez a legfontosabb! Oda megyek, ahova szeretnék, és azt csinálom, amit én szeretnék, egy szervezett úttal ellentétben. És fontos, hogy jó társaság legyen! Mindig azzal megyek, aki éppen ráér, akinek kedve van, aki anyagilag megteheti, vagy akinek belefér az idejébe. Hat-hét utazó partnerem van, általában mindenkivel egyszer megyek évente. Egyedül nem mennék sehova, kell valaki, akivel együtt átéled élményt. Összegezve, számomra az a jó út, ha a dolgok a tervek szerint alakulnak.

Melyek voltak a kedvenc helyek, ahol jártál?

-Nekem a legjobban Málta és Portugália tetszett! A természeti szépségeik. Életemben nem sétáltam annyit! Majdnem harminc kilométert gyalogoltam egy nap az Atlanti-óceán partján. Annyira csodálatos volt, nem is tudom szavakkal leírni, nagyon magával ragadott a hely, hogy mire képes a természet, milyen sziklaformátumokat, barlangokat képes létrehozni!