Andacs Lászlónak 26 évvel ezelőtt volt élete első ejtőernyős ugrása, amit azóta sem hagyott abba, mára több mint 10400 ugrással büszkélkedhet. A fiatalkori kíváncsiságból végül szenvedély és hivatás lett. Az ejtőernyőzés mellé később egyértelműen társult a fotózás és a videókészítés. Ennek eredményeképpen ma már neves magazinok címlapján és internetes oldalain tekinthetjük meg légifelvételeit, ahogy számos reklám- és mozifilmek jelenetei is az ő keze munkáját dicsérik. Jelenleg Amerikában, a New York államban található Gardinerben él.
–Hogyan és mikor találkoztál először az ejtőernyőzéssel?
– Mindig is érdekelt a repülés, sokáig pilóta szerettem volna lenni, de a 90’-es évek közepén nem voltak olyan egyszerű lehetőségek otthon. Persze fiatalként a pogányi reptéren mindig is ámulattal néztem az ejtőernyősöket, de akkor még nem gondoltam, hogy valaha hivatásos ejtőernyős leszek.
A húszas éveim elején jártam, amikor egy Pécs mellett tartott szabadtéri rendezvényen a barátaimmal több, akkor még extrémnek tartott dolgot próbáltunk ki, mint például a bungee jumping. Itt fogalmazódott meg bennünk a kérdés, mi legyen a következő, amit kipróbálunk. Végül 1995-ben úgy döntöttünk, hogy beiratkozunk egy ejtőernyős tanfolyamra, amit a pogányi reptéren tartottak. Emlékszem az oktatás júliusban kezdődött, minden szombat-vasárnap a reptéren voltunk. Végül szeptember elsején ugrottam életemben először Pogányban.
–Az ejtőernyőzés mellé hogyan került a fotózás és a videó?
-A fényképészet iránti érdeklődés mindig is meg volt bennem, még az iskoláimból hoztam magammal. Nagyon szerettem például a művészettörténetet, de a Siklóson mindig is jelen lévő képzőművészeti élet is hatással volt rá.
Ezen kívül még egy dolgot kell megemlíteni: az ember soha nem tudhatja, hogy amit egyszer megtanult, azt hol és mikor fogja hasznosítani a jövőben. Nekem is majdnem egy évtized kellett. Az ejtőernyőzésen túl ugyanis nagyon aktív rádióamatőr voltam és ebből meg a szakmámból adódóan, mint erősáramú berendezés szerelő a műszaki és technikai részét hamar megértettem és elsajátítottam.
A történet legfontosabb része viszont az volt, amikor 1998 nyarán, egy Amerikában eltöltött év után hazajöttem Siklósra és egy barátommal azon gondolkodtunk, hogyan keressünk pénzt a hétvégi ugrásokra. Végül kitaláltuk, hogy ejtőernyőzésre specializált kamerás sisakot készítünk. A pécsi klub egyik sisakjáról vettünk gipszmintát és műgyantából legyártottunk egy pár darabot. Az eladás mellett persze mi is kipróbáltuk a működését. Végeredményben innen indult, hogy ugrás közben felvételeket készítsek. Komolyabban ezzel 1999. után kezdtem el foglalkozni, amikor már Amerikába költöztem és ejtőernyősként dolgoztam. Az első felvételeimet akkor készítettem, mikor már tapasztalt ejtőernyősként más emberek első tandemugrásait kezdtem megörökíteni fényképeken és videón. Lassan egyre többen megjegyezték, hogy milyen jól megy ez nekem, így autodidakta módon kezdtem képezni magam és ma már nem csak az ejtőernyőzések alatt készítek felvételeket. Az első kiállításom 2006-ban volt a New York államban található New Paltz nevű kisvárosban.
–Már szóba került az Egyesült Államok, hiszen a munkád hozta magával, hogy a fotózás és videókészítés felé fordulj. Mégis hogyan jutottál ki, miért erre az országra esett a választásod?
-Fiatalként is nagy volt bennem a kalandvágy, hogy valamiben kipróbáljam magam. Az otthon elvégzett ejtőernyős tanfolyam után mindig is motoszkált bennem, hogy Amerikában ebből talán meg lehet élni, és mellesleg angolul is szerettem volna megtanulni. Végül személyes baráti segítséggel 1996 októberében Arizónába utaztam és végül Tusconban kötöttem ki, ahol egy évig éltem.
Hétvégenként a város melletti repülőtérre jártam gyakorolni, majd egy idő után a repülőtér tulajdonosa is munkát ajánlott és megegyeztünk, hogy cserébe ingyen ugorhatok. Később még egy oktatói képzésre is beírattak, én pedig a jobb nyelvtudás érdekében nyelviskolába jelentkeztem. Tulajdonképpen innen indult a profi ejtőernyős pályafutásom.
Ugyan 1998 elején még azzal a szándékkal jöttem haza Magyarországra, hogy elindítsam saját ejtőernyős vállalkozásomat, de valahogy nem találtam a helyem. Így még az év novemberében visszamentem Tucsonba a reptérhez dolgozni.
Az arizonai reptér hatalmas ugródeszkát jelentett a későbbi karrierem tekintetében. Egy ott rendezett főiskolai bajnokság alkalmával hallottam a New York-i repülőtérről is, ahova fél év múlva, 1999-ben indultam el és ahol azóta is vagyok.
Egy új karrier kezdete
A New York-ba való költözés és az addig gyűjtött tapasztalatok után döntött úgy László, hogy ejtőernyős-operatőr szeretne lenni. Ebben nagy előrelépést jelentett, hogy még 1999. év végén, a téli szezonban ismét Arizónába utazott pár hónapra a Skydive Arizona nevű repülőtérre, ahol egy alkalommal lehetősége nyílt felvételkészítőként dolgoznia a világ egyik legjobb csapata (Arizona Airspeed) által rendezett edzőtáborban.
– Az ejtőernyőzés során az egyedüli módja annak, hogy ki tudd elemezni az ugrásokat, ha felvételt készítesz. Ezért jelentkeztem kamerásnak az edzőtáborba és felvettek. Számomra ez óriási dolog volt, hiszen egyrészt fizették az ugrásomat, másrészt világbajnok ejtőernyősök elemezték a felvételeimet, és ha kellett még tanácsot is adtak legközelebb mit-hol csináljak jobban. Ez mellett egy másik, szinte a sivatag közepén lévő arizonai reptéren (Coolidge, Arizona) megszereztem a tandem oktatói vizsgát, így már utasokkal is ugorhattam.
A 2000-es szezont New Yorkban már úgy kezdhettem, hogy megvolt az a tapasztalat és képzés, ami ahhoz szükséges, hogy csak a szakmában tudjak dolgozni.
Nagyon örülök annak, hogy azon szerencsés emberek közé tartozom, akik ebben a szakmában már elértek valamit. Több ugrás közben készült felvételem szerepelt már neves újságok címlapjain és internetes oldalain világszerte. Így például 2018-ban a Daily Mail-ben és a magyar Aero Magazinban jelentek meg nyomtatásban felvételeim, amin a 2017-ben történt 64 ejtőernyős, csoportos éjszakai világcsúcs ugrását örökítette meg. 2019-ben pedig a National Geographic „A hét képeként” közölte az egyiptomi piramisok felett készült fényképemet, amit újra és újra megjelentetnek.
A fényképezés területén megpróbáltam az ejtőernyőzés közben készült felvételek művészibb oldalát megragadni, illetve különböző textúrájú anyagokra, mint például üveg, textil kezdtem a képeimet nyomtatni. Az ugrás mellett persze ma már más témákat is megörökítek. Jelenleg a Roost Studios nevű helyi művészeti galériának vagyok a tagja és több kiállításom is volt már.
A fényképezés mellett több televíziós műsorban, zenei videoklipekben, de reklám- és mozifilmekben is forgatott már, mint például a Harrison Ford által játszott Morning Glory (Ébredj Velünk) ejtőernyős jelenete. Több ilyen operatőri munkám volt már és ezt is szeretném csinálni. Leginkább ezen a vonalon szeretnék további sikereket elérni. A fényképezés területén pedig további különleges helyszíneket szeretnék még megörökíteni.
Jelenleg az Ohio-ban található Nemzeti Feltalálók Múzeumának ( National Inventors Hall of Fame Museum ) készítek videófelvételt. Tavaly volt a 100. évfordulója, hogy Floyd Smith a repülőgép pilóták megmentése érdekében kifejlesztette azt az ejtőernyős rendszert, amit szabadesésre is lehet alkalmazni. 2020-ban kiállítást is rendeztek ennek alkalmából, majd a múzeum azzal a kéréssel keresett meg, hogy az esemény alkalmából 360 fokban készülő videó operatőri munkáját én végezzem. A pandémia okozta helyzet miatt sajnos egy év csúszásban vagyunk, de remélhetőleg nemsokára a végére érünk és ezt is bemutatják.
További számos fényképében és videójában gyönyörködhetünk honlapján, a laszloimage.com-on, vagy Instagram (Laszloimage) oldalán.
