Két siklósi férfi, akik amerikai futballal szereztek hírnevet a városnak. Kitartásukkal, évek óta tartó elkötelezettségükkel és eredményességükkel sokak számára példát mutatnak. Leitner Normant és Petkovic- Márjánovics Dragant nemrég Siklós város polgármestere, Riegl Gábor köszöntötte, mivel idén megnyerték a Hungarian Bowl-t (Magyar Bajnokságot). Nehézségekről, sikerről és egyértelmű döntésekről, érzésekről mesélnek.
–Az amerikai foci nem tartozik a legismertebb, legnépszerűbb sportágak közé Magyarországon! Te hol és hogyan találtál rá?
Leitner Norman: –Amikor elkezdtem az egyetemet az egyik csoporttársam játszott a pécsi együttesben, így én is elkezdtem. Ez körülbelül hét évvel ezelőtt volt. Tetszett, hogy csapat sport, előtte kosárlabdáztam, jó volt a közösség, a sport maga kemény, férfias. Egy idő után úgy éreztem, jó lenne magasabb szinten folytatni, más is így gondolta a csapatból, ezért váltottunk. Egy évet Szekszárdon töltöttünk, majd 2018-ban Fehérvárra jöttünk, azóta is őket erősítjük.
–Mi a Fehérvár Enthroners titka?
–A fehérvári csapatnál rengeteg vidéki játékos van, heti három edzésből kettőn mindenképpen részt kell venni. Péntek este és szombat délelőtt van a kötelező edzés. Biztosítanak szállást, az utazási költségben is támogatnak minket. Magyarországon a fehérvári csapat áll a legmagasabb szinten, van két szabvány pályájuk, saját konditermük. Minden adott ahhoz, hogy sikeres legyen a csapat. Érezni az adrenalint, az valami fantasztikus dolog. Tetszik, hogy ha te nem teszed meg a dolgodat egy adott játékban, lehet, hogy rajtad állt volna a győzelem. Mindenki fontos láncszeme a folyamatnak.
–Mennyire könnyű vagy éppen nehéz a munkát és a sportot összeegyeztetni, főleg, hogy Pécsett laksz?
–Tapasztaltam olyat, hogy párkapcsolati szinten problémák adódhatnak abból, hogy az edzések nyolc hónap hétvégéjét felemésztik. Minél színvonalasabb a csapat, annál több új fiatal tehetséget vonz, és velük nehéz lépést tartani. A szezon végén úgy állok hozzá, hogy egy kis pihenő, aztán elkezdődik a munka és meglátom, milyen formába kerülök.
–Nehéz lenne elengedni?
–Hogy ne kelljen végleg elengedni a sportot, én meg Dragan edzősködünk Pécsett. Magyarországon három osztályban vannak kihívások. Fehérvár a legmagasabb osztályban szerepel, a pécsi csapat a harmadikban, ezt is már pár éve csináljuk. 14 évestől 50 éves korig vannak játékosaink. Az is célunk, hogy minél több emberhez eljussunk, és tudjanak erről a sportról, rólunk. Vannak terveink, majd kiderül, mi valósul meg? Semmiképp sem szeretném abbahagyni az amerikai focit!
–Hogy jött az életedbe ez a sportág?
Petkovic-Márjánovics Dragan: –Régebben jégkorongoztam, de azt nem lehet nyáron játszani, tavasszal bezár a jégpálya, kellett valami, amivel formában tartom magam. 2005-ben láttam egy toborzó plakátot, gondoltam, elmegyek, és kipróbálom magam. Azóta ennél a sportnál ragadtam. Ez volt a tizenhatodik szezonom.
–Ha ennyi szezont teljesítettél már, akkor valamit nagyon megtaláltál benne! Mi az? Mitől különleges számodra?
–Ennek a sportnak van egy sajátos varázsa, ha erre rákapsz, akkor nehezen tudod elereszteni. Nagyon jó a csapat, a közösség, barátokra leltem ott. A foci szeretete és hogy mindig tudok újat tanulni. Az utóbbi két évben rájöttem, hogy semmit nem tudok erről a sportágról, mert jött egy olyan edző, aki szinte mindent tud róla, én pedig edzésről edzésre új dolgokat ismerek meg a fociról. Nem tudom meddig csinálom még, egy évig biztosan, aztán majd eldöntöm. Ameddig úgy érzem, hogy bírom és van értelme, hasznos tudok lenni a csapat számára, addig csinálom.
–Mennyi idő jut a családodra? Mi kell ahhoz, hogy működni tudjon a sport, és az életed többi szereplője tolerálja ezt?
–Van egy megértő feleségem, így könnyebb a családi élettel. Nyolc hónap hétvégéje elmegy a levesbe, ez a része nagyon nehéz. De ha az ember párja megértő és tudja, mennyire fontos nekem, akkor jobb!
–Honnan ismered a csapattársadat, Normant?
–Ismertem, kosárlabdázás kapcsán. Volt már egy baráti kapcsolat közöttünk. Én tudtam a pécsi csapatból átcsábítani Szekszárdra, majd Fehérvárra. Jelenleg együtt edzősködünk Pécsett. A sporttól nem akarunk elszakadni, így heti két alkalommal csináljuk.
