Plovdivban rendezték meg a 2022-es Veterán Birkózó Világbajnokságot, ahol Járnovics József szigetvári testnevelő-tanár, a Szigetvári Birkózó Sport Egyesület birkózója harmadik helyen végzett a megmérettetésben! A tanár úr célja, hogy jövőre Görögországban aranyéremmel térhessen haza!
–Mióta része az életének a birkózás?
–Még óvodás koromban kezdtem el birkózni, akkori tanítóm Módos János szerettette meg velem a sportot, így sokban hozzájárult ahhoz, hogy később a testnevelés tanári szakra jelentkezzek. Az egyetemi évek alatt a birkózás háttérbe szorult, majd amikor megkezdtem a tanári pályát újra az életem részévé vált. Kezdetben csak a mozgás volt a cél, majd Jani papa unokájával, ifjabb Módos Csabával kezdtünk bele a közös munkába, ő lett az edzőm.
–Milyen eredményeket ért el, amikre büszke?
–5-6 éve kezdtem el versenyszerűen birkózni, idősebb Módos Csaba vette észre milyen lehetőségek rejlenek bennem, így először veterán magyar bajnokságokon indultam, ahonnan rendszerint éremmel tértem haza, és számos alkalommal lettem magyar bajnok. Az eredmények arra motiváltak, hogy szintet lépjek, így tavaly elindultam a Görögországban megrendezett Veterán Világbajnokságon, ahol 5. helyezést értem el. Idén nyáron a Veterán Birkózó Világkupán aranyérmet szereztem Varsóban, majd Bulgáriában a 2022-es Világbajnokságon 3. helyezést értem el.
–Mik a célok a jövőre nézve?
–Az első számú cél mindig az, hogy fitt maradjak. A világbajnokságon egy aranyérem azt jelentené, hogy elértem a maximumot, a sportpályafutásom csúcsát, de maga a dobogó is 40-45 éves korban már elégedettséggel tölt el. Komoly felkészüléssel jár, itt mindenki nagyon odateszi magát, mert ebben a korosztályban már komolyabb sérüléseket szerez, aki felkészületlen. Folyamatos, heti 4-5 edzés kell ahhoz, hogy eredményeket érhessünk el.
–Mit jelent számodra ez a sportág?
–Erő, kitartás, tisztelet! Kitartás, mert a szőnyegen az embernek mindig fel kell állnia és végig kell csinálnia a versenyt. Tisztelet a sporttársaknak, az ellenfeleknek és az edző felé. Erő, mind mentálisan, mind fizikailag, amikor a belefektetett idő, munka és energia elérte a célját.
–Hogyan adja tovább a sport szeretetét a diákoknak, hogyan motiválja őket?
–Az edzőm, egyben a kollégám is, így amikor versenyre megyünk, a gyerekek figyelemmel kísérik a meccseket. Úgy gondolom, hogy egy személyes példamutatás az, hogy nem hagyjuk el magunkat. A diákjaim azt látják, hogy a tanulmányok befejezte után is folytatni lehet a sportot, nem áll meg az élet ezen a területen, az iskolaévek után sem. Egész életünkben fontos a mozgás és 43 évesen is képesek vagyunk arra, hogy versenyeket nyerjünk és kiemelkedően teljesítsünk.
–A versenyekre való felkészülés sok időt és energiát kíván, el tudja magát képzelni 60 évesen a szőnyegen?
–Ez még a jövő zenéje. A felkészülés rengeteg idővel, energiával és lemondással jár. Szerencsés vagyok, mert az edzők és a család támogatnak ebben. Ha majd úgy érzem, hogy a kitartó munka meghozta a gyümölcsét és elégedett vagyok, akkor nem zárkózom el attól, hogy a Szigetvári Birkózó Sport Egyesület tagjaként részt vegyek az utánpótlásnevelésben, hogy a tapasztalataimat továbbadhassam. De egyelőre a célom, hogy jövőre aranyéremmel térjek haza a világbajnokságról.
