A Vasas siklósi születésű 21 éves átlövője imádja, amit csinál. Ez mindig is így volt, mert szereti a közösséget, a közeget, amelyben él, az edzéseket és a versenyekkel járó izgalmat. Erre született, és alázatával, szorgalmával, magabiztosságával töretlenül és határozottan lépked előre. Céljai egyértelműek, magasra törőek: a Bajnokok Ligájában szeretne szerepelni. Erre minden esélye megvan.
– Siklósról indultál, mit tanultál itt, milyen alapokat kaptál?
– Ferencz Jenő bácsinál kezdtem kézilabdázni az iskolában, tőle tanultam az alapokat, aztán Iványi István volt a nevelőedzőm. Nagyon jó alapokat kaptam, mindent megtanítottak nekem, amit egy ilyen korú kézilabdásnak lehetett, és ez hozzájárult ahhoz, ahol most tartok.
– Sok sportág közül lehet választani. Miért éppen a kézilabda?
– Apukám kézilabdázott, és gyerekkoromban sokat labdáztunk. Ő figyelt fel rá, hogy ügyes vagyok, és az adottságaim is alkalmasak ehhez. Siklóson ez a sportág volt az, amit komolyabb szinten is lehetett művelni. Így jött az, hogy elvittek az első edzésre, és ott ragadtam!
– Nem volt nehéz gyerekként feladni a hétvégéket, szabadidő helyett edzésekre járni? Vagy annyira megszeretted a kézilabdát, hogy ez vált természetessé számodra?
– Már gyerekkoromban tudtam, hogy ezzel akarok foglalkozni, a kézilabdával szeretnék elérni nagy dolgokat, így elfogadtam ezeket. Bár már akkor világos volt számomra, hogy sok lemondással jár, de még mindig szeretem ezt az életmódot. Engem nagyon megfogott az ottani légkör, a csapattársaim a sulis barátaim voltak, sok helyre utaztunk, táborokban voltunk. Ez mind nagy élmény volt, és sok pluszt adott, így megszerettem. Már a siklósi csapat színeiben komoly eredményeket értünk el.
– Melyik eredményre vagy a legbüszkébb?
– Amire a legbüszkébb vagyok, az utánpótlás válogatottság és az Európa-bajnoki cím, meg a világbajnoki második helyezés. Ugyanezeket szeretném elérni felnőtt válogatottként, klub szinten pedig olyan csapatban szeretnék játszani, amelyik a Bajnokok Ligájában szerepel, és azt megnyeri. A legmagasabb szinten elérni, amit csak lehet! Kihasználom a lehetőségeket, amelyek adódnak, plusz tudatosan választok csapatot: oda megyek, ahol a fejlődésem szempontjából a legjobb.
– Mit szeretsz a mostani csapatodban?
– Ez a második évem Budapesten, nagyon jól érzem magam. Nagy a pezsgés, sok ember van itt, sok a lehetőség, nagyon jó a közösség, a csapat.
– Hogyan képzeljük el egy napodat?
– Mikor napi két edzésem van, akkor fél 10-től kezdődik az edzés. Fél nyolckor kelek, reggelizek, felülök a tömegközlekedésre, mert még nincsen jogosítványom. Az edzés általában másfél óra, majd elmegyünk ebédelni a csapattársaimmal. Mikor alapozás van, keményebbek az edzések, muszáj pihenni, majd délután újra edzés.
– Mennyi időd jut a családodra, barátaidra, hobbira?
– Az utóbbi időben sokat voltam otthon, két-háromhetente haza tudok menni. A csapattársaim a barátaim is, így velük sokat vagyok együtt. Mindenre jut időm, nyilván a kézilabda kapja a legnagyobb szerepet az életemben, a családom után ez a legfontosabb.
– A karriered elején jársz, de azért gondolni kell a távoli jövőre is. Mit tervezel, mivel foglalkozol majd a sport után?
– Minél tovább szeretném csinálni, 35 éves koromig biztosan. B terven még gondolkodom, de a sport mellett szeretnék maradni. Még nem tudom, mi az, amit szívesen csinálnék, mert fontos az, hogy a kézilabda után is olyannal foglalkozzak, amit szeretek.
– Ki a példaképed, ki volt rád nagy hatással?
– Eduarda Amorim. Győrben láthattam őt testközelből, volt szerencsém edzeni is vele. Mindig is ő volt a példaképem, hasonló a testfelépítésünk, a játékomat is hozzá tudnám hasonlítani.
– Női sportolóknál felmerül a kérdés, hogy akár a sportban, akár privát emberként, mennyire fontos a külső?
– Nagyon fontosnak tartom, sok időt fordítok a külsőmre. Szeretek csinosan felöltözni, elmenni a barátnőimmel. Mivel sportolóként sokat járunk melegítőben, néha jól esik szépen felöltözni.
– Voltak esetleg ezzel kapcsolatban megkeresések? Modell lehetőségek, feladatok?
– Volt pár komolytalanabb megkeresés, de azokkal nem foglalkoztam. Majd ha nagyobb jön, akkor elgondolkodom rajta.
– Ha egy kisgyereknek be akarnád mutatni a sportágat, és megfogalmazni, miért jó, mit mondanál?
– Egy olyan közegbe csöppen bele, amit a hétköznapi életben nem tud megkapni, mert ez egy második család. A mai világban a telefon és egyéb dolgok miatt fontos, hogy ilyen közösségben nőjön föl, mert ez nem fogja elvinni rossz irányba. Emiatt és a mozgás miatt is fontos, hogy egy gyerek sportoljon.
– Mit szeretsz Siklósban? Mit jelent számodra?
– A gyerekkorom emlékei miatt szeretem, meg az ottani dolgok miatt, melyeket átéltem. Nagyon jó hazamenni a családomhoz, és azt a pár napot ott tölteni. Az élet minden területén olyan nevelést kaptam, hogy büszke lehetek a szüleimre. Hálás vagyok, hogy ilyen életszemléletet kaptam tőlük.
