Horváth Krisztián meglépte azt, amire sokan vágynak, de vagy bátortalanok, vagy nincs rá elég idejük, esetleg nem tudják, hogyan fogjanak hozzá. Arra, hogy odafigyeljenek az életmódjukra, étkezésükre, és arra, hogy többet mozogjanak. Egyik napról a másikra markánsan változtatott az életén, tette mindezt azért, mert ahogyan fogalmaz „nem éreztem jól magam a bőrömben”. Nem hétköznapi elhatározás egy nem hétköznapi személytől, hiszen munkája, családja és hobbija mellett szakított időt minderre.
–Mi volt a kiváltó oka, motivációja annak, hogy lefogytál? Mikor jött az első ilyen jellegű gondolat, és milyen volt az út idáig?
-Mindig is jellemző volt rám a jojó effektus, pici koromban vékony voltam, az általános iskolában duci gyerek, a gimnázium-szakközépben megint visszafogytam. Később ismét feljöttek a kilók, mert nem figyeltem oda arra, mit eszek. Ekkor már 105 kiló voltam, közben pedig esedékessé vált egy csípő protézis. De nem emiatt döntöttem a fogyás mellett. Mikor a kislányom megszületett, készültek képek, amiket visszanézve úgy döntöttem, hogy most akkor lépni kell!
–Mikor jött az első eredmény, mikor kezdett el a súlyod láthatóan csökkenni?
-Először nem tudatosan, annyit tettem, hogy elhagytam a péksüteményeket és fehér lisztes termékeket az étkezésemből, mert nem annyira egészségesek. Ez meg is hozta az eredményt, hiszen fél éven belül lementem 95 kilóra, de ez ott megállt. Így volt pár évig, majd azt mondtam, hogy akkor menjünk tovább! Pont két évvel ezelőtt döntöttem úgy, hogy akkor tudatosan közelítem meg a témát, és elkezdtem utána járni a lehetőségeknek. Az interneten sok minden elérhető pro és kontra, így egy idő után tudatosan szűrni kell az információkat. És persze eldönteni, hogy mi az, ami valós lehet és tudományosan megalapozott.
–És melyik módszer volt számodra a legmegfelelőbb?
-A kalória deficit. Arra kellett rájönnöm, hogy számomra mi az a kalória szint, amire szükségem van ahhoz, hogy napi 3-500 kalória hiányban legyek. Ezen kívül pár négyzetméteren berendeztem egy kis helyiséget, ahol a testmozgást végezhetem. A futás kizárt volt számomra a protézis miatt. A családom, kislányom, munkám, beosztásom mellett időm sem lett volna rá, illetve nem akartam konditerembe menni. Ez meghozta a várva várt eredményt! 2019 szeptemberében 85 kiló lettem, most 75-76 kilót tartok. Harminc kiló ment le rólam.
–Sokan hivatkoznak az időre, hogy nem tudnak a napjukból edzésre, testmozgásra kiszakítani. Neked hogyan sikerül?
-Heti háromszor. Ezt próbálom tartani: hétfőn, szerdán, pénteken. Nem mindig sikerül másfél órát, van, amikor megcsúszom a munkával és kimarad, de igyekszem ezt a mennyiséget teljesíteni. Ha most azt nézem, hogy van hetven óra szabadidőm egy héten, amiből három-négy órát edzésre fordítok, akkor azt mondom, ezt szinte bárki ki tudná hozni. Nem kell mindenkinek az ilyen jellegű edzés, van akinek a kosárlabda a megfelelő. Az biztos, hogy a mozgás nagyon fontos tényező abban, hogy valaki a súlyát meg tudja tartani.
–És gondolom, a táplálkozás a másik!
-Igen, az nálam gyökeresen megváltozott. Ha elmegyünk a szüleimhez kéthetente, ahol terülj-terülj asztalkám van, természetesen én is megkóstolom a süteményeket. Azt mondom, ha van egy kitűzött célom, és éves szinten ezt 80 százalékban betartom, akkor ezek az alkalmak nem fognak annyira elvinni, hogy visszajöjjenek a kilók, illetve befolyásolják ezt. Nekem a flexibilis táplálkozás jött be.
–Nehéz kitartani?
-Eleinte igen. Nagy akaraterőre van szükség. Most már nem nehéz, beálltam erre, megszoktam. Olyan diétát kell választani, amit hosszú távon fenn lehet tartani, és be lehet illeszteni az életviteledbe. Ez egy tanulási folyamat, hiszen, ami nálam működik, nem biztos, hogy másnál is. Sok segítséget találni ehhez, vannak olyan ingyenes applikációk, melyekkel könnyedén nyomon követhető a napi kalória bevitel. A diéta első időszakában ez nagy segítség lehet.
