Jogász, fotós. Ismeri a paragrafusokat, és a legjobb fényeket, szögeket. Ez utóbbit nemrég egy fotópályázaton díjazta a siklósi szakmai zsűri, mikor a „Téli varázs” című versenyen megosztott első helyet ért el a fényképével.
– Ha neked kellene bemutatni magadat, mit mondanál? Dr. Tokai Bonita Dalma…
– Huszonkilenc éves vagyok, siklósi lakos. Jogászként dolgozom, fotográfus végzettségem is van. Ez a hobbim, ezt szeretem csinálni kikapcsolódásként, megörökíteni a pillanatot művészi módon.
– Csak egy szenvedély a fotózás, vagy több annál?
-Ez nyitott kérdés a jövőre nézve, tekintve, hogy bármikor ott van, mint lehetőség, ha arra kerülne sor. Jelenleg abszolút hobbi, ezzel töltöm a szabadidőmet, hogy kikapcsoljam az agyamat a jogi anyagok után, és engedjek a kreatív énemnek.
– 15 éves korod óta fotózol. Mi volt előbb: az elhatározás, hogy jogász szeretnél lenni, vagy a fényképezés iránti szenvedély?
– Mindig is jó tanuló voltam, mindenképpen egyetemet szerettem volna végezni, és akkor jött az ötlet, hogy jogász legyek, azonban hobbiként folyamatosan és párhuzamosan ott volt a fotózás, és ezért 2017-ben úgy gondoltam, jó lenne, ha lenne erről „papírom”, végzettségem, így elvégeztem a fotográfusképzést is. Pont az a jó, hogy a kettő kiegészíti egymást.
– Melyik a kedvenc témád fotósként?
– Természet, tájkép és az épületek.
– Kiállításban gondolkodtál már?
– Igen, egy álom teljesülne, ha összejönne. Saját kedvtelésből készítem a képeket, ha esetleg felfigyelne rá valaki, örülnék neki. Azon nem gondolkoztam, hogy kizárólag eladásra készítsem a fotókat. A képeimet a közösségi médiában és a saját honlapomon mutatom meg.
– Van olyan példaképed, akinek tetszik a stílusa, és szívesen követnéd? Vagy úgy gondolod, nincs szükséged ilyenekre, és inkább a saját utadat járod?
– Inkább a saját utamat járom. Persze én is figyelem mások képeit, a közösségi oldalakon is örömmel nézegetem mások fotóit, de az nincs bennem, hogy szeretnék valakit utánozni. Kialakult már egy stílusom, sokan ráismernek a fotóimra.
– Miről ismerhetők föl a Tokai Bonita képek? Milyen a rád jellemző stílus?
– Olyan képeket szeretek készíteni, melyeken egy picit elidőzik a szem. Sokan azt mondják, olyan, mintha képeslapokat készítenék. Szeretem szépen megkomponálni a fotót, például, hogy ne lógjon be semmi zavaró tényező, elem, így magára a témára tudjunk koncentrálni a néző. Szeretem az élénk színeket, ha pedig fekete-fehér képekről beszélünk, akkor legyen nagyon drámai. Persze szívesen kísérletezek.
– Ez volt az első verseny, amelyiken indultál, vagy volt már több is?
– Régebben, gimis, egyetemista koromban küldözgettem képeket pályázatokra, de már régóta nem figyelem ezeket. Most nagyon sok ismerősöm szólt, hogy induljak ezen a helyi versenyen. Mondtam, rendben, legyen, akkor nyakamba veszem a várost, és megnézem, mit tudok ebből kihozni. Egy egész sorozat készült, nehezemre is esett azt az öt képet kiválasztani, amelyik szerintem a legerősebb.
– Hogyan értesültél arról, hogy megosztott első helyezett lettél?
– Email formájában kaptam értesítést, nagyon örültem neki, mert nem számítottam rá. Nem követtem az eseményeket, nem figyeltem, hogy lejárt-e már a határidő. Pont az irodában voltam, mikor megkaptam az e-mailt. Rögtön hívtam a szüleimet, hogy elújságoljam nekik a jó hírt.
– Lesz folytatás?
– Ha elém kerül egy olyan pályázat, amellyel azonosulni tudok, lehet, hogy küldeni fogok képet,azonban ha folyton azt figyelném, hogy milyen versenyek vannak, az nagyon behatárolna, hogy csak erre koncentráljak a képkészítés közben. Szeretném a fotózást úgy megőrizni, hogy elmegyek egy helyszínre, és ha tetszik valami, azt megörökítem, ha pedig úgy sikerül, akkor persze, beküldöm.
– Manapság szinte trend, hogy nagyon sok utómunkát végeznek egy fotón. Neked mi a véleményed erről? Te inkább ott és akkor megpróbálod a legjobb szöget, fényt megtalálni, és keveset utómunkázni?
– Arany középutat kell választani ebben is, én azt mondom. A gépem is nyers (RAW) képet készít, ami azt jelenti, hogy nem feltétlenül azt látja, amit az emberi szem. Mindenképpen be kell tölteni a fotót egy képszerkesztőbe, és valamilyen szinten az alapdolgokat, mint például a kontrasztot, színegyensúlyt, tónust kiegyengetni, vagy éppen vágni, élesíteni stb. Ezeket elkészítem utómunkában, de kicserélni egy égboltot egy másikra, annak nem vagyok híve.
– A sajátjaid közül, melyik a kedvenc képed? Mit ábrázol, és miért pont az?
– Ez nehéz kérdés, mert nem tudok egyet kiemelni. Inkább azt mondom, az egész gyűjtemény, amelyre jó egyben ránézni, kedves számomra. Ha készítek egy új fotót, általában az a kedvencem. Lehet, hogy egy hét múlva készítek egy másikat, és akkor az lesz. Mind abszolút kedves pillanatot őriz számomra.
