Bozsits József és Kovács Orsolya az Ormánság két kis településén, Szaporcán és Tésenfán igyekszik megőrizni az Ormánság még fellelhető kulturális örökségét. Munkájukkal a hagyományos építészeti értékek és az egykori népi életmódra kívánják felhívni a térségbe érkezők és az itt élők figyelmét egyaránt. Céljuk, hogy megmutassák: a vidéki életmód mai felgyorsult és pazarló világunkban több értéket hordoz, mint azt gondolnánk.
– Az Ormánságban születtél, de korán elkerültél innen és évekig nagyvárosokban éltél. Mi hozott vissza vidékre?
– A sellyei általános iskola után a Pécsi Művészeti Gimnáziumban és Szakgimnáziumban folytattam tanulmányaimat, ahol ötvösként végeztem. Az iskolák után a szakmámban dolgoztam évekig. Kezdetben Pécsen nyitottam ékszerműhelyt és galériát, később pedig Budapesten kaptam lehetőséget arra, hogy egy neves ékszergyártó és forgalmazó cég művészeti, majd gyártásvezetője legyek. Közben komolyan foglalkoztam grafikával, kiadványszerkesztéssel és fotográfiával is. A fővárosi vállalatot a 2000-es évek közepén lezajló gazdasági válság erősen megviselte. A történtek és az ott szerzett tapasztalatok következtében már akkor körvonalazódott bennem a hazajövetel, és az alapítvány nevét is adó „vidéken jó” gondolata.
Budapestről teljesen új szemlélettel jöttem haza. Először Sellyére költöztem vissza, ahol azonnal elkezdtem foglalkozni a helyi értékekkel. 2012-ben a Kiss Géza Múzeum egyik termében „Üdvözlet Sellyéről” címmel készítettem el fotó alapú helytörténeti kiállítást a település várossá avatásának tizenötödik évfordulója alkalmából és szerveztem hozzá kapcsolódó programokat. Később szintén az Ormánság értékeivel foglalkozó civil szervezet egyik programján találkoztam párommal, Orsolyával. Gyorsan kiderült, hogy közös az érdeklődésünk és nagyon motiváltak vagyunk az új irányvonalban. Így később közös munkánk eredményeként született meg a Vidéken Jó! Alapítvány.
A kulturális értékek megőrzése
– Az elmúlt években már közösen igyekeztek megvalósítani az elképzeléseiteket. Jelenleg Kémesen éltek, Szaporcán és Tésenfán két ingatlan felújításával igyekeztek megőrizni az épített örökséget. Ez mellett az Ormánság kulturális értékeit bemutató programokat szerveztek. Milyen kitűzött célok mentén végzitek sokrétű munkátokat?
– Az általunk bonyolított projektek több célt szolgálnak: egyszerre szólnak közösségépítésről, arról az értékfelmutatásról ami itt még megtalálható és az említett épített örökség megmentéséről. Ez utóbbihoz kapcsolódóan vásároltuk meg a tésenfai és a szaporcai ingatlanokat. Mindkettőnél az egykori állapot és külalak visszaállítása a cél. Ezzel egyrészt egy mindenki számára kézzel fogható dolgot tudunk megmutatni. Akár mások számára is vonzóvá tenni a még megmenthető és védettség alatt álló épületek megvételét és felújítását. Nagy örömünkre a tájházként és közösségi térként funkcionáló szaporcai Cifraház idén kiemelt támogatást kapott a Népi Építészeti Programban. Így októbertől indul meg teljeskörű, értékőrző felújítása. Tájszoba, kiállító terek, szövőműhely és több az egykor itt élő népi életmódra jellemző eszközök kerülnek majd kialakításra, illetve beépítésre. A tésenfai háznál pedig egy önfenntartású és biogazdálkodást bemutató portát szeretnénk megvalósítani. Ennek az ingatlannak a felújítását egyébként a kiírók beválogatták a legjobban sikerültek közé.
A jövőben elkészült házakban, mint emlékekben a korabeli élet megmutatásával az egykori népi életmódnak és mesterségeknek a visszahozása, akár visszatanítása is célunk. Az általunk indított kezdeményezések legtöbbje a vidéki életformára, annak megismertetésére, megóvására irányul. Ezzel párhuzamosan – a mai kor kihívásaira reflektálva – a fenntarthatóságra és a klímaváltozásra is szeretnénk felhívni a figyelmet. Így vettünk részt például az Erasmus+ ifjúsági csereprogramjában is, amely során a kevesebb ételpazarlásra igyekeztünk felhívni a résztvevők figyelmét. Több külföldi országból érkeztek hozzánk fiatalok, akiknek próbáltuk bemutatni a vidéki élet területeit a vályogvetésől kezdve az állattartáson keresztül a gasztronómiáig. Ez mellett igyekeztünk tudatosítani bennük, hogy az élelmiszer érték és komoly munka van mögötte. A csereprogram alatt megvalósított Less Food Loss (Kevesebb Ételpazarlás) elnevezésű projektünket Erasmus+ nívódíjban részesítették.
A kezünkben a jövő
– Említetted, hogy a programok, illetve a vidéki élet bemutatása az nem csak az ideérkező látogatóknak, hanem az itt élőknek is szól. Adódik a kérdés: ma már tényleg ott tartunk, hogy a vidéken élőknek is meg kell mutatni ezeket?
– A történetben két csavar is van. Egyrészt míg számunkra értékek és jelképek a megvásárolt ingatlanok, addig ők ezekben élnek. Nekik nem társul romantikus képzet egy ilyen házhoz, mint mondjuk egy nagyvárosból érkezőnek. Ráadásul a fiatalok közül sokan elvágyódnak innen. Másrészt a még itt élő idősebbek közül kevesen őrzik a régi hagyományokat.
Tehát nem csak az épületek, hanem a hagyományok tekintetében is elmondható, hogy a huszonnegyedik órában járunk.
– Érdekes, hogy míg a helyiek nem így látják, addig globálisan az tapasztalható, sőt kézzel fogható jelei vannak, hogy elindult a figyelem a környezettudatosság és a vidéki életmód irányába. Tehát ez egy felülről jövő kezdeményezés?
– A trendek általában felülről érkeznek: az elittől, a polgárságtól és halad lefelé. Óhatatlan az a folyamat, ami a vidéki élet pozitívumaira fókuszál egyre jobban. Olyan időket élünk, ami elbizonytalanítja és gondolkodásra készteti az embereket. Természetesen elsősorban a nagyvárosi lakosság fejében fordulnak meg az olyan gondolatok, hogy: „mi lesz velem, ha a világban történik valami nagy változás”. A koronavírus-járvány szomorú, ugyanakkor egyben alkalom volt arra, hogy megmutassa a városok függőségét a vidéktől. Tehát abszolút látszik egy szemléletváltozás, ami nagyon pozitív.
Azt is meg kell jegyezni, hogy az elmúlt tíz évben a kormány is sokat tett azért, hogy a vidék értékeire felhívja a figyelmet: gondolhatunk itt a belföldi turizmus népszerűsítésére vagy a már említett Népi Építészeti Programra, illetve a térség értékeit bemutató Bőköz Fesztiválra is. Hozzáteszem, ehhez a legelejétől saját helyszínekkel, ötletekkel és saját erőből megvalósított programokkal csatlakoztunk mi is.
– Mondhatjuk akkor azt, hogy országosan és a térségben is elindult egy folyamat, ami az Ormánság értékeire igyekszik ráirányítani mind az itt élők, mind az ideérkezők figyelmét. Ennek egy része a ti tevékenységetek is. Hogy látod, mi a kulcsa annak, hogy ez a továbbiakban is megmaradjon, sőt erősödjön?
– Az olyan nagy megmozdulások, mint a már említett Bőköz Fesztivál vagy akár az Ős-Dráva Látogatóközpont rendelkeznek egy erősebb húzóerővel. Ezekkel párhuzamosan kellene fellépniük az olyan helyi kezdeményezéseknek, mint a miénk vagy az Eperfa Tájház és ide kell sorolni Drávacsehi kezdeményezését is. Ám minél többeknek kellene ezt csinálnia, folyamatosan, egymás mellett, akár közösen, de nem egymástól elfordulva. Meglátásom szerint sokat lendíthet az erre épített turizmus a térségen és az itt maradt lakosok megélhetésén és életminőségén is. Tapasztalataim szerint az ilyen építő, a közösség megmaradását és a kultúra közvetítését szolgáló tevékenységekre előbb-utóbb a helyiek is felfigyelnek és csatlakoznak. Mindenképpen egy hosszú távú folyamatról beszélünk, aminek még csak az elején járunk. De kitartással kézzel fogható eredményeket lehet elérni.
Az alapítvány munkáját és programjait Facebook-oldalukon is követhetik. Ám mindenképpen megéri személyesen is megtekinteni és megtapasztalni azokat az értékeket, melyeket Bozsits József és párja, Kovács Orsolya igyekszik megőrizni az utókor számára.
