Kezdőlap Kultúra Testközelben ...

Testközelben a mohácsi csata világa

Cikkünk frissítése óta eltelt 2 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

 

 

Középkori katonai viselet, eszközök és haditechnika – a késő középkor nehézlovassága elevenedett meg a Siklósi Térségi Könyvtár és Ismeretközpontban. Dr. Haramza Márk a Janus Pannonius Múzeum (JPM) történésze Nikápolytól Mohácsig – A haditechnika fejlődése a késő középkori Magyarországon címmel tartott előadást.

A Mohács 500 Csata- és Hadszíntérkutató Egyesület márciusban indította el „Csata – Közelről” című programsorozatát a Magyar Falu Program támogatásával. Az egyesület 2022-ben, korabeli témájú hagyományőrző szervezetekkel közösen, előadássorozatokkal mutatja be a mohácsi csata kutatási eredményeit és a hozzá kapcsolódó ismeretanyagot a szakmán kívüli nagyközönség számára. Az ismeretterjesztő bemutatókkal kapcsolatban Haramza Márk kiemelte: a tudományos eredmények minél részletesebb és érthető átadásán túl egyfajta helyi identitáserősítő szerepe is van ezeknek az alkalmaknak. A helytörténetnek régebben is fontos szerepe volt az emberek életében – ne csak egy természeti környezet legyen az, ahol élünk, hanem kulturális közeg is. A Magyar Falu Programmal így elsősorban Dél-Baranya megyei településeken tartunk előadásokat.

A 2020-ban alakult egyesület fő célja a mohácsi csatatér tudományos történeti és régészeti kutatása, valamint a csata 500 éves évfordulójáról (2026) való méltó megemlékezés. A szervezet kiemelten törekszik a csata eseményeinek és körülményeinek minél pontosabb rekonstruálására, a hozzá kapcsolódó régészeti leletek felgyűjtésére és értelmezésére, illetve az eredmények hiteles és közérthető átadására. Ezek mellett bekapcsolódik a JPM és a Szegedi Tudományegyetem közös projektjeként zajló tömegsírfeltárás tágabb értelmezésébe is.

A mohácsi csatatér helyszínének és körülményeinek kutatása hosszú időre nyúlik vissza. Haramza Márk a Téma Baranya kérdésére kifejtette: gyakorlatilag intézményesedése óta foglalkoztatja a történelemtudományt. A csatatér felkutatása és régészeti nyomainak feltárása leginkább a 20. század elejéhez és a 400 éves évfordulóhoz köthető. Már ekkor komoly régészeti megfigyeléseket foglaltak össze. A század második felében pedig – az új módszerek bevonásával – felerősödött a régészeti terepmunka, illetve több olyan kutató is volt, mint például Papp László régész, aki a csatatér kutatásával vagy a tömegsírok feltárásával foglalkozott.

A mohácsi csata vizsgálatában a 2000-es években következett be komoly felgyorsulás. A kutatás Bertók Gábornak, a területileg illetékes Janus Pannonius Múzeum régészének, valamint a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM-HIM) munkatárásnak, Négyesi Lajosnak a vezetésével kezdődött újra a Majs-Majsi-szántók területén található, a Brodarics István által Földvárként említett faluval feltételesen azonosított falunyom környékén. Ez időszak alatt Gáti Csilla (JPM) és Polgár Balázs (HM-HIM) régészek is részt vettek a kutatásban.

Hadszíntérkutatás (Forrás: Facebook/Mohács500)

Az intézményi háttér mellett természetesen módszertanilag is bővült az az eszköztár, mellyel pontosabb megfigyelések végezhetők. A felszíni leletgyűjtés eredményességét sokszorozták meg például a magnetométerrel és talajradarral végzett vizsgálatok, a légi lézerszkenneres (LiDAR) felmérések, a légi felvételek szisztematikus elemzése és a fémkeresőműszeres leletfelderítés – fűzte hozzá Haramza Márk.

A szervezet nemrég indult programsorozatának második állomásán, Siklóson a magyarországi középkori haditechnika fejlődéséről hallgathattak ismertetőt az érdeklődők. Az előadást interaktív hagyományőrző bemutató követte a korszak katonai viseletéről, eszközeiről és azok használatáról a Haramza Testvérek és a Siklósi Sárkányos Lovagrend közreműködésével.

Az egyesület tudományos munkájáról, kutatási eredményeiről és a „Csata – Közelről” című programsorozat következő alkalmairól közösségi oldalukon olvashatnak részletesen.

Kiemelt kép forrása: Wikipedia