Talán kevesen tudják, hogy Weöres Sándort rokoni szálak fűzték Sásdhoz, el is töltött a városban jó néhány napot.
Az ifjú Weöres Sándor 1933-ban a címben idézett sorral kezdte levelét, amelyet mesterének, Babits Mihálynak írt. A későbbi Kossuth- és Baumgarten-díjas poéta 1933 és 1934 tavaszán kellemes heteket töltött el nagybátyja családjánál, Sásdon. Édesanyja testvére, Blaskovich Iván az 1930-as években főszolgabíróként szolgált a településen.
Weöres Sándor zabolátlan kamasz volt, így középfokú tanulmányai során négyszer váltott iskolát. Egyetemi tanulmányait a fővárosban kívánta folytatni, szülei intelmeit megfogadva viszont Pécset választotta. 1933-ban iratkozott be az Erzsébet Tudományegyetem jogi karára, számítását azonban a bölcsész karon találta meg, s később itt is szerzett diplomát.
Sásdra még az egyetemi beiratkozás előtt, 1933 tavaszán érkezett.
Neve már ekkor sem volt ismeretlen az irodalmi életben, számos költővel állt kapcsolatban. Mesterének tekintette Babits Mihályt, akinek több levelet is írt sásdi tartózkodása alatt. Babitsnak szánt írásaiban beszámol a körülményeiről, s verseket is mellékel. Pártfogójának, a szombathelyi Pável Ágostonnak így ír rokonairól: „Konzervatív gondolkodású és egyáltalán nem irodalmi érdeklődésű emberek: jó gyógyszer nekem ez a környezet gondolkodásba-vonultságom ellen, a könyvek és az irodalom már majdnem megették tizenkilenc évemet. Olyan jól esik a csöngei egyedüllét és zárkózottság és elirodalmiasodottság után egy kis egészséges földi levegő…”.
A költőnek tetszett a kis mecseki település, erről volt magyartanárának, Simon Miklósnak mesélt levelében:
„A vidék nem nevezhető »szépnek«, de van valami rendkívül bájos és megnyugtató az itteni dombokban, a Mecsek nyúlványaiban. Csupa lágy forma, igénytelen puha vonal. Apró faluk, közel egymáshoz, miknek házai úgy tapadnak a dombokhoz, följebb és följebb, mint a parti-fecske fészkei…”-írta a költő.
Kedves tanárának jövőbeli elképzeléseiről is beszámolt. Említést tesz az egyetemre való beiratkozásról, valamint első kötetének kiadásáról is.
1934-ben már úgy tér vissza Sásdra, hogy a levélben említett tervek teljesültek. Tavasszal jelentek meg első versei a Hideg van című kötetben. A településre is azért tér vissza, hogy kiadványával kapcsolatos teendőit intézze. Amint megérkezik, így ír Babitsnak: „Kedves Mester, kiadtam Pécsett a verseskötetemet, tegnapelőtt jelent meg. Levelemmel egyidejűleg küldök belőle tiszteletpéldányt… Most nem írok többet, mert nagyon el vagyok foglalva a könyvem szétpostázásával. Engedje meg Mester, hogy Mindnyájuknak kellemes és boldog húsvéti ünnepeket kívánjak…”.
Költőtársának, Berda Józsefnek is beszámolt a fejleményekről, mint írja „rengeteg dolga van” a kötettel. A levélben megkéri barátját, hogy válaszában mellékelje neki az általa megjelölt személyek címét, hogy tiszteletpéldányokat küldhessen számukra. A névsorban számos ismert művész, köztük Bartók Béla, József Attila és Németh László is szerepelt.
Később sem szakadt el a varázslatos Mecsektől, aktív szerepet vállalt Pécs irodalmi közéletében.
Még egyetemi évei alatt megalapította az Öttorony című folyóiratot. 1936-ban megkapta a Baumgarten-díjat, s az elismeréssel járó pénzjutalmat utazásokra fordította.
Bár utazásai során bejárta az egész Távol-Keletet, szíve visszahúzta Pécsre. 1939-ben doktori címet szerzett, disszertációjának megírása során Halasy-Nagy József, a pécsi egyetem neves tanára volt a mentora.
A térség méltán lehet büszke Weöres Sándorra, aki az 1941-ben felállított pécsi Városi Könyvtár felállításakor végzett lelkiismeretes munkájával megkoronázta a környéken végzett irodalmi tevékenységét.
SZD.
