Reméljük, mindannyiunknak van valamilyen küldetése. Valami olyan feladat, tevékenység, amely nemcsak számunkra okoz örömet, hanem másoknak is, és amelyet nem ununk meg soha. A siklósi Inhoff Ede trombitaművész asztalosnak tanult, miközben hobbi szinten zenélt. Azt hitte, ez így is marad, de a sors és a szíve megmutatta, hogy a zenélés az, amivel egész életében foglalkoznia kell! Számos díj, rengeteg csodás emlék, fellépések a világ hatalmas koncerttermeiben, operaházaiban, és Siklós töretlen szeretete jellemzi őt!
– Pár mondatban összefoglalná karrierje főbb állomásait? Honnan indult, hol és hogyan kezdődött minden?
– Ezt azért nehéz, mert az értől indultam el és az óceánig jutottam! Pár mondatban: 1942-ben születtem Püspökmárokon, ahová még bekötő út sem vezetett, és gyerekkoromban autót sem láttam. Aztán hétéves koromban bekerültem Mohácsra, tizenegy éves koromban kezdtem el trombitán tanulni, de nem volt zeneiskola. Asztalos tanuló voltam, amikor beiratkoztam Pécsett a konziba, majd a siklósi Vár étteremben játszottam egy évig. Ezt követően az Állami Hangversenyzenekarba nyertem felvételt, és onnan mentem nyugdíjba.
-Rengeteg helyen járt, a világ legszebb pontjain, Siklós mégis kitüntetett helyet foglal el a szívében!
-Siklós azért is kedvenc számomra, mert a Honvédség után idekerültem a Vár étterembe, és egy évig itt is laktam. Megismerkedtem egy nagyon szép, helyes kislánnyal, akit úgy hívtak, Benedek Éva, és ő lett a feleségem! Ez már ötvennégy éve volt! Utána pedig állandóan visszajártam anyósomékhoz.
–Mit ad Önnek a zene, amit semmilyen másik tevékenységben nem lelt meg, és a mai napig örömet okoz?
-Mindenkinek van egy hobbija, nekem tizenegy éves koromban alakult ki ez, bár sokféle, szerteágazó dolgaim voltak. Voltam asztalosipari tanuló, majd segéd, a vendéglátó kategóriában a legmagasabb szintet értem el tizennyolc éves koromban, közben tanítottam is. Tartottam kurzust Dél-Koreában és Japánban is. Ez a hobbim mai is, ezt csinálom a legszívesebben. Én a hobbimon keresztül éltem az egész életemet! Ezt csináltam, és fogom is, míg az Úr magához nem szólít!
–Önmagát fejlesztette? Mindig pontosan tudta, hogy mit kellene még gyakorolni, jobbá tenni?
-Természetesen, mivel nagy képzésben nem is vettem részt, hiszen önképző körben végeztem. Egy fúvószenekarban kezdtem, trombitatanárom nem volt, a konziba pedig zeneiskola nélkül kerültem be. Ott egy héten egyszer találkoztam egy budapesti trombitatanárral, aki tulajdonképpen csak az inspirációt adta. Mást nem lehetett csinálni, mint sokat gyakorolni, de nekem ez nem jelentett problémát.
–Rengeteg helyen játszott, felsorolna néhányat közülük?
-A New York-i Metropolitantől, a Carnegie Hallon, a londoni Royal Albert Hallon keresztül, a Sydney-i Operaházig mindenfelé játszottam. Egész Európát és a világot beutaztam a zenekarral és Ferencsik Jánossal. Mondhatom, hogy a világ ismert karmesterei mind dirigáltak a fellépéseimen. Amikor először jártam New Yorkban, meglepődtem, hogy az operaház falán az összes, akkori nagy művészt láttam. Megtiszteltetés volt egy ilyen helyen zenélni.
–Miért jó Siklósra újra és újra visszatérni? Mi fogta meg a városban?
-A Vár étterembe járt az akkori fiatalság és a középkorúak, rengeteg barátom lett abból az időszakból. A mai napig vagy írunk egymásnak, vagy az interneten üzenünk születés-és névnap alkalmából. Ha lent vagyok, megkeresnek. Sok ismerősöm van, az akkori siklósiak hetven százalékát biztosan ismertem. Legalább harminc éve minden siklósi rendezvényre, amely a várban volt meghívtak Kovács Ferenc jóvoltából. A hazai szerepléseimet mindig úgy időzítettem, hogy szabaddá tegyem magam ezekre az alkalmakra.
–Rengeteg elismerésben részesült hosszú pályája során. Megemlítene néhányat?
-1987-ben az Év Művésze voltam Budapesten, Ferencsik János fő zeneigazgató a Kiváló Művészeknek járó gyűrűvel ajándékozott meg, Mohács Város kitüntetését is megkaptam, 2017-ben a Nemzeti Filharmonikusok örökös tagjának választottak. Siklós-Villány Borlovag vagyok és Siklós Díszpolgára. Óriási élmény volt, mikor megtudtam 2006-ban, hogy megválasztottak.
–Milyen tervei vannak?
-Nekem mindig van tervem! A legközelebbi: június 26-án lesz a Siklósi Szalon, amelyiken hosszú évek óta fellépek, majd októberben Kovács Ferenc születésnapján a kiállításán is játszani fogok!
