Régertné Berta Magdolnát nemrég Dr. Fejes János Közszolgálati Díjjal tüntette ki Siklós képviselő-testülete. Elhivatottságáért, kitartásáért érdemelte ki az elismerést, hangja huszonhat év munka után is mosolyog, amikor a hivatásáról beszél. Szerette, amit tesz, és mindig fontos volt számára, hogy ügyfelei elégedettek legyenek. Bár eredetileg nem siklósi, ahogyan fogalmaz, már régóta otthonának tekinti a várost.
–Mi volt az a plusz vagy szépség, amit meglelt a munkájában, és hozzájárult ahhoz, hogy huszonhat éven keresztül örömmel végezte?
–1996 óta dolgoztam a hivatalnál, előtte az önkormányzat egyik cégénél tevékenykedtem, amely a lakások, üzletek bérbeadásával foglalkozott. Amikor ez megszűnt, átkerültem a hivatalba. Vagyonkezelőként ettől fogva hozzám tartozott az önkormányzati lakások bérbeadása, értékesítése, ahogy az üzleteké is. Liciten adtuk ki őket, később a társasházak, a bel- és külterületi földek is hozzám kerültek. Minden olyan ügy, ami az önkormányzat, a város vagyonával volt kapcsolatos. Ez komoly ügyfélforgalmat jelentett, hiszen a bérlőkkel, közös képviselőkkel, lakókkal is tartottam a kapcsolatot.
–Az Ön véleménye szerint milyen egy jó köztisztviselő?
–Szerintem felkészült, türelmes és empatikus. Én mindig ügyfélközpontú voltam, mert azt gondoltam, ők az elsők, miattuk vagyunk ott. Az volt a jó, ha úgy mentek el, hogy segíteni tudtunk nekik. Szerettem a munkámat, változatos volt. Nagyon jó dolog, ha ismerjük azokat az embereket, akikkel együtt dolgozunk, ismerjük az ügyfeleket, a várost, a hegyet, a területeket, amikor már a helyrajzi számról beugrik, hogy melyik területről van szó. Nem azt mondom, hogy könnyű volt, mert voltak nehéz időszakok is, de én jól éreztem magam.
–Mivel tölti majd a nyugdíjas éveket? Nyüzsgő munkaköre volt, most pedig kicsit lecsendesedik az élete!
–Múlt év augusztusában vonultam nyugdíjba, és még hét hónapot dolgoztam, hétfő, szerda, pénteken. Március 30-án dolgoztam utoljára, és 31-én kaptam a díjat. Van két fiam, egyikük Attila, Szegeden él. Ott van egy kisunokám és júliusban érkezik a második. Siklósi kiskamasz lányunokámmal is szeretnék többet együtt lenni. Lesz dolgom bőven. Családi házban lakunk, van kutyám, egy évelő kertem, egy kis arborétumom, a férjemnek van egy szőlője. Nem hiszem, hogy kevésbé aktív életet fogok élni ezután. Szeretném, ha a kollégáim sem felejtenének el!
–Mi az, amit mindenképpen tovább szeretett volna adni a fiainak? Vagy a saját példáján keresztül, vagy egy érték, gondolat formájában?
–Remélem, hogy példa a saját életem. A kitartásom, a precizitásom, az emberekhez való viszonyom. Ha ennek csak egy részét megértették vagy továbbviszik, akkor elégedett leszek. Úgy érzem, ilyenek, okosak, szorgalmasak, lehet rájuk számítani. Nagyon büszke vagyok mindkettőre!
–Mit jelent az Ön számára Siklós?
–Pécsett tanultam, nem gondoltam volna, hogy majd ebben a városban fogok élni. A férjem és a nagyobbik fiam Andris, el sem tudnák képzelni, hogy máshol éljenek, hogyha kinéznek az ablakon, ne a várat lássák. Nekem picit furcsa volt idejönni, ahol senkit sem ismertem, de most már nyugodtan mondhatom, hogy siklósibb vagyok a siklósiaknál! Egy igazi kisváros ahol minden sarkon visszaköszön valami az elmúlt évek munkájából. Most már nyugodtan mondhatom azt, hogy ez a város az otthonom.
