A civil kezdeményezés, a hagyományos értékek megmentéséért tett erőfeszítések ritka példáját tapasztalhatjuk meg az ormánsági Szaporcán. A pár száz fős településen található Eperfa Tájház helyiek elképzeléseinek és önkéntes munkájának köszönhetően jött létre, és egyre kedveltebb célpontja a környékre érkező turistáknak.
A ma már tájházként működő ingatlant még 2012-ben adományozták az önkormányzatnak azzal a kikötéssel, hogy az épületet eredeti szerkezetében meg kell hagyni. Az örömbe azonban üröm is vegyült, hiszen a nehéz anyagi helyzetben lévő önkormányzat nem tudott mit kezdeni a hirtelen jött ajándékkal.
Két helyi polgár, Bakó Zoltán és Rácz Mihály azonban meglátta a lehetőséget az épületben és álmodott egy merészet. Miután az önkormányzat használatra átadta nekik az épületet, munkához láttak, és több éves munkájuk gyümölcseként megnyílt az Eperfa Tájház, ahová ma már az ország minden pontjáról érkeznek látogatók.
Minden kezdet nehéz – tartja a közmondás. Nem volt ez másképp a tájház esetében sem. Zoltán és Mihály szó szerint pénz nélkül kezdett bele a munkába. Azzal dolgoztak, amit otthon éppen nélkülözni tudtak. Kezdetben hétköznap, munka után rendezték az épület sorsát, majd azon kapták magukat, hogy már a hétvégéiket is ott töltik.
„Egyszer csak azt gondoltuk, próbáljunk adományt gyűjteni a faluban. Minden házat végigjártunk, mindenhova bekopogtunk. Így jött össze a szaporcaiaktól 80 ezer forint, ebből a pénzből kezdtük meg az érdemi munkát” – meséli Bakó Zoltán.
Nagyobb támogatások pályázat útján azóta sem érkeztek, de nem bánják. Ahogy Zoltán fogalmazott: „Ide egyvalami kell: lélek. És ahhoz a lélekhez kedv kell, hogy azt meg tudjuk csinálni. És akarat.”
Legnagyobb örömükre munkájukkal a település fiataljait, kisgyermekeit is meg tudták szólítani.
„Egy idő után a szülők hétvégén elengedték a házhoz a gyerekeket is. A gyerekek fonták velünk a kerítést és az épületben található kemence tapasztásánál is segítettek” – fűzi hozzá Rácz Mihály. A nyári szünetben a tájház udvarán már reggel 9-kor megjelentek a helyi gyerekek – az sem volt ritka, hogy ők maguk mutatták be a tájházat a turistáknak.
A közös munka nyomán hozták létre a Hétöles Egyesületet, melybe egyre többen jelzik belépési szándékukat. A tájházat élettel töltötték meg: ma már állandó népi hagyományőrző programjaik között szerepel a húsvétvárás tojáskereséssel, a májusfaállítás és -kitáncolás, a hagyományos tökfaragás, de még szövőtanfolyamot is indítottak. Az épület belső tereiben az egykori hagyományos paraszti életmódba nyerhetünk betekintést: a berendezési tárgyak szinte egytől egyig a helyi lakosok adományai.
Az ingatlan eredeti tulajdonosának a tiszteletére kovácsműhelyt alakítottak ki az udvarban, ami ma már kovácstanfolyamnak is helyet ad. A látványosságnak részei a hagyományos magyar háztáji állatfajták is.
A – veszélyhelyzeten kívül időkben – nagy tömegeket vonzó művészeti Bőköz Fesztiválnak is értékes helyszínévé vált a tájház. A helyiek bíznak benne, hogy a koronavírus járvány ellenére megszervezik a rendezvényt az idén, hiszen arra mindig nagy izgalommal készülnek. Együttműködő kapcsolatot ápolnak a település határában működő Ős-Dráva Látogatóközponttal, ahogyan a helyi Cifraházzal is.
Mihály és Zoltán számára a tájház építése sosem fejeződik be. Ma már segítségükre vannak az alapítvány tagjai és a helyi lakosok. Az önkormányzat, meglátva a Tájházban rejlő lehetőségeket és eddigi erőfeszítéseiket szintén felkarolta ügyüket. Zoltán és Mihály azt is tudja, hogy a mögöttük lévő aktív tagok nélkül mindez nehezen menne, és ezért minden segítségért hálásak. Jelenleg egy pajtát építenek, mely pajtaszínházként is működhet a későbbiekben, illetve a tervek között szerepel nyári táborok indítása gyerekek számára és egy kisebb skanzen kialakítása is, az Ormánságra jellemző talpasházakkal.
Munkájukról, a tájház programjairól folyamatosan lehet informálódni a közösségi oldalukon is.
Tóth Alexandra
