A Pelikán Néptáncegyüttes Siklós ikonikus csoportja volt, és feloszlásával nagy űrt hagyott maga után a város kulturális életében. De van, ami örök, és ilyenkor a sors mindig úgy rendezi, hogy legyen folytatás. Így történt velük is, hiszen egy meghívásnak és találkozásnak köszönhetően, újra összeálltak. Megfiatalodva, átszerveződve és hatalmas lelkesedéssel álltak neki a próbáknak, az eredményt pedig 2023-ban egy látványos műsor alkalmával tekinthetik majd meg az érdeklődők. Balogh János, az együttes vezetője örömmel a hangjában mesél a régi-új Pelikánról.
– Mindenki lelkes volt első perctől kezdve?
– Igen! Nyilván meg kellett egyezni egy időpontban, helyet kellett találni. Ez sajnos nem mindenkinek volt jó, az elején még jöttek-mentek a táncosok, de mára beállt egy nagyobb létszámú gárda. A Siklósi Művelődési Házban már nem tudunk próbálni, de mivel én Nagyharsányban is tanítok, az ottani egyesület termében kaptunk lehetőséget. A helyi tánccsoport egy része is csatlakozott hozzánk, így körülbelül nyolc pár van összesen.
– Milyen az együttes tagjainak felkészültségi szintje? Milyen korosztályt fed le?
– Nem egyforma a felkészültségi szint, vannak régi Pelikánosok, akiknek magasabb a technikai felkészültsége. Vannak nyolcadikosok, gimnazisták. Maurer Patrik táncos szokta a próbákat vezetni azokon a napokon, mikor én nem tudom. Úgy alakítottuk ki a próbarendet, hogy megfelelő szintre hozzuk fel a középhaladókat és kezdőket. Elővettük a régi koreográfiákat, ezeket gondoljuk újra, hogy legyen egy ütőképes műsor anyagunk, amivel aztán be szeretnénk mutatkozni a nyilvánosság előtt. Szerencsére vannak fiatalok, biztosított az utánpótlás.
– Miért oszlott fel ez a nagynevű tánccsoport?
– Ez a kisvárosi táncegyüttes megnyert egy országos néptáncversenyt 2001–ben, akkor kapott a megyétől nívódíjat is. 2012–ben elköltöztem Siklósról, és bár átadtam a helyemet a fiataloknak, sajnos közülük az egyikük külföldre ment, így nem volt, aki továbbcsinálja. Az elköltözésem volt az oka, utána lemondtam minden tisztségemről.
– Nem volt nehéz ezt a lépést megtenni?
– Dehogynem! Nagyon hiányzott Siklós, szerettem a várost. Olyan táncosokkal dolgoztam együtt, akik kisiskolás vagy óvodás koruktól a kezeim alatt nőttek föl, olyan volt, mintha a gyerekeimet hagytam volna ott. Ez borzasztó érzés volt, és hónapokon keresztül kísértett. Nagyon nehéz volt túllépni rajta.
– Akkor most annál nagyobb volt az öröm!
– Igen! Vannak olyanok, akik szeretnének jönni, de még nem tudnak egyéb elfoglaltságuk vagy a távolság miatt. De az, ahogyan minket a város fogadott, leírhatatlan. Illetve a gyerekek lelkesedése, akik minden alkalommal ott vannak, utaznak, hogy jelen tudjanak lenni a próbákon. Azt szokták mondani, alig várják, hogy jöhessenek.
– Hogyan jellemezné a régi Pelikánt és az újat? Mi volt az önök egyedisége?
– A mostani egy sokkal fiatalabb gárda. Az a Pelikán, akikkel 2001-ben elértük az előbb említett eredményt, egy robosztus társaság volt, akik évtizedek óta együtt táncoltak. Ezt a nagyon jól összekovácsolt gárdát még elvittem 2011-ben egy országos minősítésre. Ott látszott meg, hogy technikailag is mennyire felkészültek, és milyen hatalmas odaadással csinálják, azt, amit csinálnak. A mostani egy lelkes tanuló gárda, nagyon igyekeznek, és úgy gondolom, akár többet is elérhetnek, mint a régi csapat. Ezek a fiatalok hazamennek, megnézik a táncokat videón, és úgy jönnek következő alkalommal, hogy kérdeznek, így vagy úgy kell-e csinálni? Foglalkoznak vele!
– Hogyan lehet úgy a régi koreográfiákhoz nyúlni – melyeket akkor is a legjobb tudása szerint készített – hogy más legyen?
– Főként úgy, hogy azoknak a koreográfiáknak volt egy motívum készlete, ezt tudjuk bővíteni, illetve nehezebbeket beletenni. Hogy más jelentése legyen, mást sugalljon. Vannak az egyszerűbbek, melyek a színpadképpel kombinálnak, és vannak a tematikusak. Többféle táncházi produkciónk is volt.
– Milyen a kapcsolatuk a városvezetéssel?
– Biztosítottak minket arról, hogy mindenféle támogatást megadnak, és már többször felkértek minket városi rendezvényekre. Bizonyos anyagi forrásokat szeretnének biztosítani számunkra a zökkenőmentes működéshez.
