Mindenkivel előfordult már, hogy örökre megmaradt benne egy dallam, melyet nem tudott kiverni a fejéből. Szávuly Anna hangja olyan, mint ezek a számok, egyedi, felismerhető. Óvodás kora óta énekel népdalokat, s bár nem ezt a pályát választja, hobbiként folytatni szeretné, egyedül és együttesben egyaránt. Nemrég Siklós városát képviselte Feldbachban, ami hatalmas megtiszteltetés volt számára. Tanul, éli a tinédzserek életét, és örömmel várja, mikor csörren meg a telefonja, hogy fellépni hívják.
– Ki fedezte fel a tehetségedet?
– Az óvodában kezdődött az egész, az óvó néni vette észre. Nekem pedig tetszett, hogy szerepelhetek, mindig jó érzéssel töltött el, hogy énekelhetek.
– Mi az, ami erőt adott, hogy ennyi éven keresztül kitartsál?
– Az általános iskolában a tanító nénim segített ebben, ott kezdődött, hogy többször felléptem, versenyeken indultam Akkor már éreztem, hogy érdemes csinálnom, mert tehetséges vagyok. Elsősként nem népdalt, hanem a „De nehéz az iskolatáska” című dalt énekeltem el nagyobb közönség előtt. Sokáig nem izgultam, ezt csak később, felső tagozatos koromban kezdtem el érezni.
– Mit szóltak az osztálytársak, családod?
– Ők mindig támogattak ebben, főleg a családom! Az osztálytársaim pedig folyton mondogatták, hogy juj, de izgulunk érted, ügyes vagy! Az első nagy eredményem egy országos versenyen született, ahol ezüst minősítést kaptam.
– Melyek a kedvenc dalaid?
– Nincs kedvenc népdalom, a komolyabb mondanivalójú dalokat szeretem, amelyek lassabbak és mély gondolatok vannak bennük. Nagyon fontos, hogy ápoljuk a hagyományokat. Én megtaláltam magam a népdalokban, szabadnak érzem magam éneklés közben, kiadhatom magamból, amit belül érzek. A hangom is idomult hozzájuk, mert amikor próbáltam pop számokat énekelni, érezhető volt, hogy népdalos hangom van!
– Művészlélek vagy?
– Változó, mert rajzolni például nem szeretek, picit jobban a humán tárgyak felé húzok. Ennek ellenére a Pécsi Tudományegyetemre szeretnék jelentkezni Pénzügyi és Számvitel szakra. Hetedikben volt egy oktatóm, ő segített énektanárt találni. Így kerültem Pécsre, a Liszt Ferenc Zeneiskolába. Minden héten szerdánként jártam énekelni, egy-egy alkalom másfél órán keresztül tartott. Régen gondoltam arra is, hogy a Kodály Gimnáziumba megyek ének szakra, de aztán átgondoltam, és inkább csak hobbi szinten szeretném megtartani.
– Együttesben is énekelsz! Mennyiben más, mint szólóban?
– Együttesben is énekelek, a Gerlice Énekegyüttessel. Az énektanár útján találkoztam ezekkel a lányokkal, akik szintén Pécsre jártak gyakorolni. A legutóbbi nagy eredményünk, hogy a Kárpát-medencei versenyen különdíjat kaptunk. Az együttesben nem izgulok annyira, sokkal felszabadultabb vagyok!
– Nemrég Feldbachban Siklós várost képviselted szólistaként a testvér településünkön! Hogyan jött a felkérés? Mit gondoltál először?
– Mojzes Tamás alplgármester keresett meg azzal, hogy szeretnék, ha én képviselném a várost. Meglepődtem és nagyon örültem, hogy rám gondoltak, és annak is, hogy egy ilyen nagy eseményen részt vehetek. Születésem óta itt lakom, szeretem a várost. Mióta énekelek és felkérnek rendezvényekre, mindig nagyon örülök neki! Sok jelent számomra! Erőt ad!
