Nagyon fiatal, rendkívül sikeres. Vass Zoltán 28 éves kora ellenére már több multinacionális vállalatnál töltött be vezető szerepet, jelenleg egy világhírű svájci cég magyarországi stratégiai toborzási csoportvezetője. Életvidám, közvetlen, jó kedvű, véleménye szerint sikerének titka a vidéki gyerekkor, neveltetés, a kisvárosi értékek, melyek mélyen beleivódtak és váltak személyisége részévé. Siklóson született, járt iskolába, és amikor csak teheti, meglátogatja családját.
–Céltudatosan tervezted a jövődet, vagy az újabb lehetőségeket az élet adta?
-Ez nem volt tervezve, gimisként azt sem tudtam pontosan, hogy mivel szeretnék foglalkozni, az biztos volt, hogy emberekkel. Pszichológus szerettem volna lenni, a HR van gazdasági szempontból a legközelebb hozzá. A Budapesti Gazdasági Főiskolára jelentkeztem, kommunikáció és média szakra, mindenképpen idegennyelvi vonalon szerettem volna tevékenykedni. Elég hamar elkezdtem dolgozni, mert az egyik ismerősöm az egyetemen kérdezte, hogy nincs-e kedvem elmenni állásinterjúra? Akkor húsz éves voltam, még nem nagyon akartam dolgozni, de azt mondtam, miért ne? Elmentem és végül rám esett a választás.
Minek köszönhetően, hiszen egy húsz éves egyetemistának még nincsen szakmai tapasztalata? A látásmódodnak, személyiségednek tudható ez be?
-Azt szoktam mondani, hogy a sikerem kulcsa, hogy alapvetően nyitott ember vagyok, szeretek új embereket, kultúrákat megismerni, másrészt pedig otthonról, a családomtól vidéki értékeket, támogatást kaptam. És ez a kettő az, ami a mai napig is a sikerem kulcsa. Visszatérve a kezdetekre, már az állásinterjún azt mondták, hogy két területet tudnak felajánlani, a kommunikáció és a HR, melyik érdekelne engem? Azt mondtam, hogy inkább ez utóbbi, mert az egy új dolog, fejlődni és tanulni tudok. Szervezet- és tehetségfejlesztési gyakornok voltam két évig. Az egyetem befejezése utána pedig felvettek főállásba, toborzási szakembernek. Ezt nagyjából fél évig csináltam, majd előléptették a főnökömet és három hónapra kinevezett a vezetőm ideiglenesen toborzási vezetőnek, huszonkét éves voltam, ezután pedig véglegesítette a szerződésemet.
–Nem ijedsz meg néha a felelősségtől, vagy attól, hogy ha ilyen fiatalon már ekkora karriert futottál be, aki mi várható még?
-Ezek a pozíciók adnak egy lendületet, hajtanak előre, másrészt meg aggódok, hogy remélem, bőven van még előttem jó pár lehetőség. Jelenleg ezt a mostani igazgatói pozíciót igyekszem megugrani. Van egy húszfős csapatom, ez igencsak leköti a mindennapjaimat. A későbbiekben majd saját vállalkozást szeretnék, valamit, amit még az idő formál.
–Az idősebb korosztály hogyan fogadja azt, hogy egy náluk jóval fiatalabb vezetőjük van?
-Mikor az autóiparban dolgoztam, mint az országos toborzási és munkaerő marketingépítési vezetője voltam a cégnek. Ez nagyobb falat volt, mert 9500 dolgozója volt a cégnek, több irodával, gyárral. Ezután pedig ismét levadászott egy fejvadász cég és egy vegyipari vállalathoz kerültem, itt a regionális toborzási vezető voltam. Ez azt jelentette, hogy demográfiailag is nagyobb volt a felelősségi köröm, hiszen négy ország piaca tartozott hozzám. Majd előléptettek bérszámfejtési csoportvezetőnek. Itt volt olyan ötven év körüli beosztottam, aki akkor kezdett el a cégnél dolgozni, mikor én megszülettem. Az elején voltak súrlódások, érdekes beszélgetések. Hetek hónapok teltek el, egyszer hibázott, amivel semmi probléma nincsen, de mindig kértem őket, hogy szóljanak róla, hogy tudjam. Ott bevédtem. Utána megbeszéltük, adtam neki pár tanácsot, hogy mit tegyen, hogy ne forduljon elő újra ez. És ott átfordult az egész, hogy milyen jó, hogy ott voltam, hogy segítettem.
–Mi a legfontosabb a munkavállalóknak, még mindig a pénz, a fizetés, mert azért ott van az emberi oldal is?
-Rengeteg kimutatás készül arról, hogy mi áll az első öt helyen, én még mindig azt mondom, hogy a pénz az első. De nem abban az értelemben, hogy több, több, több. Azt látom, hogy a fizetés az elején nagyon fontos, amíg valaki még a karrierje elején jár, de egy bizonyos összeg fölött már nem ez a mérvadó. Ami nagyon fontos még az egyéb juttatások, képzési, fejlődési lehetőségek. És a karrier, hogy lássák, honnan, hova tud eljutni, illetve a fenntarthatóság, hogy a cégek mennyit adnak vissza a közösségnek. Könnyen tudok adaptálódni. Megtanultam a káoszban élni! Most úgy érzem, hogy megtaláltam ennél a cégnél, amit keresek. Emberfókuszú nagyon és ez tetszik.
–Mennyire fontos számodra Siklós?
-Mindent oda gyökereztetek vissza, ott születtem és éltem tizennyolc évig. Próbálok minél többet otthon lenni, most született meg a harmadik unokaöcsém, nagyon családcentrikus vagyok. A stabil alapot jelenti nekem, és a mentsváram, mikor elég a zajos fővárosból. Utazás és a jóga kapcsolnak ki, Európában csak három országban nem voltam még.
