Pataki Gabriella, a Kanizsai Dorottya Általános Iskola intézményvezetője és a„Nők Együtt Sikeresen” szervezet, a NES elnöke. Elkötelezett, olyan női vezető, aki hisz az őszinte beszélgetésekben, abban, hogy a kollégák bármikor elmondhatják neki véleményüket. Folyton azért tesz, hogy az iskola továbbfejlődhessen, és komplex szolgáltatásokat nyújthasson a gyerekeknek.
–Az iskola az elmúlt években látványosan sokat változott, korszerűbb lett. Ez egy kidolgozott koncepció terv eredménye, mely során meghatároztad, hogy honnan, hova szerettél volna eljutni?
-Az elmúlt évek látványos fejlődése az MKSZ-nek és EU-s projekteknek köszönhető. Ezek infrastrukturális, eszköz és szakmai fejlesztéseket tartalmaznak. A lehetőségekkel mindig igyekszünk élni. A nagy épületbővítési pályázatot köszönjük Nagy Csaba és dr. Hargitai János képviselő uraknak és a mohácsi tankerületnek.
Az én személyes részem, koncepcióm a rám bízott iskola fejlődésének tekintetében, hogy minden feladatra a legalkalmasabb, lehetőleg önként jelentkezőt keressem meg és ezen kívül teret engedjek az egyéni kezdeményezéseknek, melyek beleillenek az iskola jövőképébe.
–Amikor a tanári pályára készültél, gondolkoztál azon, hogy esetleg intézményvezető is szeretnél lenni?
-Édesanyám pedagógus, így már kisgyermekként beleláttam a hivatás részleteibe. Nagyon szeretek a gyermekekkel foglalkozni, úgy érzem, hogy ehhez van is érzékem. Nem készültem vezetői beosztás betöltésére, ez az idők során alakult így. A közösségek, ahol dolgoztam, mindig fontosnak tartották a véleményemet, egyszerűen kiválasztódtam, képviseltem őket, ha szükséges volt. Dolgoztam munkaközösség vezetőként majd a vezető beosztáshoz szükséges szakirányú szakvizsgát tettem. A Kanizsai tagintézményvezetői posztjára 2012-ben kértek fel éves megbízásokkal egészen 2016 augusztusáig. Akkor kezdődött az első 5 évre szóló megbízatásom. Most pedig már a második indult.
–Milyen érzés volt, mikor megtudtad?
-Nagyszerű érzés volt, hogy a kollégák bizalmat szavaztak nekem, mert eddig nem volt lehetőségük véleményt nyilvánítani a személyemet illetően. Most nyilvánvalóvá vált, hogy helyes irányt képviselek, jó az, amiben hiszek: csak annyit kérek, amit én magam is megtennék hasonló helyzetben.
–Hogyan jellemeznéd magad vezetőként, illetve mi volt nehéz megszokni a pozícióban?
– Amit érzékelek, és amit nagyon nehéz volt megszokni, hogy a vezetői pozícióhoz társulnak bizonyos sztereotípiák. Emberi tulajdonságokat, viselkedési normákat tulajdonítanak nekem, feltételeznek rólam, melyek nem jellemeznek engem. Ezt nagyon nehezen élem és éltem meg. Mára ezek zöme már nincs meg. A szabad véleménynyilvánítás, a konstruktív ötletek előre viszik az intézményt, ezt kérem mindig a kollégáktól. Erre van szüksége a közösségnek, ez mutatkozik meg az eredményeinkben.
–Mit tartasz az elmúlt évek legnagyobb eredményének?
-Ami látványos eredmény, az az infrastrukturális fejlesztés, az új épületszárny. Kevésbé látványos a régi épület felújítása, az informatikai eszközfejlesztés, a szakmai megújító képzések, hogy gyakorlatilag 21. századi iskolánk van. Szakmai szempontból a legbüszkébb arra vagyok, hogy valóban inkluzív iskola lettünk. Minden gyermeknek igyekszünk megkeresni azt a tulajdonságát, azt a területet, amiben ő kiteljesedhet, és amiért szeret iskolába járni.
–Véleményed szerint, mi a legfontosabb? Mit érezzen egy gyerek az iskolában?
-Érezze jól magát, legyen szorongástól mentes, szeressen az iskolában lenni. Mindent igyekszünk ezért megtenni. Jó kapcsolatot ápolunk a szülőkkel és minden társszervezettel, aki segíthet nekünk ebben.
–Hogyan jött az életedbe e NES? Mit szeretnétek elérni vele?
-Tudjuk, hogy a nőknek nem könnyű a mai világban a különböző szerepkörökben megfelelni. Mi, a NES alapító tagjai, jól teljesítünk a hétköznapokban, rengeteget dolgozunk, mindannyian más területről érkeztünk. Nagyon jól kiegészítjük egymást. Teljesen más szemszögből vizsgálunk meg ötleteket, ütköztetjük véleményünket. Nagyon fontos, hogy őszintén elmondjuk meglátásainkat, javaslatainkat. Így jutunk együtt konszenzusra! Csupa olyan ötlet után megyünk, amik a városban még nincsenek. Ebben mindenképpen hiánypótló a tevékenységünk. Természetesen egyeztetünk polgármester úrral és az illetékesekkel is, hogy mit gondolnak az ötleteinkről.
–Mik a következő tervek?
-Van több, folyamatban lévő pályázatunk is, melyeket szeretnénk megvalósítani. A jelenlegi, amelyikre nagyon készülünk, egy országos rendezvény, melyet október 29-30-ára szervezünk Borkultúra női szemmel – Nők a magyarországi borvidékeken címmel. Mindegyik borvidékről szeretnénk meghívni egy-egy női borászt, szakmai előadásokat, borkóstolót, termékbemutatót és vásárt tervezünk a szőlőhöz, a borhoz kapcsolódóan. Ezen kívül is vannak ötletek, de most ez köti le minden energiánkat.
