Kezdőlap Interjú Lutz Éva a sp...

Lutz Éva a sportot a jótékonykodással is összekapcsolja

Lutz Éva 2016 óta szervez futóversenyeket Szigetváron, a sportot a jótékonykodással is sikeresen összekapcsolja. Jelenleg a Bátor Tábor lakóinak gyűjt, és idén először a Zrínyi napok programjai közé is bekerül minden évben megrendezett sporteseménye, az Emlékfutás.

– Mióta része az életének a sport? Miért épp a futást választotta?

– Mindig is része volt. Igaz hol jobban, hol kevésbé voltam aktív, de mindig igyekeztem a sport közelében maradni. A futás ennyire intenzíven 2011 óta része az életemnek. Azért választottam, mert szinte bárhol és bármikor űzhető, nincsenek komoly eszköz- és felszerelés igényei, valamint nagyon jó példát lehet vele mutatni, és közösségteremtő ereje is van. Mindamellett, hogy az erőnlétet, állóképességet, fizikumot jó karban tartja, a mentális regenerálódásra, feltöltődésre is kiválóan alkalmas. Nem mellesleg pedig van idő kigondolni újabb ötleteket, kiváló ihletet ad a futás ezekhez.

– Hogyan kapcsolódik össze a futás a jótékonykodással? Miért tartja ezt fontosnak?

– Mindig is igyekeztem keresni azokat a lehetőségeket, amelyekkel az öncélú tevékenységekből ki lehet lépni, és valami többet, mások számára is hasznosat lehet létrehozni. Így találtam rá a jótékonysági futás lehetőségére. Azért tartom fontosnak, mert jó érzés, ha egy olyan tevékenység, ami számomra örömteli, másoknak is segít. Magam is szívesen adományozok rendszeresen jótékony célra, és valahogy úgy éreztem, a jótékonysági futással ennél jóval többet is tehetek. 2016 óta vagyok tagja az Élménykülönítménynek, amely a Bátor Tábor Alapítvány jótékony sportolóinak közössége. Azóta minden évben felajánlottam egyik futásomat a Bátor Tábor Alapítvány megsegítésére. A módszer nagyon egyszerű: meghirdetek egy adománygyűjtő kampányt az adott futás égisze alatt, és jelképesen felajánlom a kilométereket megvételre. A családtagjaim, barátaim, ismerőseim és „ismeretlen ismerőseim”, akik azonosulni tudnak a Bátor Tábor célkitűzéseivel, támogatják ezt. Nagyon büszke vagyok arra, hogy 5 korábbi évben majdnem mindig sikerült a kitűzött célomat elérni: összegyűlt a vállalt összeg és sikeresen teljesítettem a távot. Jelenleg a hatodik jótékonysági futásomra készülök: az október 10-i SPAR Budapest Maratonra, és természetesen ennek a kilométerei is „kiadók”. Nem mellesleg nagyon örülök annak is, hogy a környezetemben több sporttársam is vállalkozott hasonló jótékonysági futásokra. Titkon kicsit remélem, hogy döntésüket az én példám is segítette.

– Mit ad önnek a futás?

– A jótékonysági futásnak igazából van még pár óriási pozitívuma: kölcsönös, és függőséget okoz. Amellett, hogy segítek a súlyosan beteg gyermekek élménytáboroztatásának fedezetét megteremteni, a futás teljesítésekor a nehezebb pillanatokon (mert azért valljuk be, akad ilyen egy 42 km táv lefutása során akadnak ilyenek) átlendít a tudat, hogy miért is futok… Van egy egyen póló, amit ezeken a futásokon viselek. A hátuljára ez van írva: „Én már célba értem, jótékony sportoló vagyok.” Ez azt hiszem, sokat elárul. És akkor még a világ leghangosabb szurkolótáborát nem is említettem, akik a maratoni útvonalon végig kísérnek és síppal-dobbal a célba repítenek bennünket. A függőséget úgy értem, hogy a sok pozitív visszajelzés, nagylelkű adomány és az az összefogás, ami az egész kampányt körülöleli, arra készteti az embert, hogy újabb és újabb adománygyűjtésre vállalkozzon. Ezen túlmenően nagyon erősíti az önértékelésemet az a rengeteg üzenet, bátorítás, véleménynyilvánítás, amit ilyenkor kapok.

– Szigetváron is számos futóversenyt szervezett már, mi motiválta?

– A futóesemények szervezésének gondolata 2016-ban fogalmazódott meg bennem. Akkorra már nyilván jó néhány futóeseményen részt vettem. Tehát láttam, tapasztaltam, hogyan is működik. Abban az éven Szigetváron Zrínyi Miklós hősies helytállásának 450. évfordulóját ünnepeltük. Felvetődött bennem az az ötlet, hogy hagyományteremtő céllal egy futóesemény megszervezésével is tisztelegjünk Szigetvár hőseinek. Így született meg a „Zrínyi 1566 Emlékfutás” gondolata. Amit persze tettek követtek, és egy gyönyörű, széles körű összefogás keretében megvalósult az esemény. A terv az volt, hogy 100 futó 15,66 km-t fut a város utcáin, terein. Az időjárás sajnos egy kicsit megtizedelte a futókat, de végül, szinte sorsszerűen, egy maroknyi futó (52 fő), teljesítette a távot. A sikeren felbuzdulva, tovább gondoltam az ötletet. Nyilván, adott volt, hogy ezt az eseményt ezentúl minden évben megszervezem.

– Kérem meséljen a Szigetvári futópályával kapcsolatos törekvéseiről.

– Az edzéseim során felvetődött bennem, hogy milyen klassz lenne, ha helyi futótársakkal együtt mi is minőségi, a kor igényeinek megfelelő futópályákon készülhetnénk. Így arra gondoltam, hogy megpróbálok egy helyi összefogást kezdeményezni, aminek segítségével ezt az álmot megvalósíthatjuk. Ennek megvalósításáért kezdtem el futóversenyeket, és egyéb közösségi futóeseményeket szervezni. 2016 szeptemberében így egy futóversenyt szerveztem, majd minden évben megszerveztem az Emlékfutást és a Futóversenyt, valamint havonta legalább egy alkalommal ingyenes közösségi futásokat. Ezeket igyekeztem mindig valamilyen helyi vagy országos aktualitáshoz kapcsolni. A résztvevők száma nagyon változó. Van, amikor csak néhányan tudnak részt venni, és előfordult már százhoz közelítő létszám is. De a lelkesedés mindig töretlen. Ezek az események kiváló közösségteremtő erővel rendelkeztek, melyek során szinte észrevétlenül egy kis helyi futóklub jött létre. A pénzdíjas futóesemények bevételeit szorgosan gyűjtögetjük. Alkalmanként jótékony támogatók is akadnak, akik kisebb-nagyobb összegekkel segítik, hogy a célunkhoz közelebb kerüljünk. 2019-ben egy nagyvonalú alapítói felajánlással és egy kollégám közreműködésével közösen létrehoztuk a Végvári Futókért Alapítványt, így egyéb módon is igyekszünk közelebb kerülni a célhoz. Alapítványi bált is szerveztem, és a pályázati lehetőségeket is folyamatosan keresem. A következő évtől már az egyszázalékok felajánlásában is reménykedhetünk. Sajnos a 2020-as év ismert történései lelassították, megnehezítették ezt a folyamatot, és egy jókora időszak volt, amikor nem tudtunk közösen futni. De a közösségi oldalunk segítségével, virtuális futásokkal a kapcsolat az aktivitás továbbra is megmaradt.

– Milyen versenyek vannak tervben a közeljövőben?

– Nagyon nehéz most bármit is hosszabb távra tervezni. Az évet a szokásos futónaptár meghirdetésével kezdtem, de sajnos nagyon kevés tudott belőle megvalósulni. A nyár közepén egy kicsit fellélegezhettünk, és egy-két közösségi futást már meg tudtunk tartani. Szeretném remélni, hogy az augusztus 27-i Zrínyi 1566 Éjszakai Futóversenyünk, amire már gőzerővel készülök, megvalósul. Ugyancsak bízom benne, hogy most, amikor végre felkerült a Zrínyi-napok palettájára az Emlékfutás, szeptember 11-én gond nélkül meg tudjuk valósítani az eseményt. Az azt követő időszak még nagyon bizonytalan. Terveim, ötleteim vannak. Abban biztos vagyok, hogy rajtunk nem fog múlni.