Dr. Bagoly Bettina nő, édesanya, állatbarát, budapesti és siklósi. A Fővárosi Főügyészség ügyésze szóvivője nap mint nap rengeteg területen és szerepben kell helytállnia, de rutinosan teszi, mindig egy kis mosoly kíséretében. Elhivatottan, szívvel-lélekkel végzi munkáját, elkötelezett a számára fontos értékek mellett, mint a hitelesség, őszinteség. A kisvárostól kapott alapok pedig olyan erős fundamentumot jelentenek számára, mely képessé tette arra, hogy megállja a helyét a fővárosban.
– Mit tartasz a legnagyobb kihívásnak az életedben, munkádban és magánéletedben egyaránt?
– Úgy gondolom, hogy különböző életszakaszokban, élethelyzetekben más és más kihívásokkal kell szembenézni. Az én életemben jelenleg az egyik legnagyobb kihívás, hogy a szóvivői feladataimhoz visszatérve, kisgyerekes anyukaként a lehető legjobban össze tudjam egyeztetni a munkámat a magánéletemmel, és mindkét téren megfeleljek, mindenekelőtt a saját elvárásaimnak. A szóvivői feladatok ellátása nagy rugalmasságot, folyamatos készenlétet igényel, rendszeresek a hétvégi interjúk is. Szeretnék viszont annyi időt tölteni a kislányommal, amennyit csak lehet, ez pedig sokszor a munka szervezésén is múlik. Ez például azt jelenti, hogy ha hétvégén dolgoznom, úgy az interjúkat igyekszem alvásidőre szervezni. Ha pedig éppen egy családi program, vagy kirándulás közben keresnek meg interjúkérelemmel – ami szintén gyakorta előfordul –, akkor a stábokkal egyeztetve, valahol útközben találunk egy mindenkinek megfelelő interjú helyszínt, hogy a családi program se maradjon el. Pár hetente Siklóson töltjük a hétvégét, ilyenkor, ha munka van, a pécsi stábokkal dolgozom együtt. Az, hogy ez így működik, nem utolsósorban a párom és a családom támogatásának, megértésének köszönhető.
– Mi a szépsége a munkádnak?
– Az ügyészi munka számomra élethivatás. Az egyetemen másodévesként már tudtam, hogy ügyész szeretnék lenni, és tudatosan készültem az ügyészi pályára. Nagyon boldog voltam, amikor 2006 októberében ügyészségi fogalmazói kinevezést kaptam, szolgálati helyem a Budapesti VIII. Kerületi Ügyészség lett. Ügyészként nyomozást felügyeltem és tárgyalási munkakört egyaránt elláttam, ennek során valamennyi, helyi bírósági hatáskörbe tartozó bűncselekménnyel találkoztam. Az ügyészi munkával az elejétől fogva teljes mértékben azonosulni tudtam, az ügyészi hivatásban megtaláltam önmagamat, az igazságkereső személyiségemet. Mindazonáltal a kommunikáció mindig is fontos szerepet töltött be az életemben, ezért amikor a fővárosi főügyész szóvivői pályázatot írt ki, abban nyomban megláttam a lehetőséget, és nagy reményekkel pályáztam a szóvivői helyre, eredményesen; 2012 júliusában határozatlan idejű megbízást kaptam a Fővárosi Főügyészség sajtószóvivői feladatainak ellátására. Ezáltal lett még egy szakmám, amit ki kellett tanulnom, mégpedig az alapoktól kezdve. Szóvivőként kapcsolatba kerülhetek az emberekkel, és lehetőségem van arra, hogy közérthetően mutassam be nekik az ügyészi munkát, az ügyészség döntéseit, azt, hogy milyen fontos munkát végeznek az ügyészek. Szerencsés vagyok, nagyon szeretem a munkámat, ami ezáltal ötvözi az ügyészi hivatás és a kommunikációs szakma szeretetét.
– A rugalmasságot a pozíciód során tanultad, vagy mindig is személyiséged része volt?
– A szóvivői munka folyamatos készenlétet, gyors reagálást igényel, a feladatok priorálását. Amikor reggel felkelek, általában nem tudom, milyen erős munkanapra, hány interjúra számíthatok, ez rendszerint a nap folyamán derül ki. Az internetnek köszönhetően ugyanis a hírvilág is teljes mértékben felgyorsult, hírverseny van, a bűnügyi hírekre pedig különösen nagy az igény. Az én munkámban így nincsenek hosszabb határidők, minden azonnal, illetve aznapra kell, az aznapi hírekbe, az esti híradókba. Ez a hétvégékre egyaránt igaz, ha hétvégén történik valami, arra még akkor reagálni kell. A rugalmasságra a munkámban, főleg a munkaszervezés terén, tehát valóban nagy szükség van, és ez a magánéletemre egyaránt igaz. Időbe telt, amíg ezt sikerült rutinszerűvé alakítani az életemben, de mára már természetes.
– Melyik a három legfontosabb tulajdonság, amire mindenképpen szüksége van a Fővárosi Főügyészség szóvivőjének?
– Hitelesség, közérthetőség, lényeglátás.
– Van időd a kutyákkal, állatokkal foglalkozni? Önkénteskedsz még?
– Van egy 7 éves, örökbefogadott kiskutyánk, így a mindennapokban róla gondoskodunk, illetve általa az állatokról való gondoskodásra, valamint felelősségvállalásra igyekszünk tanítani a kislányunkat is. Önkéntes munkára most sajnos nem jut idő az életemben, azonban jelenleg egy budapesti állatmenhelyen élő kutya virtuális örökbefogadója, támogatója vagyok.
– Mit kaptál Siklóstól? Milyen alapokat adott neked a város? Mi az, amit sehol máshol nem találtál meg, csak Siklóshoz köthető?
– Úgy gondolom, a szüleim támogatásával, útba indításával igazán jó alapokat kaptam a siklósi iskolaéveimben. Lehetőségem volt jó iskolában, olyan tanároktól tanulni, akikre ma is szeretettel gondolok. Versenyszerűen sportoltam, vers-és prózamondó versenyeken vettem részt, amikre alapos felkészítést kaptam. A család mellett Siklóshoz köt jelenleg is egy értékes, több évtizedes barátság. Összességében tehát stabil gyerekkort, alapértékeket, biztonságot jelentett nekem a város. Mára már kialakult az életem Budapesten, szeretünk itt élni a párommal, és a gyermekünk is itt született. Ennek ellenére sokszor hazahúz a szívem. A szívem mélyén mindig „siklósi lány” maradok.
Fotó: Magyarország Ügyészsége
