Kezdőlap Interjú „Azok menjene...

„Azok menjenek erre a pályára, akik hivatásként élik meg, szeretetből végzik!”

Cikkünk frissítése óta eltelt 2 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Sokat hallani a nehézségekről, a pályakezdők hiányáról, arról viszont kevesebbet, hogy melyek a pedagógus pálya szépségei? Nagy Ibolya, a siklósi Szent Imre Katolikus Általános Iskola tanítója szerint ezt a hivatást csak szívvel-lélekkel lehet végezni! Kollégái és igazgatója úgy nyilatkoznak róla, hogy kiváló pedagógus, aki hittel és alázattal végzi munkáját. Sokoldalú, színes egyéniség, magas szakmai tapasztalattal, sőt egy módszert is kidolgozott, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek tanulását segítse. Nemrég vette át a Pécsi Egyházmegye Szepesy Ignác pedagógus életmű-díját, amelyet olyan kiemelkedő munkát végző pedagógusnak ítélnek oda, aki sokat tett a katolikus oktatás ügyéért.

Mi jellemző Ibolyára? Milyen értékek szerint dolgozik?

Batki Ottó igazgató: – Kiváló szakember, módszertanilag rendkívül felkészült, a gyerekekhez való hozzáállása nagyon pozitív. Az iskola egyik fő motorja, munkaközösség- vezető, sokszor vállalt mentori szerepet.Mindenkinek szívesen segít, iskolai műsorokat készít, nagyon szerteágazó az a tevékenység, amit végez.

Országosan nehéz a pedagógus utánpótlást biztosítani. Önöknél mi a helyzet e téren?

– Mi hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozunk, a baranyai térségből jönnek hozzánk a gyerekek. Nem könnyű a pedagógus utánpótlást biztosítani, szerencsére jó kollégáim vannak, akik ebben segítenek, és népszerűsítik ezt az intézményt, hivatást. Remélem, hogy lesznek fiatalok, akik folytatják az utunkat. Szeptembertől egy új kolléga kezd nálunk, aki itt volt gyakorlaton. Ibolya volt a mentora.

Ezek szerint az új kolléga Ibolya személyiségének, példájának köszönhetően kezdi el a munkát szeptembertől!

– Itt töltötte a gyakorlatát, Ibolya órát látogatott nála, ő volt az a pedagógus, aki koordinálta a munkáját, tanácsokkal látta el. Belelátott a kolléganő munkájába, és ez vonzó volt számára. Nagy dolog ez, mert egy pécsi fiatalemberről van szó, akinek minden bizonnyal számos más lehetősége is lett volna.

Mi az az értékrend, üzenet, amit mindenképpen át szeretnének adni diákjaiknak?

– Számunkra nagyon fontosak a katolikus értékek, ezt szeretnénk továbbadni a ma ifjúságának. Hogy becsületes, tisztességes emberek legyenek. Ha ilyenek, úgy gondolom, megállják a helyüket a világban,és mindenhol szívesen fogadják őket, mint munkaerőt.

Milyenek a diákok: támogatják egymást vagy széthúznak?

– Nagyon sok függ a családokon, mi megpróbálunk egységes képet adni számukra. Hogy tartsanak ki, álljanak ki egymásért, maradjanak barátok. Ami tőlünk telik, azt megtesszük. Hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozunk, akiknek a motivációja igen alacsony. A mi feladatunk és felelősségünk igen nagy. Olyat igyekszünk adni, hogy azt érezzék: érdemes ebből a nehéz sorsból kiemelkedni.

Harminckilenc év nagy idő, milyen változásokat észlelt Ibolya az elmúlt évtizedek során: módszerekben, diákokban, feladatokban?

Nagy Ibolya: – Teljesen más most, mint régen. Én régimódi pedagógus vagyok, eleinte nehéz volt átállni az új, interaktív módszerekre. A fiatalok már ebbe születtek bele, ezt tanulják a főiskolán, nekem rengeteg szakmai továbbképzésen kellett részt vennem. Folyamatosan fejleszteni kell magunkat, különben nem tudunk haladni a korral. Minden csoportom más és más gyerekekből tevődik össze, sosem lehet ugyanazt a vázlatot alkalmazni. A gyerekek képességeihez igazodva kell használni a módszereket. Elgépiesedett a világ, felgyorsult. Élek pedagógusi szabadságommal, és használok olyan módszereket, melyek során tanuljuk a türelmet és a csendet. A gyerekek nem tudnak megállni, önmagukra, másokra figyelni. Ezért nagyon fontos lecsendesedni, minden tanórán szánok erre pár percet. Pedagógiai filozófiám alapja a szeretet és a bizalom, melyek kiveszőben vannak a mai társadalomban. Ez a kettő szükséges ahhoz, hogy eredményt és sikert érjenek el.

Miért választotta ezt a pályát? Egyértelmű volt, hogy pedagógus lesz?

– Ormánsági kis faluból származom, egy tanító bácsim személyisége volt, ami megfogott. A gimnáziumi igazgatónőm mindenáron jogi pályára szánt, és magyar-történelem fakultációra szeretett volna járatni, de én már akkor éreztem, hogy nekem nem a papírok között van a helyem. Először rajz-történelem szakra gondoltam, végül a tanítóin kötöttem ki, aminek nagyon örülök. A kis gyerekek az én világom, nagyon szeretem őket, innen ered az egész. A csillogó szemek, a hála, amit náluk láttam. Ha újra kezdeném, ugyanígy a gyerekek között lennék. Itt a helyem!

A harminckilenc évből huszonötöt ebben az intézményben töltött el. Mi az, amit itt talált meg?

Teljesen más az értékrend egy állami és egy katolikus iskolában! A hitbeli értékrendem itt teljesedett ki. Minden egyházi intézménynek sajátos lelkülete van.

Aki ennyire szívvel-lélekkel pedagógus, hogyan tud nyugdíjba menni?

– Ezen sokat gondolkoztam, és a saját gyerekeim is feltették ezt a kérdést. Úgy érzem, erőm, energiám van még, hogy nyugdíj után is folytassam. Nagyon nehéz lesz itt hagyni a gyerekeket. Ha lehetőségem lesz rá, biztosan folytatom.

Mit jelent az Ön számára ez az elismerés?

– Talán pár perc ott ki is esett. Óriási meghatottság volt, megszólalni sem tudtam. Ez az elismerés megerősítés számomra, hogy jó úton haladok. Bizakodással és örömmel tölt el, motivációt nyújt a további munkámhoz.

Mit üzenne a mai fiataloknak, akik pályaválasztás előtt állnak, miért legyenek pedagógusok?

– Úgy gondolom, hogy a mai világban sem erkölcsileg, sem anyagilag nem vagyunk elismerve. Csak azok menjenek erre a pályára, akik hivatásként élik meg, szeretetből végzik,mert máshogy nem lehet. Csak az válassza ezt a pályát, aki erre képes.