Kezdőlap Interjú Az „örö...

Az „örök török”, aki nagyon is magyar és siklósi

Cikkünk frissítése óta eltelt 2 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Ha valaki a siklósi Bohár Ervinnel beszélget, rögtön azon kezd el gondolkozni, melyik egyesülethez csatlakozhatna, és hogyan tehetne a közért? Felismerné a saját felelősségét a város életében és a mindennapokban egyaránt. Ervin inspiráló, példamutató, szorgalma, elhivatottsága és fáradhatatlansága pedig irigylésre méltó. Véleménye szerint hatalmas változáson megy keresztül Siklós az új városvezetésnek köszönhetően, ezért folyamatosan azt keresi, hol és milyen módon csatlakozhat ehhez a fejlődéshez?

Rengeteg dologgal foglalkozik. Mit emelne ki ezek közül elsőként?

–A lovak gyerekkori szerelem, a testvéremmel együtt tanultunk lovagolni. Nyolcadik osztály után a kaposvári Mezőgazdasági Szakközépiskolába és Pannon Lovas Akadémiára mentünk, belovaglói szakra majd edzői vizsgát is tettünk a négy év alatt. Ez volt az álmunk, és tizenhat éves koromban olyan szerencse ért, hogy egy szakosztály alapítója, vezetője lehettem. A Póni Szakosztályból aztán „Apró Paták” Lovas Sport Egyesület lett, melynek alapítója vagyok. Később a tagság részéről felmerült az igény az íjászattal kapcsolatban, ami nekem is nagyon tetszett. Megalapítottam az egyesületen belül az Íjász Szakosztályt, ami mára kinőtte magát és több alszakosztállyal rendelkezik. Egy Pécsett, egy Magyarbólyban, egy Siklóson, egy pedig Horvátországban működik. Utána jött a fúvócsövezés, ami már külön szakosztályként működik. Az összes szakosztályban van munkásságom. Lovas edzőként is tevékenykedem.

Hogyan alakult, hogy Ön az „örök török” Siklóson?

–Egy véletlen folytán. Felkértek minket egy hagyományőrző rendezvényekre, hogy játsszuk a törököket. Volt kaftánunk, ezt lehetett „törökösíteni”, később érdeklődtek, hogy elmennénk-e statisztának. A kapott díjazásból céltáblákat tudtunk venni. Szigetváron kaptunk fesztiváljegyeket, meglátogathattunk a várat, részt vehettünk a „csatában”. A Harsány-hegyi csata emlék megemlékezéseken is részt vettünk, így indult el egy vonal, mely aztán szakosztállyá nőtte ki magát, 40 fős tagsággal. Hagyományt őrzünk, járjuk az országot Szentgotthárdtól kezdve, Kapuváron, Várpalotán keresztül Horvátországig, és persze Siklóson, Nagyharsányban. Sok fellépésünk van, nagyon szeretjük, inspirál minket, három török sátrunk van, tizenhat négyzetméteresek.

A Tenkes Állatvédő Egyesület életében is tevékenyen részt vesz. Mesélne kicsit erről?

–Megalakult a Tenkes Állatvédő Egyesület, és nagyon jó barátság alakult ki a két egyesület között. Pár évvel ezelőtt beléptem közéjük, határozott céllal, hogy engedélyeztessük az állatmenhelyet, és telephellyel tudjunk rendelkezni Siklóson. Nagyon szeretem a tagokat, hihetetlenül értékes munkát végeznek ott. Így jött az állatvédős karrier.

Nem csak Siklóson aktív, Nagyharsányban is tagja egy hagyományőrző egyesületnek!

–Nagyharsányban a hagyományőrző egyesülettel egy kis múzeumot nyitottunk, mert fontos a műkincsek bemutatása. Ennek egyik alapítója és társelnöke vagyok. A Harsány-hegyi csata emlékére összeállítottunk egy kiállítást, és római hagyományőrzéssel is foglalkozunk. Mellette több civil szervezet munkájában veszek részt, például a Vállalkozók Egyesületének vagyok a tagja, a Siklósi Polgárőrségnek pedig alelnöke. Fontos, hogy a településen legyen egy jól működő polgárőrség, nemcsak a lopások visszaszorítására, hanem az illegális szemétlerakók felderítésére is.

Milyen kapcsolatban vannak a siklósi Táncsics Mihály Gimnáziummal?

–A siklósi gimnáziumban elindult a kadétképzés, ezt összekapcsoltuk a polgárőrséggel, a diákok részt vehetnek a munkánkban, megtanulhatnak drónnal felderíteni. Jogosítványt szerezhetnek, városi őrjáraton vesznek részt. Bejárhatják a határt, hajózhatnak a Dráván a rendőrség hajójával. Ezek nagyon jó dolgok, mert a gyerekek belelátnak a munkánkba, és megtanulják, hogy egy település nem csak úgy van! Nem elég, hogy ott élnek, nem magától mennek a dolgok, hanem aktív résztvevőnek kell lenniük.

Milyen a közös munka a város vezetésével, önkormányzattal?

–A Várunkért és Városunkért Egyesület társelnöke vagyok, előtte én voltam az elnöke. Ez nemes egyszerűséggel azért alakult, hogy egyfajta célszervezetként képviseletet adjon Siklóson az élet minden területén működő tevékenységeknek. Egyfajta érdekképviseletként is tud szolgálni, illetve olyan lakossági megkeresésekkel foglalkozunk, melyek a város életét érintik. Lehet turisztikával kapcsolatos, vagy a csatorna ügye. Mindig létrehozunk munkacsoportokat, minden érintett területről próbálunk embereket bevonni, a hatóságok részéről is. Kidolgozunk egy tervet, és azt benyújtjuk az önkormányzathoz. A mostani városvezetés nagyon jól képviseli az érdekeket, nagyon jó velük a munka. Minden álmunk megvalósul, például a vásártér, a parkolók vagy a hegyi fejlesztés. Gyakorlatilag velünk közösen kerülnek ezek kidolgozásra, az önkormányzat nagyon fogadó kész ezekre az ötletekre. Nagyon épül a város!

Meséljen kicsit a munkájáról! Mivel foglalkozik?

–Óvodai és iskolai szociális segítőként dolgozom a Siklósi Szociális és Gyermekjóléti Szolgáltatási Központban . Több mint ezer gyermek tartozik a körzetembe, nagyon szeretem a munkámat.