Szentgyörgyváry Albert céltudatos fiatal, amilyen már ötéves korában volt, mikor kiválasztotta a fuvolát, ami nemcsak egy hangszer számára, hanem az élete. Ma már Bécsben tanul Európa egyik legjobb fuvolaművészétől, 2021 decemberében pedig nagy megtiszteltetés érte, hiszen átvehette szülővárosa rangos elismerését, a Siklósi Gyémánt-díjat.
–Ki terjesztett fel a díjra?
-Csuga Zoltánné Marika néni. Nagyon megtisztelve éreztem magam. Nem számítottam rá, hogy megnyerem, már a jelölésnek is nagyon örültem. Aztán édesanyám azzal hívott fel, hogy haza tudnék-e jönni, ha megkapom. Mondtam, hogy persze, mire azt felelte: megnyerted! Azt hittem, csak viccel. Nagyon hálás vagyok érte, hogy engem választottak a döntéshozók.
–Hogyan méltattak az indoklásban?
-Mikor megtudtam, hogy Marika néni szeretne engem pályáztatni, összeszedtem az eredményeimet, fellépéseimet. Aztán Huszár Eszter, első fuvolatanárom, aki hatéves koromtól tanított, írt egy méltatást rólam, ami igazán meghatott a díjátadón.
–Minden testvéred játszik valamilyen hangszeren, hogyan esett a választásod a fuvolára?
-Nyolc idősebb testvérem van, anyukám ágáról hoztuk a zene iránti szeretetet, de édesapáméktól sem állt messze a dolog. Édesanyám felállított egy családi szabályt, hogy minden gyereknek meg kell tanulnia egy hangszeren játszani. Mi választhattuk ki, hogy min, de azt nyolcadik osztályig végig kellett vinni. Mire eljutottunk hozzám, gondolkodás nélkül mondtam, hogy én fuvolán szeretnék tanulni, akkor öt-hatéves voltam. Gyerekként nagyon tetszettek a bonyolultnak tűnő billentyűi, amiken szívesen megtanultam volna játszani. A következő év szeptemberében beíratott édesanyám a zeneiskolába. Mindig élveztem az órákat, mert Huszár Eszter belecsempészett olyan érdekességeket is, melyek egy hatévesnek tetszenek, és lekötik a figyelmét.
–Hogy esett a választásod Bécsre?
-A Pécsi Művészeti Gimnázium után a salzburgi Mozarteumba felvételiztem, de nem vettek fel, így egy évet még maradtam Pécsett tanulni Szeléndi Zsuzsannánál. Aztán március legelején volt a felvételi Bécsben. Nem akartam csak egy helyen megmérettetni magamat, így több egyetemre is jelentkeztem, de március végén már jött is az eredmény, hogy sikerrel jártam az osztrák fővárosban. Nagyon örültem, hogy felvettek a Musik und Kunst Privatuniversität négyéves fuvola alapképzésére.
–Tetszik a város, beilleszkedtél?
-Nagyon tetszik! Egyre otthonosabban érzem ott magam, a német nyelv is egyre jobban megy. Persze sokat kell még tanulnom, de úgy érzem, egész jól elboldogulok a mindennapokban. Mikor az ember zenészpalántaként iskolát választ, elsősorban a tanárt választja. Ha Karl-Heinz Schütz nem ilyen szép városban tanítana, akkor is örömmel járnék hozzá. Ő a Bécsi Filharmonikusok első fuvolistája, fantasztikus zenész, rengeteget lehet tőle tanulni.
–Mit tanulsz tőle emberileg? Mire készít fel?
-A zenészéletre abszolút felkészít, és hogy az arany középúton tudjak maradni. Közvetlen személyiség, laza, jó humora van, ugyanakkor szigorúan követel, kicsikarja az emberből a maximumot, ezt nagyon szeretem benne. Ha csak fele olyan messzire jutok zenészként, mint ő, akkor is nagyon fel kell készülnöm. Nemcsak úgy, hogy szakmailag a lehető legjobban bánjak a hangszeremmel, hanem hogy emberileg is helytálljak a hivatásomban, ahogy ő is teszi. Biztos vagyok benne, hogy nem sok szabadideje van, és ez nem lehet egyszerű. Az egyik barátom mondta egyszer, hogy nemcsak meghajlásból áll a zenészélet. Mindig volt bennem egy kis félelem, hogy hogyan lehet mindezt a családdal összeegyeztetni. Akármennyire szeretem a fuvolázást, mindenképpen a család a legfontosabb a számomra! Időt kell szánni a kapcsolatainkra, a barátainkra, a családunkra.
–Mik a távlati céljaid?
-Szeretnék visszajönni Magyarországra, és elsősorban tanítani szeretnék majd. Sok mindenre nyitott vagyok, de ez még a jövő zenéje.
