Kezdőlap Interjú A ló nem kard...

A ló nem kardfogú tigris, de nem is tengerimalac

Cikkünk frissítése óta eltelt 2 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Lokálpatrióta, aki régóta dédelgetett álmát mindenképpen Siklóson szerette volna megvalósítani. Egy lovas tanyát, ahol ember és állat tökéletes harmóniában lehet, miközben feltöltődést nyújt a gyerekeknek, esti előadásaikkal pedig szórakozást a szülőknek, helyieknek. Puskás Zoltán és párja Szabó Georgina időt, energiát nem kímélve évek óta oktatnak lovaglást.

Mi a véleményed arról az általános vélekedésről, hogy nehéz megtanulni lovagolni?

-Ez részben igaz. Ellentétben más sportokkal, itt a sportolónak nem csak saját magát kell fejlesztenie, hanem egy nála jóval nagyobb élőlénnyel kell megértetnie azt, hogy tegyen vagy ne tegyen dolgokat. Természetesen ez függ attól is, hogy maga az oktató hogyan adja át a tudását, és nem utolsósorban, számít a hozott érzék is.

Kik a lelkesebbek az elején: a szülők vagy a gyerekek? Kinek az indíttatásából járnak?

-Ez változó: vannak gyerekek, akik szülői indíttatásra kezdenek lovagolni, én is az édesapám tanácsára kezdtem el. És vannak, akik azért, mert szeretnének. Általános tapasztalat, hogy azok a gyermekek, akik maguk akarnak lovagolni kitartóbbak. Gyakran előfordul, hogy amikor a szülői nyomás enged, akkor a gyermek abbahagyja, és persze ott van a középiskola és a felsőoktatás, mint nagy vízválasztók, az első szerelemről nem is beszélve. Mi nagyon szerencsések vagyunk abból a szempontból, hogy a nálunk tanuló gyerekek maguktól akartak lovagolni. Egyikőjük például már hatéves korában fel tudott fogni sok olyan alaptételt, amit sokan 15 év után sem értenek. Egy másik pedig 14 évesen volt, hogy hat lovat látott el napi szinten majdnem teljesen egyedül.

Mennyire veszélyes a lovaglás?

-Erről a kérdésről mindig egy általam nagyra tartott szakember gondolata ugrik be. Dallos Gyula díjlovas szakedző és örökös magyar bajnok írta a könyvében, hogy a ló nem kardfogú tigris, de nem is tengerimalac. Az edző felelőssége eldönteni, hogy az adott ló alkalmas-e oktatásra vagy sem. A lovaglás lehet veszélyes, ha a képzés felületes, de lehet úgy is csinálni, hogy elejétől fogva odafigyelünk a gyermekre, hogy zárt üléssel tudjon lovagolni, illetve kialakuljon a lábizmaiban az a statikus izomrendszer, amely folyamatosan képes zárni. Azt szoktam mondani a gyerekeknek, hogy az első félév intenzív munka, lehet, hogy unalmas futószáron körbe-körbe menni, de fontos. A lövészet, íjászat is veszélyes, bármikor baj lehet belőle, ez a lovaglásnál sincs másképp. Ha egy gyermek nem fogad szót, akkor sajnos elválnak útjaink, mert egy baleset során sérülhet ő, a ló, és a felszerelés is, ami egyre drágább.

Kivel nehezebb foglalkozni: a lovakkal, hogy gyerekekhez lehessen engedni őket, vagy a kicsikkel, hogy megtanuljanak lovagolni?

-Ezzel kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Én kimondottan lovakkal szeretek foglalkozni, Gina is szeret lovakat képezni, ő sokkal jobban ért a gyerekek nyelvén. A ló kiképzés nehézségét az adja, hogy sokszor a másodperc tört része áll a lovas rendelkezésére, hogy eldöntse, az adott ló együttműködési készségével van-e baj, amikor nem akarja végrehajtani az adott feladatot, vagy az együttműködési képességével, amikor nem tudja végrehajtani. Nehéz rövid idő alatt eldönteni, hogy rosszul készítetted elő, vagy egész egyszerűen a követő magatartás csorbult. A gyerekekkel egész más a helyzet. Nekem elég, ha azt mondják, ezt vagy azt kell csinálni, de egy gyermeknek ezt érdekessé is kell tenni, különben hamar ráunhat. Korábban abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy tagja lehettem a Magyar Köztársaság Nemzeti Lovas Díszegységének, ahol egy rendőr alezredes tartotta a reggeli edzéseket. Mivel a lovaglást jó ideig a katonaság kötelékében dolgozók művelték a legmagasabb szinten, ezért nekem ez a szimpatikusabb. Gina viszont sokszor ugyanazt teljesen másként fogalmazza meg, mint én, a száraz szakmai nyelven, és sok gyerek azt jobban megérti. Lovat kiképezni sokkal árnyaltabb feladat, a nulláról kezdve, miközben nem érti amit, mondok, és én sem őt, bár a ló testbeszédéből sok mindent lehet következtetni. Nagyon sok elérhető szakirodalom van már szerencsére, közülük az egyik kedvencünk Dr. Gőblyös István könyve, de a ló kiképzés egy nagyon nehéz és összetett dolog.

Hogyan jött a lovas tanya ötlete?

-Alapvetően nem akartam lovas ember lenni, céltalan gyermek voltam, édesapám javasolta, hogy kapjak egy lovat. Tizennégy éves voltam akkor. Az Apró Patáknál kezdtem, tizenhat-hét évesen meg már néztem a videókat, és azt gondoltam: de szeretnék a díszegység tagja lenni! Ekkor már a Tenkes Lovas Sport Club tagja voltam, és azt a tudást, amivel bekerülhettem, id. Csízik Mihálytól és Schillinger Tibortól kaptam, akik tagjai voltak a díszegységnek a megalakulásától kezdve. Nagyon régi álmunk, hogy legyen Siklóson egy olyan lovas komplexumunk, ahol vendéglátás is folyik, amelyik tükrözi a szüleim munkáját, és a mi lovas szakmaiságunkat. Az, hogy 2018-ban a lovas tanya létrejöhetett, a szüleim és a családom érdeme. 2009 óta vagyok a Siklósi Hagyományőrző Egyesület elnöke, ezt az egyesületet két szakosztállyal hoztuk létre: az egyik a Sárkányos bajvívó szakosztály, melynek Szabó Gergő a vezetője, a másik pedig a lovas szakosztály, melyet 11 lovassal alapítottunk, de az alapító tagok közül már csak Varnyuné Kis-Bicskei Nikolett, és én maradtunk. Mivel édesanyám rendkívüli szakács, édesapám pedig szintén remek hentes, ezért a későbbiekben szeretnénk majd egy csárdát is a lovas tanyán!

Esti előadásaitok egyre nagyobb sikernek örvendenek. Gondolkodtatok esetleg azon, hogy a szülőkön kívül nagyobb körben is megmutassátok?

-Amikor elkezdtem lovagolni, hallottam egy műsorról, az Apassionátáról, ez gyakorlatilag egy lovas show műsor, ahol remek lovas szakemberek csinálják a maguk koreografált dolgokat, ez adta az alap ötletet. Mi is évekig jártuk az országot, sőt eljutottunk Kínáig. Szerettünk volna valamit adni a szülőknek, hogy lássák, mivel töltik az idejüket a gyerekeik! Évről évre egyre jobb lett ez a műsor, a tavalyi már nagyon-nagyon jóra sikerült. Reméljük, az idei még jobb lesz, azt már elárulhatjuk, hogy a címe:,,Hetedhét ország meséi ”, melyet szeretnénk nyilvánossá tenni.