Kezdőlap Interjú 70 évesen is ...

70 évesen is átúszta a Balatont és ez volt a negyvenedik alkalom

Cikkünk frissítése óta eltelt 2 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

A sikerhez kitartás kell, nem hullik az ember ölébe. Ezt pontosan tudja Hegedűs Júlia is, aki hetvenéves kora ellenére idén már negyvenedik alkalommal úszta át a Balatont, de ott volt a legelsőnél is. Hatalmas teljesítmény, pedig lakhelyén, Villányban nincs uszoda, ahol edzhetne. Júliát a szíve hajtja, ahogy fogalmazott, célja minimum addig csinálni, mint az idei legidősebb úszó, akinek életkora 85 év.

Hogyan kezdődött? Mikor jött az ötlet, hogy átússza a Balatont, illetve hogyan maradt meg az életében, hiszen a mindennapi tevékenységet, elfoglaltságok mellett, nem könnyű kitartani?

–Régen volt az úgynevezett ötpróba, amelyen elindultunk az öcsémmel, ebben volt futás, kerékpározás, túrázás, evezés és úszás. Sikerült teljesítenünk, és még többször megcsináltuk, ha már elsőre eredményesek voltunk. Később elhagytuk a négy számot, és csak az úszás maradt meg. Aztán már egyértelművé vált, hogyha nyár, akkor Balaton-átúszás. Minden programunkat úgy szerveztük, hogy itthon legyünk. Minden évben azt mondtuk: „Most már nem szabad abbahagyni!” Idén is ezt mondtam: hetvenéves vagyok, ez lesz a negyvenedik átúszásom, csak nem hagyom ki!

Vannak visszatérő arcok, akikkel tíz, húsz éve találkozik az átúszásnál?

–Nem biztos, hogy felismerném őket, de nem hiszem, hogy van olyan, aki az első alkalommal is ott volt. Akkor kétszáz valahányan voltunk, idén 12 000-ren indultak, és 9000 körül úszták át a Balatont.

Milyen hosszú a táv pontosan? Amikor először átúszta nem félt tőle, nem volt holtpont?

–5,2 kilométer. Fogalmam sem volt, hogy mennyi idő alatt tudom átúszni, és még szintidőt kellett teljesíteni, három órán belül kellett maradni! Akkor kaptuk meg a pontot az ötpróbánál. Bőven belefértem. Az öt kilométert soha nem úszom le egyben, két-három kilométereket igen, mikor gyakorlok. Ha egy medencében van az ember, túl sok volna.

Mennyire tud a környezetére figyelni a Balaton-átúszás közben? Hogy ki van körülötte, hányan vannak, mennyi van még vissza?

–500 méterenként van bója, így látjuk, hogy haladunk. Néha van valaki, aki hasonló tempóban úszik, mint én, ilyenkor igyekszem vele tartani. Nem könnyű egymást kerülgetni, mert van, aki lassabban úszik, ilyenkor elég nagy kerülőt kell tenni. Szerencsére reggel hétkor indul a verseny, és 11-kor száll be az utolsó. Én szeretek minél előbb indulni.

Évközben hányszor van rá alkalom, hogy gyakoroljon?

–Sajnos Villányban nincsen medence, itt nem tudok úszni. Amikor meg tudom tenni, a beremendi strandra szoktam átmenni, ami az iskola zárása után nyílik. Oda vissza harminc kilométer, ez elég sok időben, aztán úszni is kell, és dolgozom is. Igaz, volt olyan év, hogy nem tudtam edzeni, mégis elmentem átúszni a Balatont.

Mi az, amit az úszás ad Önnek, amit semmilyen másik tevékenységben nem lelt meg?

–Nagyon jó érzés. Kikapcsol. Úgy látom, hogy mindent meggyógyít. Idén rengeteget fájtak az izmaim, és az úszás jött tett nekik. Különösen szeretem a szabadvizeket, a Tiszát, Velencei tavat, és a tengereket.