Több mint húsz év tapasztalat, elhivatottság, a borkészítés iránti alázat és a természet szeretete, röviden így lehetne jellemezni Ipacs-Szabó István borászt. Nagyot álmodott, és ezért az álomért rengeteget tesz, hiszen rendszerint egyedül végzi az összes munkát. Mégis boldog, elégedett, hiszen azt teszi, amit szeret. Napra pontosan emlékszik arra a pillanatra, mikor eldöntötte, hogy saját bort szeretne készíteni a birtokán.
–Hogyan lett Önből villányi borász? Otthoni példa eredménye?
-A mezőgazdaságból érkeztem, huszonkét éve élek Villányban, itt otthonra találtam, az életem meghatározó része a szőlőről és borkészítésről szól. A családomon kívül e köré szerveződnek a mindennapjaim. Egészen korán elkezdett érdekelni, gyerekként meggybort készítettem, pezsgőt is szerettem volna, illetve a pálinkafőzés is érdekelt. Ez utóbbinál a folyamat foglalkoztatott a legjobban. Agrárvégzettséget szereztem, majd ezt követően jött a szőlész-borász képzés, ahol egy nagyon jó csapat jött össze, a legtöbb barátom onnan származik. Kétszer voltam Kaliforniában gyakornokként, majd ’99-ben Villányban kezdtem el dolgozni. Jöttek a lehetőségek, sikeres munkák és azok eredményei. 2021-től pedig a saját pincészetemet viszem főállásban.
–Mikor fogalmazódott meg Önben, hogy saját pincészetet szeretne, saját borokkal?
-2009 tavaszán. Egy véletlennek köszönhetem, ami meghatározó pillanat volt az életemben. Segítséget kértek tőlem egy telek eladásával kapcsolatban Máriagyűdön. Elmentem, megnéztem, és bár előtte mindig azt mondtam, nem akarok saját birtokot, annyira jól éreztem magam ott, hogy azt éreztem: szeretnék egy saját pincét. Annyit és akkorát, amennyit meg tudok művelni, csak a legjobbat. Lépésről lépésre épült, és azóta is ennek a víziónak a megvalósításán dolgozom.
–Mikor eldöntötte, hogy önállóvá szeretne válni, melyik érzés volt az első: az izgatottság, a félelem vagy a teljes magabiztosság?
-A felszabadultság érzése. Hogy huszonév és egy munkahely után, annak minden kötöttségével, felelősségével együtt önállóvá válhattam. Tavaly év végén hoztam meg ezt a döntést. Lassan kezdem megszokni, hogy magamnak osztom be az időmet, otthon tudok ebédelni a családommal, eddig ez hétvégente is csak ritkán sikerült. Rugalmasabb életmód, több időt tudok velük tölteni, és az a dimenzióváltás, hogy nem felelek másokért, csak önmagamért. Teljesen más érzés, bár a munka szinte teljesen ugyanaz.
–Milyen saját bort szeretett volna? Mi volt ezzel kapcsolatban az első gondolata?
-Értelemszerűen az, hogy számomra a világ legjobb bora legyen. Nagyon jó bort akartam készíteni, harmonikus, gyümölcsös, intenzív, jó ivású, ízekkel telit. Olyan a bor, mint a borász maga, ezt én is sokszor megtapasztaltam. Így a borok is folyamatosan változnak, a tőkék korával, az évjárati hatással, a saját boromról alkotott elképzelésem csiszolódásával is. Nekem itt az elkészült borokon kívül, az út, az alkotás folyamata is legalább annyira fontos. Tudtam, hogy nagy kihívás lesz létrehozni a kezdetektől, egy üres bozótosból felépíteni egy működő birtokot, de legalább ennyire inspirált és még most is ugyanúgy lelkesít az alkotás érzése, öröme.
–Mikor kezdődik a nap és mikor fejeződik be?
-Mikor hogy. Most hat óra környékén, nyáron, mikor igazán meleg van, négykor kell felkelni. Ebédszünet, kis pihenő, aztán mikor picit hűvösebb az idő, folytatom a munkát. Szüret alatt, préseléskor gyakorlatilag nem volt szünet. Télen kicsit csendesebb, nyugalmasabb, akkor nincs a szőlőben annyi munka, metszésre akár fél év is van. Szüretre viszont csak pár nap áll rendelkezésre, mert a megfelelő érettségben kell leszedni a szőlőt. Ha borongós az idő, fúj a szél, akkor is csinálni kell. Együtt kell élni a szőlővel, ez a titka mindennek, és az alapján kell döntést hozni, hogy mit igényel.
–A szőlőtermelésében nagyon kevés eszközt, gépet használ.
-Azt vallom, hogy minden technikának, technológiának a legjobb elemét kell alkalmazni. Ez persze sokkal nehezebb, mint valamit sematikusan követni, és az alapján dönteni. Mint az életben: amikor valaki nem beteg, nem adunk neki antibiotikumot, ez igaz a szőlőnél is. A legegyszerűbb dolgok a legjobbak. Aztán a méret miatt is fontos volt, hogy kézzel műveljem meg. A talajnak is az a legjobb, ha nincs taposva, persze nem lehet ezt teljesen gépek nélkül megoldani, nekem is van pár eszközöm. Minimális gépi beavatkozást szeretnék, csak amikor nagyon szükséges. Hagyni kell, hogy a szőlő jól érezze magát, és segíteni, hogy szépen fejlődjön.
–Mennyire fontosak az Ön számára ez elismerések, díjak? Fontosabbak esetleg a vásárlók visszajelzései?
-Mindig előre szoktam tekinteni: mi van a pincében, és hogy áll a szőlő. Persze jól esik az elismerés, mert az a munka visszaigazolása. De sokkal fontosabbnak tartom a fogyasztót és a saját értékrendemet, illetve azt, hogy hol tartok ezen az úton. Nem szoktam borversenyen nevezni, pontosan emiatt. Azt gondolom, hogy nem lehet egy bort fél perc alatt megítélni. Egy embert sem lehet egyetlen rátekintéssel megismerni, ugyanez egy bornál is igaz. Lehet, hogy a fogyasztó pont egy olyan tulajdonságát kedveli, ami egy versenyen nem teszi kiemelkedővé.
–Lesz utánpótlás a gyermekei közül? Van, aki már most érdeklődik a szőlőtermesztés iránt?
-Én sem követtem az édesapámat, nem volt életpálya számomra, hogy dísznövényekkel foglalkozzam. Itt lesz számukra a lehetőség, hogy megismerjék és követelmény lesz, hogy jöjjenek a szőlőbe, segítsenek a kisebb munkáknál. És ahogyan nőnek, úgy lesznek egyre inkább bevonva a folyamatokba. Ami nem jelenti azt, hogy megszeretik, ami azért természetesen cél, de meg kell tanulniuk, hogy a munka nem csak szerelem, vagy kedv kérdése. Ha például programozó lesz valamelyikük, lehet hogy rugalmasabb az időbeosztás, éjszaka is dolgozhat, de a munkát akkor is, ott is el kell végezni. Az életben mindenkinek a maga helyén kell helytállnia, aminek az alapja a kitartó, áldozatos munka.
