Fiatal nő, lendületes tempóval, a tanulás iránti csillapíthatatlan vággyal. Bárhol a világban otthon van, mégis Siklóson szeretne nagyot alkotni a családi borászatnál. Hiszi, hogy kicsiben is lehet olyan bort készíteni, melyet sokan szeretnek, keresnek, és a kedvencükké válik! Kalmár Lilla mesél tervekről, álmokról, a hivatása iránti szeretetéről.
–Nőként mit találtál meg a borászatban, amit más területen nem sikerült? Mi az, ami miatt ennyire érdekel?
-Ez úgy kezdődött, hogy gimi után közgázra mentem, mert akkor még nem vonzott annyira ez a szakma, de gyerekkorom óta akarva akaratlanul is belefolytam, hiszen apuék készítettek bort. A mesterképzés közben kezdtem el Villányban egy OKJ-s borász képzést. Akkor jöttem rá, hogy mennyire szívesen tanulom! Nem olyan száraz, mint a számvitel, amikor az ember egész nap csak számokkal foglalkozik egy irodában, egy gép előtt. Itt a természetben lehetünk, folyamatosan új kihívások vannak, minden év más, mindig új feladatokat kell megoldani! Ez az, amit megszerettem benne. Mozgékony, kreatív szakma.
–Mik a távlati céljaid?
-Igazából én a családi borászatban dolgozom, távlati célom is az, hogy átvegyem az egésznek az irányítását. De amíg van rá lehetőség, mindenféleképpen ki szeretném használni, hogy utazhatok. Más borvidékeken részt venni a szüreten, például jelenleg Franciaországban vagyok. Ez már a negyedik szüretem külföldön, ennek is az a végső célja, hogy az itt megszerzett tudást, majd otthon tudjam hasznosítani.
–Mi az, amit csak külföldön tudsz megtanulni, és mi az, amit Magyarországon?
-A szőlőnél nagyon fontos a terület, hogy hol helyezkedik el. Ilyen szempontból otthon teljesen másként kell majd azokkal a fajtákkal dogozni, az ottani adottságok mellett. Viszont minden borászatban nagyon jó dolgokat lehet tanulni, teljesen más felfogással készítik a borokat, más technológiát használnak. Most is olyan helyen vagyunk, ahol szorosan együtt tudunk dolgozni a borásszal, nagyon segítőkész mindenki, itt is meglesz a lehetőség a fejlődésre. November végégig leszünk kint.
–Nem nehéz ennyit időt távol lenni?
-Élvezem, mert nagyon érdekes belecsöppenni egy teljesen másik ország kultúrájába! Egészen más, mint amikor az ember csak egy nyaralásra megy, és körül rohan a nevezetességeken. Ilyenkor együtt élünk az itteniekkel, megismerjük a szokásaikat. Szeretem ezt! Nehéz, hogy a szüreten nem leszek ott, de ezek olyan lehetőségek, amelyeket mindenképpen ki kell használni!
–Mit gondolsz, a női borászokat már teljesen elfogadta a szakma, egyenrangú félként kezeli őket?
-Abszolút nem érződik manapság különbség! Bárhol voltam a világban, akár Kaliforniában, Angliában, Franciaországban, mindig nő volt a főborász. Rengeteg női munkatársam volt, nem kezelnek minket másként, a borászatban teljesen egyenrangúak a férfiakkal. Ha fizikai munkáról van szó, még akkor sem mondanám, hogy a nők kevesebbet bírnak.
–A villányi, siklósi borvidéken rengeteg borász van, az országról nem is beszélve! Hogyan és miben lehet még újat mutatni, kitűnni?
-Nehéz, mert tényleg rengeteg borászat van, a Villányi Borvidéken például nagyon jó hírűek. Mi egy kis pincészet vagyunk, nem is tudjuk felvenni a versenyt a nagynevű borászatok marketing költségvetésével. Nehéz versenybe szállni a több évtizedes tapasztalattal, hírnévvel. Viszont egyre nagyobb a kereslet a kisebb, helyi termelők termékei iránt. Nekünk nem az a célunk, hogy mennyiségben növekedjünk, hanem, hogy a lehető legjobb minőséget tudjuk kihozni. Tavaly kezdtünk a palackozott borokra koncentrálni, kicsit nehezebb időszak volt, és még igazán nem látszik, hogy jó irányba indultunk el, vagy sem? Vannak bíztató jelek, kereslet, egyre több turista jön hozzánk. Az olyan pincészeteknek, mint mi vagyunk, egyik legnagyobb előnye a személyes kontaktus.
–Van amikor nagyon izgulnak a borászok, hogy hogyan alakul az időjárás?
-Az időjárás teljes mértékben alakítani tudja az adott évjáratot, komoly kihívás elé állítja a borászokat. Erre az évre mi is kíváncsiak vagyunk, hogy vajon mi fog kisülni belőle. Hosszú, száraz meleg volt, a fehér borokra nagy befolyással van, hogy egyre melegednek a nyarak. Nagyon oda kell figyelni a szőlő érésére, a szüret időpontjára, a védekezésre. Az a szép a borászatban, hogy minden év más, és ezeket a tényezőket nem tudjuk befolyásolni, az egyre melegebb időjárást. Mi is folyamatosan tanulunk. El kell gondolkodnunk a fajtákon, főleg azokon, amelyek nem bírják a nagy meleget.
–Jellemezd kérlek pár mondatban a boraitokat!
-Főleg fehér fajtákkal foglalkozunk, ami sokaknak kicsit furcsa is lehet! Azért maradtunk ennél, mert a területeket úgy örököltük a nagyapámtól, hogy ilyen fajták voltak telepítve, illetve mi is ezt szeretjük leginkább fogyasztani. Nem kényszerből szerettünk volna bort készíteni, hogy mit vár el a piac, hanem, tényleg olyat készítünk, amit mi is szívesen fogyasztunk. A fehérek közül több fajtával foglalkozunk, az olaszrizlingre már második éve kaptuk meg a prémium minősítést, bekerültünk a Pannon Borrégió TOP 25 bora közé. Ez az, amelyikből a legnagyobb mennyiséget készítjük, de foglalkozunk még sauvignon-nal, chardonnay-val. A célunk, hogy olyan borokat tudjunk előállítani, melyek tükrözik a helyi adottságokat. Nem szeretjük a nagyon könnyű vonalat, arra törekszünk, hogy meglegyen a gyümölcsössége, a testessége, harmóniája.
–Meddig szeretnél még utazgatni, más borászatoknál tanulni?
-Mindenféleképpen vannak még terveim! Idén szerettem volna visszamenni Kaliforniába. Ami bakancslistás, az Új-Zéland, oda mindenképpen szeretnék eljutni. Úgy gondoltam, hogy egy évet adok még magamnak és a jövő évet is arra szánom, hogy tanulok. Amikor meg otthon vagyok, teljesen belevetem magam a folyamatokba, nincs a kettő elkülönülve egymástól.
