Mesébe illő hely, csodás illatok, csend és sok-sok mosoly. Ez a Czukorborsó – első ránézésre, mert ha B. András Mártát hallgatja az ember rájön, hogy sokkal több ennél: szív, lélek, kitartó munka, sorsszerűség, önmegvalósítás. A Czukorborsót nem lehet kategóriába sorolni: kávézó, cukrászda, hiszen annyira sokféle, hogy azt egy szóvalképtelenség kifejezni. Az biztos, hogy szép zöld az ablakkeret, ahogyan az udvarban található számos növény és virág is, harmóniát varázsolva azok köré, akik idevágynak.
–Hogyan kezdődött a történet? Mi ez a szoros kötődés Máriagyűdhöz?
-Pécsett volt egy kávézóm, azonban én szerettem volna kiköltöztetni az egész üzletet vidékre, és Máriagyűd egyszer csak elénk toppant. Nagyon örülök ennek a döntésnek, mert a hat év alatt megmutatkozott, hogy igenis lehet egy ilyen kis faluban valamit úgy működtetni, hogy megtalálják és szeressék az emberek.
–Honnan jött a név, mégpedig cz-vel?
-Köztudott, hogy Máriagyűd és környékén nagyon sok zöldborsót termesztettek. Szerintem a legmelegebb részén vagyunk az országnak, figyelem a kertben, itt három héttel előbb bimbóznak a virágok, mint Pécsett. Ezen a vidéken nem zöld-, hanem cukorborsónak hívták, ennek szójátékaként cz-vel írjuk nevünket, hiszen régen a cukrot is így írták.
–Hogyan vált ismertté a hely? Van, aki a közösségi oldalakra esküszik, más a célzott marketingre!
-Ami Pécsett nem működött, az itt abszolút! Ez a háromszög (Siklós-Villány-Harkány) nagyon jó! Érezhető, hogy ide az emberek kikapcsolódni jönnek! Jól elkaptuk azt a vonalat, hogy az emberek szeretik a régi dolgokat, divatba jött a vintage stílus. Akár a berendezésben vagy bármiben, és ehhez nagyon jól kapcsolódott az az irány, amit én akartam, a letisztultság. Keresik az emberek azt, hogy inkább egy kicsit egyszerűbb legyen a tálalás, de jó ízű legyen, jó alapanyagokból készüljön. Nagyon sok megkeresésünk van esküvőkre, születésnapokra, nem csak a tortákra, süteményekre, hanem mi rendezünk be komplett desszertasztalokat is rendezvényekre. Úgy gondolom, hogy megismertek bennünket, egymásnak adogatva a kilincset. Akikkel a borászatoknál is megismerkedtünk, a séffel, az étterem vagy a szálloda a vezetőjével, onnan már automatikusan jöttek a továbbajánlások.
–Hova szállítotok tortákat, süteményeket?
-Bárhova, körülbelül 40-50 kilométeres körzeten belül. Lánycsók is volt már, de gyakori Pécs, Villány, mert ott a nagy borászatokra a rendezvényekre specializálódtak.
–A kínálat állandó, vagy szezonálisan változik? Vannak olyan sütemények, torták, melyeket a vendégek folyamatosan keresnek és ragaszkodnak hozzájuk?
-Szezonálisan próbáljuk ahhoz igazítani, hogy mi terem éppen, mi van a piacon vagy a boltban. Nem túlragozva, inkább az ízek domináljanak! Ez a macaronra nem igaz, mert annak készítése egy sokkal hosszadalmasabb folyamat, mint egy pitéé. Viszont vannak olyan termékeink, sütijeink, melyeket egyszerűen nem tudunk levenni az étlapról, mert annyira keresik. Például a gorgonzolás-kéksajtos macaron, ami nagyon-nagy kedvenc. Szeretik a joghurtos pitéinket is, a karamellás tortát, azon annyit tudunk csak változtatni, hogy szezonálisan feldobjuk egy kicsit. Ha nem is minden nap, de ezeknek meg kell jelenniük a kínálatban!
–Gondoltad volna hat évvel ezelőtt, hogy itt tartasz majd, ahol most?
-Nagyon elszánt voltam, és úgy gondoltam, hogy ennek működnie kell! Pécsett is jól működött, de valamiért úgy éreztem, hogy ez a stílus nincs igazán jó helyen! Nem voltak annyira nyitottak az új dolgokra, csak cupcaket és macaront árultunk. Rengeteg külföldi diák vendégünk volt, akik akkor voltak elsőévesek, most pedig már végzett orvosok, és rendszeresen jönnek ide, ha Magyarországon nyaralnak. Csomó diplomaosztó ünnepségen voltunk, melyekre felkértek.
–Hogyan találtál rá erre a házra, milyen állapotban volt, mikor megvásároltad?
-Két éve lakjuk ezt a házat, hat évvel ezelőtt egy bérleményben munkálkodtam, de mindenképpen szerettem volna egy végleges otthon, illetve a cukinak egy olyan helyet találni, ahol mindkettő megfér egymás mellett. Amíg Pécsett is működött a kávézó, voltak napok, mikor kétszer is megtettem ezt az utat. Első pillanattól kezdve elfogadtak a helyiek, megvan a törzsvendégkör Máriagyűdről és Siklósról. Mindenki megérezte, hogy ez egy kicsit más, mint amihez egy klasszikus kávézóban, cukrászdában hozzá szoktak, és biztattak minket.
–Hogyan jellemeznéd magad, a munkádat?
-Azt gondolom, hogy a kitartás hatalmas része az üzletnek. Minden nap el kell látni ugyanazokat a feladatokat, akkor is, ha kívülről ez nem látszik. Meghagyni magunknak azt a szabadságot, hogy alakíthassam úgy a kínálatot, hogy különleges legyen, mégis a helyben beszerezhető alapanyagokkal elkészíthető . Tudom a munkámat úgy beosztani, hogy marad időm kicsit kertészkedni is. Tennivaló van bőven.
–Melyik a kedvenc helyed Máriagyűdön vagy Siklóson?
-Mindenképpen a sétány a templom körül, az a hangulat, nagyon szépen megcsinálták. Nagyon-nagy kedvencem az a hely! Szeretek itt a kertekben, és a szőlők között bóklászni. Siklóson pedig mi más lenne, mint a vár. Imádok például a városban vásárolni, amíg nem itt éltem, mindent Pécsett intéztem. Rájöttem, hogy fele annyi idő alatt mindent el tudok intézni. Szerintem ebben a kisebb közösségben sokkal jobban működik minden. Úgy érzem, jól állnak az emberek egymáshoz, elfogadóak és nyitottak.
