Két generáció, három férfi, különböző személyiséggel, erősségekkel, véleménnyel, de azonos irányba mutató célokkal és akarással. A siklósi Hotel Agora hagyományos értékeket képvisel, étterme pedig családias ízeket. A személyzet udvarias, a tulajdonosok elhivatottak, de valóban mindig csak a kezdet nehéz? Vagy mégsem? Számos kemény időszakon vannak túl, mégsem jutott eszükbe soha, hogy bezárjanak, és feladják az álmukat arról, hogy egy kisvárosban is lehet sikeresen vállalkozni! A több évtizede tartó biztos jelenlét Siklós szívében azt mutatja, hogy a Nagy család tud valamit, valami olyat, ami elégedett vendégeket és pozitív visszajelzéseket hoz!
– Meséljen kérem a kezdetekről!
Nagy István: – A Vár Étteremben dolgoztam, de apadni kezdett a forgalom, egyre kevésbé domináltak a szervezett utak, aztán jött a privatizáció, és a főnökömmel eljöttünk a Központiba. Próbáltunk valami újat csinálni, és amikor adódott a lehetőség, hogy megvásároljuk, beadtam a pályázatomat, felvettem az egzisztenciális hitelt, és megvettem. Sajnos időközben a társam meghalt, így egyedül maradtam. Nagyon jó forgalmat csináltunk, jelentős volt a horvát idegenforgalom. Aztán az az ötletem támadt, hogy szállodát nyitok. Volt egy kis tőkénk, nyertünk támogatást a Széchenyi pályázaton, felvettünk hitelt, aztán jött a gazdasági válság, most pedig a Covid. Minden nehézség ellenére kifizettük. Felújítottuk a teraszunkat, szép bútorokat vettünk, igyekszünk a járvány miatti forgalomkiesést kompenzálni. Emellett Harkányban mi csináljuk a Kórház étkeztetését, kétszer nyertük el azóta ezt a lehetőséget. Közel 500 embert étkeztetünk, és nyilvánvalóan meg vannak velünk elégedve.
– A turizmus, az éttermi szolgáltatás eléggé kiszámíthatatlan területek. Hogyan lehet ezt kezelni, átlendülni a nehéz helyzeteken?
Nagy István: – Ez nem olyan munka, mint egy hivatalban. Rengeteg mélypont volt, azonban soha nem jutott eszembe, hogy befejezem, ahhoz túl sokat invesztáltunk bele. Az egész család itt dolgozott, dolgozik nálunk. Volt benne kockázat, de ha normális kerékvágásban megy az élet, akkor a hitelt is ki lehetett volna gazdálkodni. Sajnos nem úgy ment. Az visz minket tovább, hogy szeretjük ezt csinálni.
– Egyértelmű volt, hogy a fiai követik Önt, és ugyanezzel foglalkoznak majd?
Nagy István: – Mindig hangsúlyoztam, hogy azt csinálhatnak, amit akarnak, menjenek egyetemre, főiskolára, de itt ragadt mind a kettő. Örülök ennek, pár éve át is adtam nekik a stafétát, és én már csak mint tanácsadó vagyok jelen. Van sok ötletük, a kedvezőtlen külső körülmények ellenére itt vagyunk és csináljuk.
– Vannak ellentétek különböző személyiségekből adódóan?
Nagy Gergely: – Alapvetően van, ezzel nincs is gond! Sőt, ha valamit tervezünk, vagy újdonságot szeretnénk bevezetni, és másként látjuk a dolgokat, az csak a hasznunkra válik. Ezeket megvitatjuk, és születik egy döntés. Elég könnyen konszenzusra jutunk. Olyan ellentét, mely a vitán túlmutatna, nem jellemző. Persze az is előfordul, hogy valamiben teljesen egyetértünk.
– Mi az, amit másként csinálsz, mint édesapád?
Nagy Gergely: – Sok szempontból mások vagyunk, de abból is igyekszünk előnyt kovácsolni, hogy más szemszögből látjuk a dolgokat. Így talán még színesebb is az ötlettárunk. Vannak persze olyanok, melyek az idők során alakultak, másokat elvetettünk. Haragtartóak sem vagyunk, vannak érvek, ellenérvek, melyeket ütköztetünk.
– Mi az, ami az étteremre jellemző egyedi tulajdonság, akár a szolgáltatást, akár az étlapot tekintve?
Nagy Gergely: – Házias ízek, szép, látványos adagok. Sok pozitív visszajelzést kapunk ezekért a turistáktól, akik messzebbről jönnek, és évről évre felkeresnek minket. Éppen ezért csak nagyon apránként merünk hozzányúlni az étlaphoz. Most erős a konyhánk, mutatós ételeink vannak, melyeket idén nyáron színesíteni szeretnénk, egy-két új elemet belevinni. Szeretnénk a fiatalok felé nyitni, és nem csak hagyományos alapanyagokkal dolgozni.
– Milyen volt a tavalyi év?
Nagy Gergely: – Nagyon nehéz volt. Az újranyitást követően volt két olyan hónapunk, amikor volt egy kis élet. Akkor a nyakunkba szakadt egy teljes szezon, nagyon sokat dolgoztunk, de volt is értelme. Nem mondom, hogy utolértük magunkat, de egy kis reménysugarat jelentett számunkra. Ez felülíródott novemberben. Attól kezdve hónapról hónapra éltünk. Folyamatos újratervezés van, „maradj talpon” állapot, azt gondoljuk, hogy bármi áron, de életben kell maradni.
– Számodra is egyértelmű volt, hogy itt maradsz?
Nagy Patrik: – Nem volt mindig egyértelmű, nagyon fiatalon voltak jelei a kiégésnek, de megtaláltam azokat a kapaszkodókat, amelyek miatt itt maradtam. Én vagyok hármunk közül a legkevésbé vendéglátós típus, nekem más a bioritmusom, fel tudok kelni korán, elvégezni azokat a dolgokat, melyeket akkor szükséges. Sokkal kevésbé maradok szívesen éjszakázni. A vendégekkel a bátyám tartja a kapcsolatot, ő végzi a PR tevékenységet. Én vagyok a legszorosabb kapcsolatban a konyhával, a személyzeti kérdéseket is leginkább én menedzselem, Geri bátyám a könyvelést végzi, de együtt ötletelünk.
– Mennyi idő szükséges a változásokhoz?
Nagy Patrik: – Nehéz most Siklóson, mert hiányzik az a réteg, aki a klasszikus éttermet szomjazná. Aki kicsit körülnéz, látja, hogy a napi menüztetés után pizzéria, hamburgerező, gyrosos megy. Aki pedig étterembe szeret járni, egy magasabb kategóriájút választ. Mi is igyekszünk alkalmazkodni a változásokhoz, hogy lekövessük a trendeket, de ehhez idő kell. Sokszor megmentett minket az, hogy több lábon állunk, így nem nagyon szeretnénk specializálódni, és egy dolgot választani. Fel szeretnénk hívni a fiatalok figyelmét arra, hogy menő dolog étterembe járni. Sajnos, nincs már meg ennek a kultúrája. Az a fajta lokálpatriotizmus, ami bennünk van, hogy ismerjük a város összes rezdülését, azt eredményezi, hogy nehezebben alkalmazkodunk a mai trendekhez. Jelenleg útkeresésben vagyunk, de azok a klasszikus értékek, melyeket képviselünk, még ma is jelentenek valamit.
– Melyik az az étel, amelyik a legrégebb óta szerepel az étlapon?
Nagy Patrik: – Talán a siklósi sertéstekercs. De nagyon szeretik a szláv tálat is, ami egy kis betekintést nyújt abba az íz világba, erős fűszerezésű, klasszikus ételek. Ami újdonságként került fel pár éve az a vegyes ízelítő, korábban kettő és négyszemélyes volt, most egyszemélyesként is kínáljuk: csirkemell csíkok, camembert sajt, hagymakarikák és zöldségek.
– Mindig a vendégnek van igaza?
Nagy Patrik: A vendégek egyre kevesebb kedvességet kapnak a világban, így kitűnik, ha egy olyan helyen esznek, ahol udvariasak, és figyelnek rájuk. Mi ezt tesszük. A vendégnek elmondjuk, hogy bár ehhez az ételhez vörösbor illik, de ha ő a fehéret szereti, akkor azt ajánlunk hozzá, és máris úgy érzi, hogy személyesen meg van szólítva. Ami viszont meglátásom szerint felértékelődik a világban, az a személyes kontaktus.
