Dr. Papp Gábor szigetvári gyermekorvossal beszélgettünk a gyermekeket egyre inkább érintő ételallergiáról és arról, miért fontos az, hogy az ételallergiával kapcsolatos tapasztalatok minél szélesebb körben ismertté váljanak.
–Mennyire gyakori manapság az ételallergia?
Az ételallergia az elmúlt tíz évben ugrásszerűen megnőtt főleg a gyermekek körében, ami azt jelenti, hogy a kiskorúak körülbelül hét-nyolc százalékát érinti. Erre a növekvő tendenciára sokféle magyarázat született, de az egyértelmű, hogy a modern életvitel következménye, ugyanis főként a fejlett országokban emelkedik az ételallergiások száma. Az okok között említhető a túl steril környezet, valamint a túlzott védelem a betegségekkel szemben, melyeknek így nem csak pozitív de negatív következményei is vannak.
–Milyen fajtái és fokozatai vannak?
-Fontos megkülönböztetni az ételallergiát és az ételintoleranciát. Míg az ételallergia egy immunológiai betegség, így minimális dózisú étel elfogyasztása után is megjelenik a reakció, ami kiváltja a tüneteket, addig az ételintoleranciát enzimhiány okozza, ilyen például a tejcukorérzékenység.Az ételallergiának számos fokozata van, az enyhe bőrtünetektől, ekcémától egészen az anafilaxiás sokkig. Sajnos, akinek enyhe ételallergiája van, az még nem zárja ki azt, hogy egy étkezésnél az adott étel ne váltson ki anafilaxiás sokkot.
–Hogyan ismerhető fel, ha valaki anafilaxiás sokkot kap, mennyire gyakori ez a súlyos reakció?
-Az első anafilaxiás sokk felismerése nehézséget okozhat, ugyanis az étel bevitele után jelentkező súlyos reakció pár percen vagy akár egy órán belül is jelentkezhet. A súlyos allergiás reakcióra utalhat a szájzsibbadás, torokkaparás, csalánkiütés, szemviszketés, nyelési és légzési nehézség, de a hasfájás hányás, vérnyomásesés is.
Sajnos minden évben van 2-3 olyan eset a körzetemben, amikor mentővel kórházba kerül a gyermek súlyos ételallergiás reakció okán. Szerencsére nem történt még nagyobb baj, de ez nem biztosíték semmire, ahogy azt a múlt heti tragédia is mutatja. A legfontosabb a megelőzés, amire csak a megfelelő képzés a garancia.
–Miért fontos, hogy a nevelők, pedagógusok megfelelő ismeretekkel rendelkezzenek az ételallergiával kapcsolatban?
-Míg az allergiás gyermek otthon nevelkedik, addig a szülő felel a gyerek étkezéséért. Otthon allergiamentes, szabályozott környezetben éli a mindennapjait, de amint közösségbe kerül, ez megváltozik. Általános tapasztalat, hogy amikor a szülő elengedi az allergiás gyermeket bölcsődébe vagy óvodába, akkor a családnak óriási szorongást okoz, hogy vajon biztonságban tudhatja-e gyermekét, ugyanis a közösségben nem rendelkeznek akkora ismerettel a gyermek allergiájával kapcsolatban, mint otthon a szülő.
Azonban fontos leszögezni, hogy a gyermeknek joga van a biztonsághoz. Egy közösségben mindenkinek tisztában kell lennie az ételallergia tüneteivel és kezelésével. Nagyon fontos lenne, hogy a pedagógusok be tudják adni az Epipen injekciót anafilaxiás sokk esetén, illetve ismerjék az újraélesztés folyamatát. Ehhez elengedhetetlen, hogy a nevelők és pedagógusok megfelelő oktatásban részesüljenek, hogy fel tudják ismerni a súlyos allergiás reakciót, tudják a sorrendet mikor mit kell tenni és be tudják adni az injekciót, mert ezzel életet tudnak menteni.
–Van-e ilyen kezdeményezés jelenleg?
-Az első kezdeményezések 2019-ben indultak, ám a koronavírus járvány miatt 2021 őszén tudtuk megkezdeni a felkészítő programot. Az iskolai, óvodai és bölcsődei dolgozók önkéntesen részt vehettek egy ingyenes oktatáson, ahol megismerkedtek az ételallergiával kapcsolatos tudással, megtanulhatták a súlyos allergiás reakció felismerését és azonnali kezelését, az injekcióbeadást. Szóróanyagokat is készítettünk, valamint kitűzőket és egyénre szóló anfilaxiás terveket a gyerekeknek amit a táskájukban hordhatnak. A program a TDM segítségével és támogatásával valósult meg.
A programunkat, az AKI-t (Allergia Képzett Iskola) szeretnénk országossá tenni, mert az anafilaxia megelőzése az oktatási intézményekben széles társadalmi összefogást igényel. A programban bárki részt vehet, aki ismer ételallergiával küzdő gyermeket, aki olyan környezetben dolgozik, ahol találkozhat ilyen esettel, és aki bármilyen módon részt tud vállalni abban, hogy az iskolában és óvodában biztonságban tudjuk az ételallergiás gyerekeinket.