Az azbesztet „láthatatlan méregnek” is nevezik; nem véletlenül, hiszen nem mindig vagyunk tudatában annak, hogy ki vagyunk téve a szennyeződésnek – ráadásul évtizedek is eltelhetnek az első tünetek megjelenéséig.
Néhány napja írtunk a Szentlőrincen hosszú időn át felelőtlenül kezelt, felhasznált azbesztbeton-csövek ügyéről. Az említett esetben – noha felhasználásukat jogszabály tiltja évek óta – polgármesteri engedéllyel, ám megfelelő tájékoztatás nélkül kerültek ezek a csövek lakossági használatba, illetve a közterületre is tucatjával, virágtartóként „újrahasznosítva”.
Mennyire veszélyes az azbeszt?
Az azbeszt parányi tűszerű kristályokból épül fel. Ezek a nem látható azbesztkristályok belélegezve a légutak legszűkebb szakaszaiban elakadnak, de lejutnak a tüdő léghólyagocskáiba is,
és évek során daganatot okoznak.
Az anyagot évtizedekkel ezelőtt széleskörűen felhasználták, egyebek mellett a textiliparban, a járművek fékbetétjeiben, kuplungtárcsáiban, építőelemekhez, szigetelésben, burkolásban, a gumiiparban. Az anyagból hazánkban az európai átleg sokszrosát használták fel.
A szentlőrincen szabályellenesen felhasznált és – gyakorlatilag – közkézre adott azbesztbeton csöveket például eredetileg a vízhálózathoz szerezték be.
Az azbeszt előállítása, feldolgozása Magyarországon ma már nem engedélyezett, 1992 óta a legveszélyesebb kékazbeszt, 2005 óta pedig valamennyi azbeszttípus alkalmazása tilos az EU-ban, így hazánkban is.
Előírás a különleges óvatosság
Az azbesztet tartalmazó épületek (szigetelés, burkolás, tetőzet) bontását csak különleges óvatossággal szabad végezni, ügyelve arra, hogy az azbesztrostok ne kerüljenek a környezetbe, és onnan a tüdőbe.
Mint beszámoltunk róla: nem tudni, hogy a szentlőrinci lakosság redelkezésére bocsátott azbesztbeton-csöveket később nem darabolták, fűrészelték-e, akiknek a birtokába kerültek; az azonban bizonyos, hogy a köztereken elhelyezett virágtárolók felülete damilos fűnyírás közben jelentős fizikai behatásnak volt kitéve, megsérülhetett, a káros anyag a levegőbe juthatott. Az azbeszttartalmú anyagokkal dolgozók esetében a szabályok értelmében
elvárható lett volna minimálisan védőruha, maszk (légzésvédő) használata.
Fibrózis, nehézlégzés, rák
A szervezetbe belégzés útján kerülő lebonthatatlan azbesztrostok betokozódnak és kóros elváltozások kialakulását idézhetik elő, több évtizedes (akár 20-25 éves) lappangási idővel. Az azbesztpor hatására a tüdőben fibrozis, a mellhártyán megvastagodás, következményes légzésfunkciós elváltozások, nehézlégzés alakulhat ki.
Ennél veszélyesebb azonban az azbeszt rákkeltő hatása. A mesothelioma,
a tüdő felszínét borító savósburok daganata rendkívül rosszindulatú betegség, aminek 80 százalékában igazolható a betegséget megelőző azbeszt „fertőződés”.
Minél vékonyabb az azbesztrost, annál nagyobb a valószínűsége a daganatkeltő hatásnak.
A 2000-es évek elején a tüdőrák keletkezésében az egyik leggyakoribb kóroki tényező volt a foglalkozási eredetű azbesztexpozíció. Az azbeszttel dolgozó személy tüdőrák rizikója 50-90-szeres.
Bejelentési kötelezettség terheli a munkaadót
Minisztériumi állásfoglalás szerint Magyarországon a munkáltatók kötelesek a járási hivataloknál található munkavédelmi hatóságnak bejelenteni, hogy milyen rákkeltő anyagokat használnak, ez hány dolgozójukat érinti, és őket név szerint is be kell jelenteniük. Ezt a nyilvántartási rendszert nevezik „rákregiszternek”, célja, hogy a – például – azbesztszennyezésnek kitett dolgozók életútja daganatos megbetegedés vagy gyanú esetén visszakövethető legyen.
Nem tudni, hogy a szentlőrinci önkormányzat tett-e ilyen bejelentést.
Ha ön munkahelyén vagy lakókörnyezetében azbeszttel érintkezett és légzési panaszai, mellkasi fájdalmai vannak, keresse fel háziorvosát tünetei hátterének tisztázása céljából.
TéBa
A kép illusztráció. Forrás: Magyar Azbesztmentesítők Szövetsége
